Öt éve létezik, és megalapítása óta vihart kavar Guantánamo, az Egyesült Államok kubai fogolytábora. Washingtonnak a terror elleni harcot, a muszlimoknak azonban az amerikai megszállást jelképezi.
A szudáni származású Szami al-Hadzs az arab nyelvű, katari székhelyű al-Dzsazíra televízió operatőreként dolgozott Pakisztánban. Afganisztánba indult volna filmezni, amikor 2001 decemberében a pakisztáni rendőrség letartóztatta a határon. A vád szerint a férfi kapcsolatban áll az al-Keida terrorszervezettel, ezért egy bagrami börtönbe szállították. Állítása szerint többször is megkínozták, mielőtt Kandahárba, majd letartóztatása után két héttel a guantánamói fogolytáborba szállították, és azóta is ott raboskodik.
A török származású, de a németországi Brémában élő Murat Kurnaz a szeptember 11-i New York-i terrortámadások után utazott Pakisztánba, hogy mint mondta, “elmélyüljön az iszlám vallásban”. A 24 éves német állampolgárt szintén a pakisztáni rendőrség tartóztatta le, de már az Egyesült Államok hatóságai szállították Guantánamóra. Öt év vádemelés nélküli raboskodás után szabadult a fogolytáborból, és utazott haza Brémába, miután Angela Merkel német kancellár is felszólalt az érdekében George W. Bush amerikai elnökkel folytatott tárgyalásain. A brémai tálibnak is nevezett férfi ellen most a német ügyészség tervez vádat emelni bűnszervezet létrehozásának vádjával.
Szami al-Hadzs és Murat Kurnaz csak két fogoly abból a 775-ből, aki már megfordult Guantánamón. Jelenleg 430-an raboskodnak a kubai támaszponton, és bár az Egyesült Államok legfelsőbb bírósága tavaly kimondta, hogy rájuk is vonatkozik az 1949-es genfi konvenció, a legtöbbjükről még Washington sem tudja, bíróság elé állhatnak-e valaha.
Korán, papucs és törülköző
Az Egyesült Államok a múlt héten öt éve, 2002. január 11-én szállította az első húsz rabot az akkor létrehozott kubai táborba. Azóta a világ minden tájáról – főleg Irakból, Pakisztánból, Afganisztánból – szállítanak ide olyan terrorizmussal vádolt foglyokat, akik Washington szerint veszélyt jelentenek az Egyesült Államok biztonságára. A csuklyás, narancssárga rabruhás foglyok látványa már a kezdetektől sokkolta a világot, és sokan megkérdőjelezték az amerikai elnök elkötelezettségét az emberi jogok mellett. George Bush viszont “ellenséges harcosoknak”, az azóta leváltott védelmi miniszter, Donald Rumsfeld pedig “a legrosszabbak legrosszabbikának” nevezte a rabokat. Öt év alatt azonban sok minden változott, és az elnöknek is el kellett ismernie, hogy változtatni kell a körülményeken.
A változásokat már maga a támaszpont berendezkedése is jól illusztrálja. Amikor megnyitották, a foglyokat a dróttal elválasztott, szinte teljesen nyitott cellákról csak röntgentábornak (Camp X-Ray) nevezett helyen tartották. A börtönruha egy papucsból és egy narancssárga kezeslábasból állt, amihez két törülköző járt, az egyiket mosáshoz, a másikat imaszőnyegként lehetett használni. Az alapvető tisztálkodási szereken kívül (a táborban nem volt folyó víz) egy Korán járt még minden rabnak.
Tábor jó magaviseletűeknek
Három hónappal később átszállították a foglyokat a Delta táborba (Camp Delta), amely már valamivel jobb körülményeket nyújtott, és a mai napig működik. Az itt fogva tartottakat különböző biztonsági kategóriákba sorolják annak alapján, mennyire működnek együtt őreikkel, és betartják-e a szabályokat. A legveszélyesebbnek és a legértékesebbnek tartott rabok lakhelye az ötös számú tábor, amely a legszigorúbb amerikai fegyintézetekhez hasonlít. A BBC szerint ott körülbelül százan laknak, mindegyiküknek egy háromszor hat méteres cella jut, amelyben egy matracon, mosdón és vécén kívül másnak nem is jut hely. De még ezeket is számítógép ellenőrzi – az őrök döntik el, hogy mikor kapcsolják be a légkondicionálást, a zuhanyt vagy a villanyt. Minden cellában kamera van, a rabok napi egy órára mehetnek ki az udvarra, akkor is csak bilincsben.
Ennél némileg jobbak a körülmények a négyes táborban, ahol negyven-ötven rab lakik. Itt már közös cellák vannak, rendes ággyal, zuhannyal és vécével. A foglyok íróeszközöket és könyveket is kaphatnak, személyes tárgyaikat pedig zárható szekrényben tarthatják. A pihenőszobában lehet sakkozni és dámázni, és napi kilenc órán át nyitva áll az udvar, ahol futball- és kosárlabdapálya is van. A négyes táborhoz hasonló funkciót szolgál majd a hatos, melyet jelenleg építenek. Az egyes tábor ideiglenes lakhely, ide szállítják azokat, akik jó magaviseletükkel kiérdemelték, hogy a négyes táborba helyezzék el őket. Ezenkívül még két, foglyoknak szánt épület van Guantánamón. Az Iguana táborba azok kerülnek, akiket hamarosan szabadon engednek, míg az Echo tábor lakói az ügyükben ítélkező különleges katonai törvényszék döntésére várnak.
Túllépett elnöki hatáskör
Guantánamo azonban nemcsak a körülmények, hanem a foglyok státusa miatt is vitákat kavar. Amikor a tábor megnyílt, George Bush egy kongresszusi határozatot használt ki, amely a terrorizmus elleni harc érdekében szélesítette elnöki jogkörét. Így azt is lehetővé tette, hogy a foglyok felett különleges katonai bíróságok ítélkezzenek, azaz nem érvényes rájuk az 1949-es genfi konvenció, amely a hadifoglyokkal szembeni bánásmódot szabályozza. A Bush-kormány azzal érvelt, hogy az al-Keidához és a tálibokhoz kötődő rabokra egyébként sem érvényes a szabályozás, hiszen egyik csoport sincs az aláírói között. Ráadásul nem is lehet őket hadifoglyoknak tekinteni, mert nyíltan nem viseltek fegyvert, egyenruhát vagy bármilyen más jelet, amely megkülönböztetné őket a civilektől.
Az érvelést azonban félresöpörte az Egyesült Államok legfelsőbb bíróságának döntése, mellyel egyben új időszámítás kezdődött Guantánamón. A legfelsőbb bírák egy 36 éves jemeni fogoly, Szalem Ahmed Hamdannak, Oszama bin Laden egykori sofőrjének ügyében hoztak döntést. Az ítéletben kimondták, hogy George Bush túllépte hatáskörét, amikor különleges katonai bíróságokra bízta a foglyok sorsát, akikre minden esetben érvényes a genfi konvenció. A bírók azonban csak a perek jogszerűségét vizsgálták, nem pedig a foglyokkal való bánásmódot, a döntés pedig nem jelenti azt sem, hogy bárki is hamarabb szabadulna a támaszpontról. Sőt a Fehér Ház szerint a raboknak addig most biztos Guantánamón kell maradniuk, amíg ki nem találják, mi legyen velük.
Az ügyészek már készülnek
Sajtójelentések szerint a Bush-kormány már megkezdte az előkészületeket a guantánamói perekre. A The New York Times úgy tudja, hogy egy virginiai külvárosban rendezték be az a titkos helyiséget, ahol katonai és polgári ügyészek vegyesen a bizonyítékokat gyűjtik a terrorizmussal vádolt rabok ellen. A vádlottak között van Haled Sejk Mohammed is, aki Washington szerint a 2001. szeptember 11-i terrortámadások egyik kitervelője. Rajta kívül ítélet születhet az amerikai Cole hadihajó elleni, tizenhét tengerész életét követelő merénylet ügyében is. Az első vádemelésekre akár már az idén sor kerülhet, a jövő év elején pedig a perek is megkezdődhetnek. A kormány illetékesei szerint az sincs kizárva, hogy néhány al-Keida-vezető esetében halálos ítéletet hoznak.
Ha hinni lehet a híreknek, akkor egyelőre csak tizenhárom fogoly esetében várható vádemelés, míg Guantánamón még mindig több mint négyszázan várják, hogy mi lesz a sorsuk. George Bush pedig már előre kijelentette: a legfelsőbb bíróság döntése nem jelenti azt, hogy a foglyokat szélnek eresztik, hiszen “nem kockáztathatja az amerikai nép biztonságát”.
