Eredményesnek ítélték a szervezők a 2007. április 18-19. között megtartott JOGERÕ – Országos Jogász Állás- és Ösztöndíjbörzét. Az ország összes jogi karának hallgatóit vonzotta az esemény, melynek médiatámogatója a Jogi Fórum volt.
Mi is ér manapság egy jogi diploma? Ez egyike azoknak a kérdéseknek, amelyek a leginkább foglalkoztatják mind a végzett, mind a még jogi tanulmányaikat folytatók, sőt a jogi karra jelentkezőket is. Számos budapesti egyetemen már tradíciókkal rendelkeznek a tavasszal megrendezett különböző állásbörzék, ám a jogi karokon ennek nem volt nagy hagyománya.
Korábban létezett egy szintén „Jogerő” nevű állásbörze, a szervezők így ezt a nevet újították el és töltötték meg a jelenlegi igényeknek minél jobban megfelelő tartalommal. Mivel a joghallgatók feje felett évek óta a szakmai telítettségének „réme” lebeg, így különösen szükség van egy olyan szakmai fórummal egybekötött kiállításra, amely hangsúlyt fektet a joghallgatókat támogató ösztöndíjakra, illetve azokra a szervezetekre, amelyek támogatják a joghallgatók külföldi tanulmányait, vagy a végzett jogászoknak támpontot nyújtanak az elhelyezkedésben.
A Szervezők 16 standot állítottak fel, melyből 9-ben nemzetközi ügyvédi irodák kaptak helyet, a külön erre az alkalomra készült 2000 példányszámos kiadványban a helyszínen megjelenteken kívül még 10 további cégnek biztosítottak megjelenést, valamint három nemzetközi ügyvédi iroda a csütörtöki napra 50 perces cégprezentációval is készült.
Április 18-án Takács Péter dékán-helyettes úr megnyitotta a rendezvényt az ELTE ÁJK Kari Tanács termében. A résztvevők megismerhették az idei felsőoktatásban jelentkezőkre vonatkozó statisztikai adatokat, megtudhatták, hogy az érdeklődés a jogi pálya iránt ugyan országos szinten csökkent, de ez nem érinti az Eötvös Loránd Tudományegyetemet.
Az első kerekasztal-beszélgetés „Jogászok elhelyezkedési lehetőségei a közigazgatásban” címmel Fazekas Marianna, Nagy Gábor Tamás és Papp Imre részvételével. Ugyan az államigazgatási és a helyi közigazgatási karrier „receptjét” nem ismerhettük meg, de számos jó tanáccsal szolgáltak a közigazgatási jog iránt elkötelezett, ambiciózus hallgatók számára. Felhívták a pályán elhelyezkedni kívánók figyelmét Magyarország 2011-es Uniós elnökségére.
Ezt követte a „Globalizáció az ügyvédi piacon : A nemzetközi ügyvédi irodák” című szekció-beszélgetés Baker & McKenzie, Clifford Chance, CMS Cameron McKenna, Freshfields Bruckhaus Deringer és Linklaters irodák részvételével. Az érdeklődők megtudhatták, hogy mik a kilátásai azoknak, akik munkát keresnek, mit várnak el a jelentkezőktől, milyen feladatokkal találkozik az a fiatal jogvégzett, aki akár a szakvizsgáig akár tovább helyezkedik el náluk. Emellett jutott idő az előadók néhány érdekesebb történetének, egyetemi emlékeinek felidézésére is.
Délután 4 órakor „Jogászok elhelyezkedési lehetőségei az igazságszolgáltatásban” beszélgetés következett Lomnici Zoltánnal, a Legfelsőbb Bíróság elnökével, Bánáti Jánossal, a Magyar Ügyvédi Kamara elnökével, Réti Lászlóval Budapesti Ügyvédi Kamara elnökével, és Miks Antallal, aki Legfőbb Ügyészségi főosztályvezetője. Ez a klasszikus jogi pálya már nem kecsegtet akkora lehetőségekkel, Lomnici elnök úr elmondta, hogy 2 bírósági fogalmazói helyre 200-nál több pályázat érkezett. Tehát azok a jogászok, akik gyors meggazdagodásról és biztos elhelyezkedésről álmodnak, igyekezzenek minél több praktikus, gyakorlati tapasztalatra is szert tenni az elméleti képzés mellett. Ugyanakkor a jelenlévők egyaránt elismerik, hogy a magyar jogász ifjúság jogi ismeretek szempontjából kiemelkedő, de sajnos sok jogi pálya bezárulni látszik. Fontosnak tartják az Európai Uniós jogi ismeretek gazdagítását, idegen nyelvek ismeretét és az „erős idegrendszert”. (A beszélgetésekről szóló összefoglalót ld. lent.)
Az esemény főleg csütörtökön tett eleget eredeti célkitűzésének: megmozgatta mind a budapesti jogi karokat (az ELTE mellett a Pázmány Péter Katolikus Egyetemről és a Károli Gáspár Református Egyetemről is érkeztek diákok), de a vidéki karok hallgatóit (Miskolc, Pécs, Szeged) is vonzották a programok.
Jövőre Önt is szerettel várjuk szervezők! További információk a www.jogero.com honlapon találhatók.
A kétnapos program szervezői voltak: Ruff Ádám, aki a kapcsolattartásért és a az esemény honlapjáért felelt, Tóth Levente képviselte az ELTE ÁJK Hallgatói Önkormányzatát, Necz István a rendezvény „infrastruktúrájáért” (plakát, szórólap, molinó, standok, fényképészek stb.) volt felelős.
Beszámoló a Jogerő állásbörze keretében megrendezett délutáni beszélgetésekről
Az április 18-án megtartott délutáni első beszélgetés résztvevői Ormai Gabriella (az Ormai és Társai CMS Cameron McKenna iroda partnere), Hegymegi-Barakonyi Zoltán (a Martonyi és Kajtár Baker& McKenzie iroda partnere), Fejes Gábor (a Rein és Társa Freshfields Bruckhaus Deringer versenyjogi csoportvezető ügyvédje), Antal Gábor (az Andrékó Linklaters adójogi csoportvezető ügyvédje) és Felsen Gábor (a Köves Clifford Chance pénzügyi csoportjának senior ügyvédje) voltak.
A beszélgetés bemelegítő kérdésein megtudhattuk, hogy kinek milyen óvodás kori álma volt arról, mivel fog foglalkozni felnőttként. A beszélgetőtársak által említett, szokványosnak mondható (állatorvosi, történészi, professzionális teniszezői és tűzoltói) hivatások között nagy meglepetést a Jedi lovag említése okozott, melynek hivatása nem is igazán tisztázott. Megtudhattuk továbbá, hogy a jeles nemzetközi irodák képviselői és vezető ügyvédei legalább olyan elhivatottsággal utáltak néhány tantárgyat egyetemünkön, mint ahogy azt mi is tesszük. A gyűlölet megjelölt tárgyai a „büntetőjog (és kapcsolt részei)”, valamint a kriminológia voltak, mely utóbbi tárgyból a beszélgetőtársak egyikének azt a jelentősnek aligha mondható ismeretet sikerült elsajátítania, hogy egy lábnyom úgy konzerválható, ha azt vödörrel fedik le.
Kellemes kis anekdotázásra került sor a „melyik volt a legemlékezetesebb vizsga?” című kérdésnél. Volt, akinek a szövetkezeti jog vizsgája jelentette a legnagyobb nehézséget, s hogy a szóbelin, a tételek kidolgozása közben puskázásra tudjon vetemedni, barátját kérte meg, hogy zavarja meg a vizsgát. A kolléga (lám-lám, a kis terem is lehet előnyös puskázás szempontjából) a tanár arcába nyitotta az ajtót, így az nem láthatta a vizsgára készülőket (puskát elővevőket), s szorgos izgalommal kezdett el érdeklődni a „szövetkezeti-speckó” iránt. A helyszínen közölték vele, hogy az időpont nem alkalmas, a későbbiekben pedig azt, hogy nagy sajnálatukra egyetlenegy érdeklődő miatt nem tudják elindítani a kurzust. Volt olyan vizsgázó is, akitől Kadafi jelszavát kérdezték a vizsgán, és olyan is, aki kényszeredett helyzetében sírásos nevetőgörcsöt kapott a büntetőjog államvizsgáján. A helyzetből mégis profitált, ugyanis a vizsgaelnök által rögtönzött „ki írta, hogy kiröhögtem az oktatómat?” kérdésre élből vágta rá, hogy József Attila, így egy ötössel búcsúzott a vizsgától.
A beszélgetés második, komolyabb és szakmaibb fele a túlképzésről és áldozatairól, valamint a nemzetközi irodákról szólt. Megnyugtató volt hallani, hogy arányaiban nincs több jogász Magyarországon, mint bármelyik környező országban, s hogy nem tragédia az sem, ha a jogi végzettség mint „alapdiploma” adja a jogot értő, ám teljesen más szakterületen dolgozó diplomás kvalitásaink egy részét. Az az érv, hogy a piac hosszútávon úgyis szabályozza magát, (aminek jele lehet az is, hogy a jogi karokra a túljelentkezés értéke évről évre csökken), további megnyugvásra ad indokot. A problémát többen sokkal inkább a jogi diploma inflálódásában látták.
Ennek kiküszöbölése érdekében azt a tanácsot kaptuk (s talán ez ügyben voltak a felek a leginkább egy véleményen), hogy tanuljunk minél több nyelvet, de csak akkor, ha egyet már (az angolt) anyanyelvi szinten beszélünk, illetve hogy pár félévet tanuljunk külföldön, ahol sokkal nagyobb esélyünk van a gyakorlati tudás elsajátítására. Utána pedig menjünk nemzetközi ügyvédi irodákhoz dolgozni, ahol érdekes tapasztalatok során át vezet az út a cég egyik nemzetközi irodájától a másikig. Mint megtudtuk, a nemzetközi irodák legnagyobb headquoter-ei Londonban vannak (többezer főt foglalkoztató irodáikkal), ám a nagy cégeknek a világ számos más országában is vannak képviseleteik, így az igazán jó ügyvédek a legváltozatosabb helyeken és ügyeken dolgozhatnak. Ezen előnyök hivatottak ellensúlyozni a manager-típusú rabszolga-munka minden hátrányát.
A második beszélgetés Lomnici Zoltán (a Legfelsőbb Bíróság elnöke), Réti László (a Budapesti Ügyvédi Kamara elnöke), Bánáti János, (a Magyar Ügyvédi Kamara elnöke) és Miks Antal (Legfőbb Ügyészségi főosztályvezető) között zajlott.
A beszélgetés témája a jogász túlképzés problematikája volt. A résztvevők megpróbáltak szolgálni néhány jó tanáccsal, s rögtön szívmelengető bevezetővel kezdték. Míg az előbbi beszélgetésen, a nemzetközi irodák (az elnök uraknál kb. egy nemzedékkel fiatalabb korosztályt képviselő munkatársai) a mai diploma inflálódásáról és az egyetemről kikerült hallgatók gyakorlati (és általános) jogi tudásának alacsony szintjéről beszéltek, most dicséretet kaptunk, amiért – ahogy az elhangzott – a ma végzett jogászok tudása sok tekintetben szélesebb és mélyebb, mint a korábbi generációké. (Ezt bizonyítja legalábbis az ügyészségre jelentkező fogalmazók tudásának átlagos szintje, de a nívósabb évfolyamdolgozatok, gyakoribb hallgatói publikációk is erre engednek következtetni).
Az 30-40 évvel ezelőtti időkhöz képest persze a körülmények is változtak, s bár az elhelyezkedés feltételei sok tekintetben szigorúbbak mint korábban voltak, a lehetséges feladatkörök (gondoljunk csak az EU csatlakozással megnyílt lehetőségeke) egyre bővülnek. A képzés struktúrája is átalakul, hiszen az ügyvédjelölti évekkel kvázi kitolódik az ügyvédi képzés időtartama. Manapság még inkább igaz tehát, hogy a képzés nem ér véget az egyetemen, s ebből az is következik, hogy saját magunk megfelelő irányú „továbbképzésével” kiemelkedhetünk a túltelítettség tengeréből. További lehetőség lehet a jogászexport-ban való részvétel, azaz a nemzetközi irodák kapcsolathálóján keresztül történő menekülés az itthoni helyzetből valamelyik külföldi, multinacionális ügyvédi irodába. (Ezen a ponton kisebb vita bontakozott ki arról, mennyire jó dolog belekerülni egy ilyen globalizált irodalánc taposómalmába. A probléma úgy vetődött fel, hogy ki mennyire örül neki, hogy egy ÁJK-s állásbörze résztvevői nagy számban külföldi irodák hazai képviseletei, nem pedig a tőke- és ügyfélszegény magyar irodák. E kérdésben megoszlott a beszélgetés résztvevőinek véleménye).
A túlképzéssel küzdők újabb lehetősége diplomájuk konvertálása lehet. Az évi 3000 végzett jogászból ugyanis 1000-et tud felvenni a klasszikus jogászokat foglalkoztató piac. Marad tehát 2000 frissdiplomás, akik számára az lenne kedvező, hogy diplomájukat alapdiplomaként használva a jog valamely határterületén helyezkedjenek el. Itt merült fel az az ennyi idő távlatából még meg nem válaszolható kérdés, hogy helyes döntés volt-e a jogi karok részéről, hogy teljesen elzárkóztak a Bolognai folyamattól, és az osztott képzés rendszerétől. Itt vissza kell utalnunk a klasszikus képzés megváltozásáról mondottakra: nem csak a tanulás, de a pályaválasztás kényszere sem korlátozódik csupán az egyetemi évek időtartamára. A sikeres felvételivel ugyanis nem dől el végérvényesen, hogy kiből mi lesz, s az, hogy valakit a jogi egyetemre vesznek fel, még semmire sem predesztinál és nem szűkíti be a lehetőségeket. Ahhoz azonban, hogy ezt ki tudjuk használni, nem árt szert tenni olyan spéci ismeretekre, amelyekkel a jogi tudás úgy kombinálható, hogy az így keletkező elegy keresett legyen a piacon (leginkább a gazdasági életben, ott ugyanis van hely).
A beszélgetés résztvevői egyöntetűen adtak hangot felháborodásuknak, amikor felvetődött (hallgatói kérdés formájában) a szóbeliség hiánya a felvételi procedúrában (aminek a helyét az érettségi vette át), illetve az egyetemei oktatás során. Az igazán nagy bajt abban látták, hogy a praktikumra hivatkozva sok vizsga írásban kerül megrendezésre, illetve abban, hogy az Oktatási Minisztérium a jogi szakvizsgát is írásbelire redukálná egy elképzelés szerint. Ha tehát a kollokvium hű marad volna a szó eredeti jelentéséhez, ma is csak beszélni tudó diplomások kerülhetnének ki az egyetemről, így azonban ez nem garantált.
A beszélgetést záró kérdés az volt, lesz-e változás addig, míg a finanszírozás fejkvóta alapján történik. A fejkvóta – hangzott a válasz – csak egy rossz finanszírozási modell. Az igazi probléma annak a ’90-es évekbeli kormányzati stratégiának a hatása, hogy „képezzünk minél több diplomást!”. Mivel a jogi karokat volt egyszerűbb felduzzasztani, ez pillanatok alatt meg is történt. A fejkvóta csak hab a tortán, ami arra viszont tökéletesen alkalmas, hogy konzerválja a rendszert, hiszen nem a minőségi képzésben teszi érdekeltté az egyetemeket.
A rendkívül sok nyitottan maradt kérdés és bizonytalanság között azért egy biztos dolgot is találtunk: a közeljövőben nem lesz több jogi kar, tehát senki ne képezze magát InterCity professzornak, mert azokból már telített a piac.
