Újabb két alkotmánybíróról – Lenkovics Barnabásról és Lévay Miklósról – szavaz március 19-én az Országgyűlés. Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke közölte, hogy miután az MSZP frakciója a héten megerősítette Lenkovics Barnabás jelölését, ő azonnal kezdeményezte a két alkotmánybíró-jelölt bizottsági meghallgatását. Lenkovics Barnabás és Lévay Miklós a magyar Alkotmánybíróság történetének 28. és 29. tagja lesz.
Az idén a parlament már választott alkotmánybírákat. A honatyák ugyanis február 19-én bólintottak rá Trócsányi László és Kiss László jelölésére. A titkos szavazáson Trócsányi László 339 igen és tíz nem szavazatot, a korábbi alkotmánybíró, Kiss László pedig 327 igen és 21 nem szavazatot kapott. Az alkotmánybírók megválasztásához a képviselők kétharmadának, 258 képviselőnek az igen szavazata szükséges.
Lenkovics Barnabás 1950. július 26-án született Rakamazon. Jogi tanulmányait 1969-1974 között végezte az ELTE Állam és Jogtudományi Karán. Szakdolgozatát Sárándi Imre professzorhoz írta „A gazdasági verseny jogi kérdései” címmel. 1974. március 1-je óta tanít az ELTE ÁJK polgári jogi tanszékén, 1976-ig gyakornokként, 1982-ig tanársegédként, 1991-ig adjunktusként, 1992-től mint egyetemi docens. 1991-ben védte meg kandidátusi disszertációját Tulajdonjogi rendszerváltozás címmel, és 1992-től az állam- és jogtudomány kandidátusa. 1996-tól tanszékvezető az ELTE győri kihelyezett tagozatán, ahol megszervezte a polgári jog oktatását. 1998-tól négy évre elnyerte a Széchenyi Professzori Ösztöndíjat. 1999. március 22-én tartotta habilitációs előadását A tulajdon társadalmasítása és magánosítása címmel. A habilitált tudományos fokozat megszerzésével vált lehetővé számára az egyetemi tanár cím elnyerése 2000. július 1-el. 2001 óta az állampolgári jogok országgyűlési biztosa.
Lévay Miklós 1954. július 29-én született Budapesten. Jogi tanulmányait 1975 és 1980 között végezte az ELTE Állam és Jogtudományi Karán. 1980-81-ben ügyészi fogalmazó a Fővárosi Főügyészségen. 1981-től a Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Karán oktató, , 2000. július 1-től 2004. június 30-ig a kar dékánja. 1994. július 1-től 1995. június 30-ig a bűnügyi tudományok tanszékének tanszékvezetője, 1995. július 1-től a Bűnügyi Tudományok Intézetének intézetigazgató egyetemi tanára. 2001. augusztus 1-től részfoglalkozású egyetemi tanár 2004. június 30-ig a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar Bűnügyi Tudományok Intézetében. 2004. március 1-től részfoglalkozású egyetemi tanár, 2004 július 1-től teljes állású egyetemi tanár, 2004. október 1-től tanszékvezető az ELTE Állam-és Jogtudományi Kar kriminológiai tanszékén. 1984-ben bírói, ügyészi szakvizsgát tett. 1992-ben szerezte meg a kandidátusi fokozatot. 1998-ban habilitált. A Kábítószerek és a bűnözés című könyve (1992) az első monográfia hazánkban, amely a modernkori drogprobléma kriminológiai és büntetőjogi kérdéseiről szól.
