A Luxemburgi Bíróság fenti ügyekben hozott ítéletében megállapította, hogy a tagállamok hatáskörébe tartozik az európai parlamenti választásokon aktív és passzív választójoggal rendelkezők meghatározása
A Bíróság a Spanyol Királyság kontra Nagy-Britannia, valamint az M. G. Eman és az O. B. Sevinger kontra College van burgemeester en wethouders van Den Haag ügyekben helyezkedett erre az álláspontra, de felhívta a tagállamok figyelmét, hogy tiszteletben kell tartaniuk a közösségi jogot, és különösen az egyenlő bánásmód elvét.
A C-145/04. sz., Spanyol Királyság kontra Egyesült Királyság ügyben többek között annak meghatározásáról van szó, hogy valamely tagállam kiterjesztheti-e az európai parlamenti választásokra vonatkozó választójogot harmadik országok európai területen, a jelen esetben Gibraltáron lakóhellyel rendelkező állampolgáraira.
A Bíróság úgy ítélte meg, hogy sem az EK-Szerződés, sem az 1976-os okmány nem határozza meg kifejezetten és pontosan, hogy az európai parlamenti választásokon kik rendelkeznek aktív és passzív választójoggal. Ezért, a közösségi jog jelenlegi állása szerint az európai parlamenti választásokra vonatkozó aktív és passzív választójoggal rendelkezők körének meghatározása a közösségi jog tiszteletben tartása mellett az egyes tagállamok hatáskörébe tartozik. Az EK-Szerződés vonatkozó cikkeivel nem ellentétes az, hogy a tagállamok saját állampolgáraikon és a területükön lakóhellyel rendelkező uniós polgárokon kívül aktív és passzív választójogot adnak velük szoros kapcsolatban álló, meghatározott személyeknek.
Egyébiránt, a Gibraltár területének egy már létező angliai választókerülethez kapcsolására vonatkozóan a Bíróság emlékeztetett arra, hogy így egy gibraltári választó az Egyesült Királyság választójával hasonló helyzetbe kerül, és nem kell foglalkoznia a Gibraltár jogi helyzetével kapcsolatos nehézségekkel, amelyek miatt nem gyakorolhatná választójogát vagy az őt visszatartaná e jog gyakorlásától. A Bíróság elutasította a Spanyol Királyság által e tekintetben felhozott érvet.
A C-300/04. sz., M. G. Eman és O. B. Sevinger kontra College van burgemeester en wethouders van Den Haag, előzetes döntéshozatali ügyben a Nederlandse Raad van State épp ellenkezőleg, azt kérdezte a Bíróságtól, hogy valamely tagállam az európai parlamenti választásokra vonatkozó választójogot megtagadhatja-e a Közösséghez társult tengerentúli területen (TOT), a jelen esetben Arubán lakóhellyel rendelkező saját állampolgárai bizonyos csoportjaitól.
A Holland Királyság Hollandiából, valamint Aruba és a Holland Antillák szigeteiből áll. A Királyság valamennyi lakosa számára egyetlen állampolgárság létezik, a holland állampolgárság. M. G. Eman és O. B. Sevinger, akik mindketten holland állampolgárok, és lakóhelyük Oranjestad (Aruba) kérték az európai parlamenti választások céljából a választói névjegyzékbe való felvételüket. A kérelmüket azzal az indokkal utasították el, hogy Arubán laknak.
A Bíróság kimondta, hogy azok a személyek, akik valamely tagállam állampolgárságával rendelkeznek, és akiknek a lakóhelye vagy tartózkodási helye a TOT-hoz tartozó területen található, hivatkozhatnak az uniós polgárok számára elismert jogokra.
Azon kérdést illetően, hogy a TOT-on tartózkodási hellyel vagy lakóhellyel rendelkező uniós polgár az európai parlamenti választásokon rendelkezik-e aktív és passzív választójoggal, a Bíróság megerősítette, hogy az aktív és passzív választójoggal rendelkezők körének meghatározása a közösségi jog tiszteletben tartása mellett az egyes tagállamok hatáskörébe tartozik.
Ami azonban az egyenlő bánásmód elvét illeti, a jelen esetben a releváns összehasonlítási elemek egy Holland Antillákon vagy Arubán lakóhellyel rendelkező holland és egy harmadik országban lakóhellyel rendelkező holland. E személyekben az a közös, hogy holland állampolgárok, és nem Hollandia területén rendelkeznek lakóhellyel. A Bíróság megállapítja, hogy mégis fennáll az eltérő bánásmód e két személy között, mivel a másodiknak van aktív és passzív választójoga a Hollandiában tartott európai parlamenti választásokon, míg az elsőnek nincs ilyen joga. Az ilyen eltérő bánásmódot objektívan kell igazolni.
E tekintetben a Bíróság úgy ítélte meg, hogy a holland kormány nem bizonyította kellőképpen, hogy a harmadik országban lakóhellyel rendelkező, illetve a Holland Antillákon vagy Arubán lakóhellyel rendelkező hollandok között megállapított eltérő bánásmód objektívan igazolható, és ezért nem minősül az egyenlő bánásmód elve megsértésének.
