A hátrányos megkülönböztetés tilalmából fakadó jogviták szinte külön jogi iparággá növik ki magukat az Egyesült Királyságban.
A brit munkaügyi bíróságok sok szexuális zaklatással, a muszlim fátyol viselésével és magas életkor miatt alkalmazott hátrányos megkülönböztetéssel kapcsolatos ügyet tárgyalnak. Diszkrimináció miatt gyakorlatilag bármilyen alapon lehet pert indítani a nemtől kedve a fogyatékosságon át az életkorig és vallási meggyőződésig bezárólag.
A Munkaügyi Fellebbviteli Bíróság (Employment Appeal Tribunal, EAT) elnöke a The Times-nak adott interjújában elmondta, hogy az elmúlt két évben több mint 200 ezer ügyben kellett a brit munkaügyi bíróságoknak dönteniük, és 1700 esetben a jogviták egészen a bírósági hierarchia csúcsán álló EAT-ig is eljutottak. A legfőbb bírói testület elé kerülő ügyek közül minden negyedik hátrányos megkülönböztetéssel volt kapcsolatos.
Elias bíró szerint tévedés lenne azt hinni, hogy manapság több a diszkriminatív intézkedés a munkahelyeken mint volt ezelőtt 25 évvel, mikor az első ilyen tárgyú jogszabályok megalkotásra kerültek. Szerinte a törvényeknek mindenképpen volt hatása az emberek munkahelyi viselkedésére. „A munkaadók tisztában vannak a hátrányos megkülönböztetés tilalmával és igyekeznek rávenni munkavállalóikat arra, hogy jobban odafigyeljenek mit tesznek” – mondta a bíró. Szerinte kifejezetten hasznos, ha az emberek tisztában vannak azzal, hogy mit lehet és mit nem. „Eleinte minden bizonnyal a legtöbb munkahelyen csak a jogszabályoknak való megfelelés miatt tartanak be bizonyos szabályokat, később azonban a legtöbb helyen felismerik, hogy csak a pozitív társadalmi érintkezés alapvető normáit kell betartaniuk.”
A jog ismerete és a megítélhető kártérítési összegek felső határának eltörlése a hátrányos megkülönböztetésen alapuló jogviták nagyságrendi növekedését vonta maga után: manapság egy évbe is beletelik mire egy vita elér az EAT-hoz. A jelentős ügyhátralék ledolgozása miatt és a reménytelen ügyek kiszűrése érdekében az EAT is kénytelen volt munkarendjét átalakítani.
A nagy munkateher mellett a brit bíróságok másik problémája a szabályozási környezet és a jogesetek növekvő komplexitása. Az ügyvédek egyre összetettebb kereseteket állítanak össze és a legtöbb esetben a munkavállalóknak telik jogi képviseletre, mert a szakszervezetek ebben segítséget nyújtanak nekik. A nagy kártérítési összegek ugyanis felemelték a téteket és a már britek nem szívesen vágnak neki a pereskedésnek jogászi segítség nélkül.
Ezzel kapcsolatban a bíró elmondta, hogy korábban legtöbbször közvetlen hátrányos megkülönböztetésen alapuló vitákat kellett eldönteni, vagyis azt, hogy valakivel bőrszíne vagy neme miatt bántak-e kedvezőtlenebbül másoknál. Manapság azonban egyre több kereset hivatkozik a közvetett megkülönböztetés egyes formáira és a bírák nehezen dönthetik el, hogy egy esetben vajon valóban a munkakör követeli-e meg a mérnöki végzettséget vagy az illető munkaadó valójában inkább férfiakat szeretne felvenni.
A brit munkaügyi bíróságok legnagyobb kihívása manapság a pozitív diszkriminációval kapcsolatos ügyek eldöntése. E területet Elias bíró is ellentmondásosnak tartja, de szerinte a jog minden esetben az emberi méltóságot helyezi középpontba a diszkrimináció megítélése kapcsán – a bírák számára mindenkor ennek kell zsinórmértékül szolgálnia.
