Sokak szerint nem sok választ el minket az amerikai pereskedési stílus európai megjelenésétől.
A média néha nálunk is tudósít hihetetlen összegekre szóló perekről, az amerikai vállalatok az üzletmenet normális részének tekintik a pervesztességből származó fizetési kötelezettségeket, és nem ritka, hogy a megítélt összeg maga alá temet egy-egy tekintélyes társaságot. A tömegkeresetek intézménye azonban egyelőre sehol máshol sem létezik úgy, mint az Egyesült Államokban – a legtöbb esetben ennek perjogi és kulturális akadályai vannak.
Pártolói szerint a tömeges pereskedés lehetősége erősíti a fogyasztók helyzetét és a társadalmi felelősségvállalást (corporate responsability). Lehetővé teszi, hogy anyagi okokból egyébként perindításra képtelen személyek is náluknál jóval erősebb ellenfél ellen vállalják a küzdelmet, a gazdasági társaságoknak pedig a pereskedésre fordított idő és költségek hatékonyabb felhasználását kínálja előnyként.
Bennünket, európaiakat ez kétféleképpen érint. Egyrészt, az amerikai jogrend egyre inkább érvényesül az USA-n túl is, az európai vállalatok tengeren túli üzletfeleik hatására sok esetben akkor is amerikai joghatóság alatt találják magukat: 2005-ben mintegy 25 európai vállalat ellen indult tömegkereset az Egyesült Államokban.
Másrészt az európai jogszabályok is a tömegkereseteket támogató irányban változhatnak, az Európai Unió által 2005-ben kiadott Zöld Könyv – az EK antitröszt szabályainak megsértésére épülő kártérítési keresetekről (SEC (2005) 1732) például kifejezetten ebben a szellemben született. Az öreg kontinens piacában rejlő lehetőségeket mutatja, hogy a közelmúltban az egyik legjelentősebb, tömegkeresetekre (class action) szakosodott amerikai iroda, a Cohen Milstein Hausfeld irodát nyitott Londonban, nyíltan készülve a szabályozás változásaira.
Bevezetésük esetén a tömegkeresetek főleg a versenyjog, a biztosítási jog és a termékfelelősség területén terjedhetnek el az európai országokban.
