Az Európai Bizottság közzétette végleges jelentését a lakossági banki üzletágban végbemenő versenyről végzett vizsgálatáról. A vizsgálat számos versenyt érintő aggályt tárt fel a bankkártyák, a fizetési rendszerek és a lakossági banki termékek piacain.
Ezen aggályokat különösen olyan mutatók jelzik, mint például a bankkártyákra vonatkozó kereskedői jutalékokban és bankközi (interchange) díjakban mutatkozó nagy ingadozások, a fizetési rendszerek és hitelnyilvántartások piacaira való bejutás nehézségei, az ügyfelek mobilitását nehezítő akadályok, valamint az árukapcsolás. Egyes piaci szereplők már vállaltak önkéntes reformokat a bankkártyákról 2006-ban közzétett előzetes megállapításokat (IP/06/496 és MEMO/06/164) követően. A Bizottság felhasználja a versenyszabályok alapján ráruházott hatáskört arra, hogy – a nemzeti versenyhatóságokkal szoros együttműködésben – megbirkózzon a súlyos visszaélésekkel. A vizsgálat eredménye – az egységes eurofizetési térség (SEPA) létrehozását megelőzően – várhatóan fellendíti a lakossági bankügyletek terén folyó versenyt.
Neelie Kroes versenypolitikai biztos a következőket nyilatkozta: „A vizsgálat olyan, széles körben elterjedt versenyakadályokat tárt fel, amelyek az európai cégek és ügyfelek számára egyaránt szükségtelenül megdrágítják a lakossági banki szolgáltatások költségeit. A Bizottság teljes mértékben felhasználja a versenyszabályok alapján ráruházott hatáskört a célból, hogy elhárítsa ezen akadályokat a bankkártyák piacán és más piacokon, amennyiben azok versenyellenes magatartásból fakadnak.”
Bankkártyák és fizetési rendszerek
Az európai bankkártyapiac kiterjedt, a fogyasztói fizetések éves összértékében mérve 1 350 milliárd eurót tesz ki. Az európai cégek ilyen kifizetéseiből fakadóan a bankok díjbevételének becsült összege évente mintegy 25 milliárd euró. A Bizottság vizsgálata számos aggodalomra okot adó jelet tárt fel:
- a nagymértékben koncentrált piacok számos tagállamban – különösen a bankkártyák megszerzését illetően – lehetővé teszik, hogy a már piacon lévő bankok korlátozzák az új belépést és magasabb kártyadíjakat vessenek ki
- a kereskedői jutalékok Európa-szerte nagyon eltérőek. Például a magas jutalékokat kivető tagállamokban működő cégek – az alacsony jutalékokat alkalmazó tagállamokhoz képest – bankkártyás eladásokból származó bevételük három-négyszeresét kényszerülnek a bankoknak kifizetni.
- Unió-szerte nagyon eltérőek a bankközi (interchange) díjak, ami nem feltétlenül tükröződik a kártyatulajdonosok által fizetett alacsonyabb díjakban. A Bizottság nem a bankközi díjak ingyenessé tétele mellett érvel; egyes fizetési hálózatokban azonban e díjak alkalmazása aggályokat kelt.
- a magas és tartós jövedelmezőség – különösen a kártyakibocsátás terén – azt mutatja, hogy egyes tagállamok bankjai jelentős piaci befolyást birtokolnak, és magas kártyadíjakat vethetnek ki a cégekre és az ügyfelekre.
- egyes szabályok és gyakorlatok a lakossági banki szolgáltatások szintjén gyengítik a versenyt; például a kereskedői jutalékok összehangolása vagy a többletköltségek kivetésének tilalma, illetve
- az Európa-szerte eltérő műszaki szabványok számos szolgáltató számára megakadályozzák az összeurópai szinten folytatott hatékony működést.
A bankkártyákról és fizetési rendszerekről szóló időközi jelentés közzététele után a Bizottság bankokat keresett fel számos tagállamban annak megvitatása céljából, hogy az önszabályozás mely területeken oldhatja meg a versennyel kapcsolatos aggályokat. E megközelítés ígéretes eredményeket hozott. Jó példa erre Ausztria, Finnország és Portugália, ahol a piaci szereplők megtették az első lépéseket a Bizottság által kifejezett aggodalmak megválaszolására.
Az európai bankszektor – a Bizottság és az Európai Központi Bank teljes támogatásával – egy egységes eurofizetési térséget (SEPA) igyekszik létrehozni, hogy fokozza a hatékonyságot és csökkentse a lakossági kifizetések költségét. Az ágazati vizsgálat számos olyan piaci akadályra világított rá, amelyekkel a SEPA összefüggésében kell foglalkozni.
A lakossági banki termékek piacai
Az EU lakossági banki ágazata évente az uniós GDP 2%-ának megfelelő, mintegy 250-275 milliárd euro bruttó bevételt eredményez. A piacok általában nemzeti szinten tagolódnak, és olyan tényezők szerint oszlanak meg, mint pl. a versenyt nehezítő akadályok, valamint a szabályozási, jogi és kulturális eltérések. Az ágazati vizsgálat számos területen versennyel kapcsolatos problémák jeleit tárta fel:
- egyes tagállamokban aggályokat kelt a tartósan magas jövedelmezőség, a nagyfokú piaci koncentráció, valamint a piacra való belépést egyértelműen akadályozó tényezők együttes jelenléte, mivel a bankok képesek befolyásolni az ügyfeleket és kisebb cégeket érintő árszinteket.
- egyes, a hitelezők által a hitelkamatok megállapításánál alkalmazott, bizalmas adatokat tartalmazó hitelnyilvántartásokat felhasználhatnak arra, hogy kizárják a lakossági bankügyletek piacaira újonnan belépni kívánókat
- a bankok – ideértve a takarékpénztárakat és takarékszövetkezeteket is – közötti együttműködés egyes vonatkozásai csökkenthetik a versenyt és akadályozhatják a piacra történő belépést
- a tagállamok többségében széles körben elterjedt az árukapcsolás, azaz amikor a hitelt igénylő ügyfelet arra kötelezik, hogy további biztosítást kössön vagy folyószámlát nyisson. Ez korlátozhatja az ügyfél választási lehetőségét és növelheti a bank árbefolyásoló erejét a piacon, valamint
- a banki szolgáltatásokat illetően az ügyfél mobilitását nehezítő akadályok – főleg a folyószámla megváltoztatásával járó kényelmetlenségek – igen súlyosak. A vizsgálat elemzése szerint a bankok profitrátái alacsonyabbak ott, ahol nagyobb az ügyfelek mobilitása.
