“Egészen új impulzusokat, szempontokat kaptam az alkotmányjog és a többi jogág viszonyának vizsgálatához, ezen kívül sokkal hangsúlyosabbnak érzem ma az emberi jogokat az egyes jogviszonyokban, köztük a polgári jogiakban is, mint néhány éve.”
Harmathy Attila 1937. április 20-án született Budapesten. Édesapja a Kúria elnöke mellett lett tanácsjegyző, de 1948-ban főnökével együtt neki is távoznia kellett a legmagasabb bírói fórumról. Debrecenbe költöztek. Hónapokig nehéz körülmények között éltek azt követően, hogy apjának 1953-ban a megyei bíróságon is felmondtak. Később ugyan felülvizsgálták az elbocsátó döntést és visszavették, de két évvel később a fűtetlen tárgyalóteremben annyira megfázott, hogy rövid idő alatt elvitte a tüdőgyulladás. A fiatalembert a fizikusi és a jogászi pálya is vonzotta, végül a budapesti jogi karra felvételizett. Az egyetemen a római jog és a polgári jog nyerte el a tetszését. 1959-ben summa cum laude minősítéssel szerzett diplomát. Amikor a hatvanas évek elején majdnem eltörölték a római jog tantárgyat, kompromisszumként megszüntették a tárgy szemináriumi oktatását, átigazolt megbízott óraadónak a polgári jogi tanszékre. Megfordult a Magyar Külkereskedelmi Bankban, a Malévnál, majd Eörsi Gyula meghívására az MTA Állam- és Jogtudományi Intézetében kötött ki. 1981-ben a nagydoktori disszertációját a szerződések, a közigazgatás és a gazdaságirányítás összefüggéseiről vetette papírra. 1990 és 1993 között az ELTE jogi karának dékánja volt. 1993-ban az Akadémia levelező tagjának, 1998-ban rendes tagjának választották.
1990-ben még kitért az alkotmánybíráskodás elől, de 1998 végén, a jelölőbizottsági ülést megelőző este „meggyőzték”. – Két feltétellel vállaltam a jelöltséget: nem párt-, hanem közös jelölt leszek, másrészt nem rögtön lépek be a testületbe, hanem engednek időt elrendezni a folyamatban lévő, számomra kötelezettséggel járó nemzetközi választott bírósági ügyeimet. Így is történt, csak 1999 áprilisában kezdtem meg az alkotmánybírói tevékenységet – emlékezett a kezdetekre.
Nyolc évig alkotmánybíráskodott. Mint mondta, nem bánta meg. – Rendkívül sokat tanultam – vallotta. Harmathy professzor szerint sokat változott a szemlélete is. – Egészen új impulzusokat, szempontokat kaptam az alkotmányjog és a többi jogág viszonyának vizsgálatához, ezen kívül sokkal hangsúlyosabbnak érzem ma az emberi jogokat az egyes jogviszonyokban, köztük a polgári jogiakban is, mint néhány éve. Másféle gondolkodásra kényszerített rá az itteni munka, úgyhogy abszolút nem tartom elveszettnek az alkotmánybíráskodással eltöltött éveket az életemben – nyilatkozta a múlt héten 70. életévét betöltött akadémikus.
Április 23-án vette át a teljes ülésen az Alkotmánybírósági Emlékgyűrűt.
