E heti összeállításunkban a szeptember utolsó munkahete során a luxemburgi jogszolgáltató testületek elé kerülő ügyekből nyújtunk rövid összefoglalót.
A szeptember 25-től szeptember 29-ig tartó munkahét során a Bíróság 2006. szeptember 28-án, csütörtökön adja ki ítéletét a büntetőjogi vonatkozású Gasparini és mások (C-467/04) és a van Straaten (C-150/05) ügyekben.
A Schengeni Végrehajtási Egyezmény értelmében azon személy ellen, akinek a cselekményét a Szerződő Felek egyikében jogerősen elbírálták, ugyanazon cselekmény alapján nem lehet egy másik Szerződő Fél területén büntetőeljárást indítani, amennyiben elítélés esetén a büntetést már végrehajtották, végrehajtása folyamatban van, vagy az ítélet meghozatalának helye szerinti Szerződő Fél jogszabályainak értelmében azt többé nem lehet végrehajtani. Ez tehát a kétszeres büntetés tilalma (ne bis in idem) elvének alkalmazása a Schengeni Végrehajtási Egyezmény Szerződő Felei között. A C-150/05. sz. ügyben egy holland bíróság ezzel összefüggésben azt kérdezi az Európai Bíróságtól, hogy a Schengeni Végrehajtási Egyezmény értelmében mit kell ugyanazon cselekmény alatt érteni, illetve, hogy elítélésről van-e szó a Schengeni Végrehajtási Egyezmény értelmében, ha az érintett személy terhére rótt cselekményt jogi szempontból kielégítően és meggyőzően nem bizonyítottnak nyilvánították, és e személyt ítéletben felmentették. Az ügyben felmerült kérdés az, hogy egy adott heroinmennyiség kivitele Olaszországból Hollandiába ugyanaz a cselekmény-e, mint ugyanezen heroinmennyiség behozatala Olaszországból Hollandiába, illetve, hogy az említett heroin olaszországi birtokban tartásából, Olaszországból való kiviteléből, Hollandiába való behozatalából és hollandiai birtokban tartásából álló cselekménysorozat ugyanazon cselekménynek minősíthető-e. A C-467/04. sz. ügyben egy spanyol bíróság szintén a Schengeni Végrehajtási Egyezmény értelmezését kéri az Európai Bíróságtól, többek között a tekintetben, hogy egy bűncselekmény elévülésének egy tagállam bíróságai által történő megállapítása kötelező-e a többi tagállam bíróságai számára.
Az Elsőfokú Bíróság szintén ezen a héten, 2006. szeptember 27-én, szerdán hozza nyilvánosságra a GlaxoSmithKline Services kontra Bizottság (T-168/01) ügyben hozott ítéletét.
A Glaxo Wellcome SA a világ egyik vezető gyógyszerkészítmény-gyártójának, a GlaxoSmithKline (GSK) csoportnak a spanyol leányvállalata. A cég 1998 márciusában tájékoztatta a Bizottságot az általános értékesítési feltételeiről azzal a szándékkal, hogy az a közösségi versenyjog szerint állítson ki a számára egy tanúsítványt arról, hogy az említett értékesítési feltételek nem versenyellenesek, vagy hogy azokat olyan megállapodásként részesítse mentességben, mint amely hozzájárul az áruk forgalmazásának javításához és a műszaki fejlődés előmozdításához. Az értékesítési feltételek 4. cikke szerint a spanyol piacon kívüli piacokra szánt gyógyszerkészítmények értékesítési ára magasabb, mint a spanyol jog által a spanyol gyógyszertárak és kórházak által vásárolt gyógyszerkészítmények tekintetében meghatározott ár. E cikk azért került bevezetésre, hogy 82 gyógyszerkészítmény vonatkozásában a lehető legkisebbre csökkentsék a párhuzamos kereskedelmet Spanyolország és a többi tagállam, de különösen az Egyesült Királyság között, ahol az állam által központilag meghatározott ár sokkal magasabb, mint Spanyolországban.
A Bizottság, miután több spanyol és európai gyógyszer-kereskedelmi szövetség is panaszt nyújtott be a fenti értékesítési feltételekkel szemben, 2001. május 8-án úgy határozott, hogy az értékesítési feltételek versenyellenes megállapodásnak minősülnek, illetve, hogy a kért mentesség megadásához szükséges feltételek nem teljesültek. A Bizottság ezek után felszólította a Glaxo Wellcome-ot, hogy vessen véget a közösségi versenyszabályok megsértésének. A GSK a jelen ügyben a Bizottság határozatának megsemmisítését kéri az Elsőfokú Bíróságtól.
A fenti napon jelenik meg továbbá ítélet az OPPO Dresdner Bank kontra Bizottság (T-44/02), T-54/02 OPPO & T-56/02 OPPO Bayerische Hypo- und Vereinsbank kontra Bizottság, az OPPO Deutsche Verkehrsbank kontra Bizottság (T-60/02) és az OPPO Commerzbank kontra Bizottság (T-61/02) egyesített ügyek
2004 októberében az Elsőfokú Bíróság megsemmisítette a Bizottság azon határozatát, amellyel az 100 millió eurót meghaladó összegű bírságot vetett ki német bankokra egy olyan megállapodás megkötése miatt, amelyben e bankok a nemzeti valuta euróra történő átváltásakor alkalmazandó átváltási díjat határozták meg. Az ügyben ún. mulasztási ítélet született, mivel a Bizottság a számára előírt határidőn belül elmulasztotta benyújtani a védekezését tartalmazó dokumentumokat.
A Bizottság ebben az eljárásban az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzatának 122. cikke alapján kéri az említett mulasztási ítélet hatályon kívül helyezését. Az ügy érdekességét az adja, hogy fennállása óta az Elsőfokú Bíróság először tárgyal olyan kérelmet, amely az alperes (ügyünkben a Bizottság) távolléte miatt hozott marasztaló ítélet hatályon kívül helyezésére irányul.
