Ruiz-Jarabo főtanácsnok Advocaten voor de Wereld VZW kontra Leden van de Ministerraad ügyben kifejtett álláspontja szerint az európai elfogatóparancs összhangban van a törvény előtti egyenlőség és a büntetőjogi törvényesség alapelveivel.
A főtanácsnoki indítvány szerint az európai elfogatóparancs és a kiadatás különböző elméleti rendszernek felelnek meg. Az európai elfogatóparancsot az Európai Unió Tanácsa egy 2002-es kerethatározattal fogadta el. Az európai elfogatóparancs valamely tagállam bíróságának egy másik tagállam hatóságához intézett határozata, amely azt a célt szolgálja, hogy valamely személyt büntetőeljárás lefolytatása, szabadságvesztés-büntetés, illetve szabadságelvonással járó intézkedés végrehajtása érdekében elfogjanak, és a részére átadjanak. Az európai elfogatóparancs kibocsátásához elegendő, ha a magatartás a kibocsátó tagállamban büntetendő, még akkor is, ha az átadás ahhoz a feltételhez köthető, hogy a magatartás a megkeresett országban is bűncselekménynek minősüljön. Ez a lehetőség nem áll fenn a súlyosabb bűncselekményt megvalósító magatartások esetében.
Advocaten voor de Wereld a belga Arbitragehof előtt megtámadta a kerethatározatot a belső jogba átültető belga törvényt. Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban az említett bíróság azt kéri az Európai Közösségek Bíróságától, hogy döntsön az alkalmazott jogi eszköz megfelelőségéről, illetve arról, hogy bizonyos körülmények esetén annak kizárása, hogy az európai elfogatóparancs teljesítését ahhoz a feltételhez köthessék, hogy az alapjául szolgáló cselekmények a végrehajtás államában is bűncselekménynek minősüljenek, nem sérti-e a törvény előtti egyenlőség és a büntetőjogi törvényesség alapelvét.
Ami az alkalmazott jogi eszköz megfelelőségét illeti, a főtanácsnok – miután kiemeli az európai elfogatóparancs és a kiadatás között fennálló eltéréseket – úgy véli, hogy a kerethatározat egyetlen lehetséges alternatívája a nemzetközi egyezmény lenne. Azonban emlékeztet arra, hogy az Amszterdami Szerződés éppen a nemzetközi szerződések ratifikálásából adódó nehézségek kiküszöbölése céljából vezette be a kerethatározatot, mint új jogi eszközt. E tekintetben hangsúlyozza, hogy a Bizottság, kerethatározat-tervezetének előterjesztésekor, megmagyarázta, hogy – a korábbi egyezmények korlátozott sikerére tekintettel – a hatékonyság okából döntött az említett eszköz mellett.
Ruiz-Jarabo főtanácsnok kifejti, hogy a tagállamoknak és az intézményeknek meg kell valósítaniuk az Európai Unióról szóló Szerződésben foglalt célkitűzéseket, amelyek között szerepel a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség fenntartása és fejlesztése, és amelyek érdekében a legmegfelelőbb eszközöket kell alkalmazni. Ezen kívül, a tagállamok és az intézmények kötelesek biztosítani az Unió jogának érvényesülését, ami miatt a Tanácsnak nem csupán lehetősége, hanem kötelessége is volt kerethatározattal létrehoznia az európai elfogatóparancs mechanizmusát.
Ami a törvény előtti egyenlőséget illeti, a főtanácsnok úgy véli, hogy egy, a cselekmények jellegétől függő, eltérő rendszer létrehozása nem sérti ezt az elvet, mivel az nem a személyes helyzetre, hanem a jogsértés jellegére vonatkozik. Másrészt, a jogsértések sokfélesége és azok eltérő súlyossága kizárja az azokat elkövető személyek közötti egyenlőségtételt.
Hasonlóképpen, azok a különbségek, amelyek az európai elfogatóparancs végrehajtásából adódhatnak, objektívek, mivel megfelelnek a jogsértés jellegének és a kiszabott büntetésnek. Egyúttal ésszerűek és indokoltak, mivel arra irányulnak, hogy a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésének térségében a bűnözéssel szemben felvegyék a harcot. Ugyanakkor arányosak is, lévén, hogy biztosítják a súlyos bűncselekmény miatt keresett vagy elítélt személy átadását egy olyan állam hatóságainak, melynek igazságszolgáltatási rendszere hasonló a kibocsátó tagállam igazságszolgáltatási rendszeréhez, és amely rendszer tiszteletben tartja a jogállamiság elveit és biztosítja az érdekeltek számára alapvető jogaikat, beleértve a büntetőeljárás során érvényesülőket is.
Másrészt a főtanácsnok véleménye szerint nem sérül az egyenlőség elve a jogalkalmazás során akkor sem, ha a különböző bíróságok eltérő ítéleteket hoznak. Maga a kerethatározat is lehetővé teszi az érintett bíróságok közötti információ-cserét és közvetlen egyeztetetést. Egyébként pedig, ha bármilyen kétség állna fenn, az előzetes döntéshozatali eljárás intézménye biztosítja az Unió területén belüli egységes értelmezést.
Ami a büntetőjogi törvényesség elvét illeti, Ruiz-Jarabo rámutat arra, hogy annak tiszteletben tartását az európai elfogatóparancsot kibocsátó tagállam jogalkotójától és azon bíráitól kell számon kérni, akik a büntetőeljárást megindítják és lefolytatják, adott esetben ítélettel fejezve be azt. A szabályosan kibocsátott európai elfogatóparancs a kibocsátó államban jogilag bűncselekménynek minősülő cselekményeken alapul.
Végezetül, a főtanácsnok kiemeli, hogy az európai elfogatóparancs végrehajtásaként alkalmazott elfogás és átadás nem rendelkezik szankció-jelleggel. Az elfogatóparancsot végrehajtó bíró azt vizsgálja, hogy fennállnak-e azok a körülmények, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a kibocsátó bíróság számára átadja az ő illetékességi területén található személyt, ugyanakkor tartózkodik attól, hogy – az átadási eljárás céljához szükséges mértéken túl – az ügy érdemét vizsgálja, továbbá tartózkodik a bizonyítékok értékelésétől és a bűnösség kérdésében való döntéstől.
Kiemelendő, hogy főtanácsnok véleménye nem köti a Bíróságot. A főtanácsnok feladata, hogy teljesen pártatlanul és függetlenül eljárva a rábízott ügy jogi megoldására vonatkozó javaslatot terjesszen a Bíróság elé. Az Európai Közösségek Bíróságának bírái most kezdik meg a tanácskozást a jelen ügyben. Az ítéletet egy későbbi időpontban hozzák meg.
