Összeállításunkban az Európai Parlament június 12-15-i, strasbourgi plenáris ülésén elhangzó fontosabb előterjesztéseket, jelentéseket ismertetjük.
Vita Európa jövőjéről az Európai Tanács ülése előtt
Az európai állam- és kormányfők június 15-én és 16-án, Brüsszelben találkoznak. Ennek előzeteseként az EP-képviselők 14-én, szerdán tartanak vitát Európa jövőjéről Strasbourgban.
A csütörtökön és pénteken tartandó EU-csúcson az osztrák elnökség által összeállított napirend szerint „Európa meghallgat” címmel szó lesz az uniós alkotmány hollandiai és franciaországi elutasítása utáni „gondolkodási időszak” tanulságairól és az EU kommunikációjáról, Az „Európa munkában” pontban szó lesz az EU működéséről, a polgárok nagyobb biztonságáról, az európai életmód megőrzéséről. „A jövőért munkaprogram” címmel az állam- és kormányfők a következő hónapok teendőit tekintik át.
Guantánamo bezárását követeli az EP
Az EP június 1-jén úgy döntött, elhalasztja a voksolást a guantánamói amerikai fogolytábor felszámolását követelő állásfoglalásról, ezzel ugyanis megvárná az ügyet a helyszínen vizsgáló öt euroképviselő beszámolóját. A mostani ülésen várhatóan elfogadják a tábor bezárását követelő szöveget.
A parlament 2004 októberében már elfogadott egy határozatot a Guantánamón fogva tartottak helyzetéről. Ebben a képviselők azt mondták, „a terrorizmus fenyegetésével szemben a demokráciák egyik elsődleges kötelezettsége az állampolgárok határozott védelme, a terrorizmus elleni elszánt és kitartó küzdelem és a terrorista hálózatok feltérképezése és felszámolása”. Ugyanakkor „e küzdelem során nem lehet megsérteni a nemzetközi jogot és a bevett, közös, alapvető értékeket, mint amilyen az emberi jogok tisztelete, a jogállamiság és az vonatkozó genfi egyezmények” – így a szöveg.
A legutóbbi plenáris ülésen elhalasztották az újabb állásfoglalás elfogadását, megszavazták viszont a német néppárti Elmar Brok jelentését az EU és az USA kapcsolatairól. Ebben az EP „megismétli a guantánamói fogolytábor haladéktalan bezárására vonatkozó felszólítását”, és sürgeti, hogy az ügy legyen napirenden a következő EU–USA csúcstalálkozón.
INSPIRE: szabad hozzáférés a környezeti adatokhoz
Térinformációs infrastruktúra kialakításáról szól az az irányelv, amely most második olvasatban kerül az EP elé. A képviselők az INSPIRE rendszer segítségével tennék átláthatóvá, összehasonlíthatóvá és a nyilvánosság számára is megismerhetővé a környezet állapotára vonatkozó adatokat.
Bár a közös európai környezetvédelmi politika már évtizedekkel ezelőtt létrejött, továbbra sem lehet gond nélkül hozzáférni a térinformációs adatokhoz. „Az INSPIRE arra törekszik, hogy jobban megismertesse a polgárokkal a környezetvédelmi politikát, fokozza a helyi és regionális környezetvédelmi politika elszámoltathatóságát, az adatok kormányok közötti újrafelhasználását, cseréjét és megosztását, kezdeményezéseket hozzon létre új, lényeges környezeti adatok összegyűjtésére vonatkozóan, valamint hogy a határokon átnyúló környezetvédelmi politika eredményesebbé és hatékonyabbá válásának eszköze legyen” – áll a Frieda Brepoels (néppárti, belga) által készített jelentés indokolásában.
Az INSPIRE a tagállamok meglévő környezeti adatait tenné összehasonlíthatóbbá és világosabbá, s így uniós EU-szinten is értelmezhetővé. A javaslat kiterjed a környezet állapotának (többek között a levegő, a talaj és a természeti táj) ellenőrzéséhez szükséges információkra is. Ez a képviselők szerint „szilárdabb alapot biztosít valamennyi politikai intézkedéshez és határozathoz, amelyek közvetlen vagy közvetett hatást gyakorolnak a környezetre”.
A jelentés szerint „a nyilvánosságnak joga van ahhoz, hogy bizonyos információkhoz ingyenesen hozzáférhessen”. Ez azonban „nem zárja ki, hogy a hatóságok egy kisebb díjat kérjenek az információcseréért”.
Jelentés a személyes adatok védelméről
A büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködés keretében feldolgozott személyes adatok védelméről szól a francia, szocialista Martine Roure jelentése. A parlament konzultációs eljárásban foglalkozik az uniós kerethatározat-tervezettel.
Az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésében az áll, hogy „az Európai Parlament a harmadik pillér létrehozása óta kéri olyan adatvédelmi normák bevezetését az igazságügyi és rendőrségi együttműködés területén, amelyek összehasonlíthatók a közösségi jog hatályos normáival”.
Erre a képviselők szerint azért van szükség, mert „a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló európai térség megvalósítása közben egyre több, többek között személyes adatot továbbítanak fel a harmadik pillérhez tartozó területeken. Ennek a megnövekedett adatcserének meg kell felelnie az Európai Unió alapjogi követelményeinek, és tiszteletben kell tartania az alapjogi charta 7. és 8. cikkét (a magánélet és a személyes jellegű adatok védelme)”. Másrészt „a jobb adatvédelem révén meg lehet erősíteni a hatáskörrel rendelkező hatóságok közötti kölcsönös bizalom elvét, és hozzá lehet járulni az európai igazságügyi és rendőrségi együttműködés hatékonyabb működéséhez” – vélik a képviselők.
A jelentéstevő szerint „biztosítanunk kell az adatvédelmi elvek Európai Unión belüli koherenciáját és egységességét, még az első és a harmadik pillér között is”.
A képviselők úgy vélték, alapvető fontosságú, hogy „a közös adatvédelmi szabályok a rendőrségi és igazságügyi területeken felhasznált valamennyi adatra vonatkozzanak, és ne korlátozódjanak pusztán a tagállamok közötti adatcserére”. A szakbizottság az Europol, az Eurojust és a váminformácós rendszerek egyedi szabályait is harmonizálnák a kerethatározattal.
A jelentés szerint más-más módon, egyedi biztonsági feltételekkel kell kezelni a különféle adatkategóriákat (gyanúsítottak, elítéltek, áldozatok, tanúk, stb.). Speciális biztonsági feltételek vonatkoznak a DNS profilokra és a biometrikus adatokra. A képviselők szerint a szervezett bűnözés elleni küzdelem keretében folytatott nemzetközi együttműködés során a harmadik államok hatóságainak történő adattovábbítást nem lehet teljes mértékben kizárni, de szigorúan szabályozni kell.
Jelentés a diszkriminációmentességről és az egyenlő esélyekről
A lettországi orosz kisebbséghez tartozó, zöldpárti Tatjana Zsdanoka saját kezdeményezésű jelentést készített „Megkülönböztetésmentesség és esélyegyenlőség mindenki számára – Keretstratégia” címmel.
A képviselők szerint „a hagyományosan jelen lévő nemzeti kisebbségeknek sürgősen szükségük van olyan normatív keretekre, amelyek lehetővé teszik tényleges részvételüket az identitásukat érintő döntések meghozatalában, továbbá védelmet kell kapniuk az önrendelkezés vagy autonómia különböző – egyfelől a koppenhágai kritériumokból, másfelől a tagállamokban fennálló szabályozatlanságból eredő kettős normarendszert meghaladó – formái révén”.
A parlamenti szakbizottság szerint „hasznos lenne megerősíteni a megkülönböztetés elleni harccal foglalkozó nemzeti hatóságok hálózatát (Equinet) és ösztönözni kell valamennyi tagállam ebben való részvételét”. A képviselők üdvözlik az Európai Bizottság kezdeményezését, hogy 2007 legyen az esélyegyenlőség éve.
A jelentés szükségesnek tartja, hogy „garantálják a roma eredetű migránsok és az állampolgársággal nem rendelkezők egyenlőségét a szociális és politikai jogok terén”. A képviselők szerint „ha hatékonyan akarunk küzdeni mindenfajta megkülönböztetés ellen, vagyis megfelelően át kívánjuk ültetni a megkülönböztetést kifejezetten tiltó irányelveket, akkor lényeges, hogy engedélyezzük a statisztikai adatokon alapuló bizonyítást”.
A szakbizottság „rendkívül sajnálja, hogy a bizottság – az Európai Parlament ismételt kérései ellenére – jelenleg nem tervezi átfogó jogalkotás kidolgozását a megkülönböztetés elleni küzdelem területén”.
A képviselők úgy vélték, „az Európai Unió új alapjogi ügynökségét – amelynek 2007-ben kell megkezdenie működését – szorosan be kell vonni a megkülönböztetés elleni küzdelem új jogi kereteibe, s az ügynökség szolgáltasson az Európai Unió politikai döntéshozóinak olyan naprakész, koherens, megbízható, átfogó és lényeglátó információkat, amelyek lehetővé teszik a politikák és a jogi keretek későbbi alakítását”.
A szakbizottság arra kéri a tanácsot, „fogadja el a bizottság javaslatát a rasszizmus és idegengyűlölet elleni tanácsi kerethatározatról, amely keretet teremt a rasszista és idegengyűlölő erőszak bűncselekményként történő büntetéséhez”. A jelentés a bizottságtól azt kéri, „terjesszen elő javaslatokat az – akár házassági kötelékben, akár bejegyzett partnerkapcsolatban élő – homoszexuális párok mindennapi életét súlyosbító megkülönböztetés tiltására”.
Könnyítenék az unión belül az elítéltek átszállítását
Az osztrák-finn-svéd kezdeményezésre született kerethatározat célja, hogy a külföldön elítélteket gyorsabb eljárásban szállíthassák át olyan, másik EU-tagországba, amelyhez kötődnek, és ahol várhatóan kedvezőbbek a rehabilitáció feltételei.
Ioannisz Varvitsziotisz (néppárti, görög) által, konzultációs eljárásban készített jelentés az elítélteknek az unión belüli átszállításának egyszerűsítését tárgyalja.
Ausztria, Finnország és Svédország kezdeményezése az eljárás gyorsítását célozza olyan esetekben, amikor az elítéltet átadják egy olyan államnak, amellyel az adott személy valamilyen kapcsolatban áll (a másik tagállam állampolgára, ott jogszerű lakóhellyel rendelkezik vagy azzal szoros kapcsolatban áll), azt feltételezve, hogy ezzel optimálissá tehető társadalmi rehabilitációja.
A jelentéstevő szerint tisztázni kell az „amellyel szoros kapcsolatban áll” kifejezés jelentését azokban az esetekben, amikor az okiratot az elítélt személy hozzájárulásával továbbítják. Világosan meg kell különböztetni az „állampolgárság” és az „állandó lakóhely” fogalmát is.
A képviselők úgy vélték, az elítélt áldozatának is lehetőséget kell adni arra, hogy tájékoztatást kapjon a másik tagállamba történő átszállításról.
A szakbizottság szerint „nem elfogadható, hogy a kibocsátó államnak legyen joga az amnesztiához, a kegyelemhez és a felülvizsgálathoz az elítélt személy végrehajtó államba történő átszállítását követően, amikor már utóbbi állam jogát kell alkalmazni”.
Javítanák a polgári ügyek iratainak kézbesítését a tagállamok között
A tagállamok között a polgári ügyekben folytatott bírósági és bíróságon kívüli levelezés megkönnyítésével foglalkozik az a rendelet, amely kapcsán a néppárti, francia Jean-Paul Gauzès készített parlamenti jelentést. Ez a jelentés már többször is szerepelt a plenáris ülés napirendjén, a szavazásra azonban eddig nem került sor.
A tanács 2000. május 29-én, az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően fogadta el a 1348/2000/EK számú rendeletet, amelynek célja, hogy a tagállamok között felgyorsítsa és javítsa a polgári és kereskedelmi ügyekről szóló bírósági és bíróságon kívüli iratok kézbesítését. A jogszabály a 1965. november 15-ei hágai egyezményből indul ki, annak bizonyos rendelkezéseit tökéletesíti. A rendeletre az indoklás szerint belső piac megfelelő működése, valamint a tranzakciók jogi biztonsága miatt van szükség.
Az Európai Bizottság felkérésére készült tanulmányok azt állapították meg, hogy a rendelet jelentősen javította és gyorsította a polgári és kereskedelmi ügyekben a bírósági és bíróságon kívüli iratok kézbesítését a tagországok között.
Ugyanakkor továbbra is problémát jelent, hogy számos esetben nem tartják tiszteletben a határidőket, nem használják a rendeletben meghatározott formanyomtatványokat, nem tájékoztatják a címzettet arról, hogy joga van az ügyirat elutasításához, magasak és bizonyos tagállamokban nem átláthatók az eljárás költségei, a rendelet végrehajtásával megbízott személyzet pedig nem kapott megfelelő képzést.
A jelentés támogatja a bizottság által javasolt módosításokat, amelyek a képviselők szerint növelik a jogbiztonságot a címzett és a kérelmező számára is.
A képviselők az alábbi módosításokat tartják szükségesnek:
- a költségek átláthatóságának hiányát orvosló átalánydíj bevezetése
- egységes szabályozás a postai szolgáltatásoknál
- a kézbesítés közvetlen kérelmezése
- az átvevő intézményeket tartalmazó kézikönyv és egy gyűjtemény bizottsági határozattal történő elfogadására irányuló kötelezettség eltörlése
- a tagállamok által közölt tájékoztató adatoknak a Hivatalos Lapban történő nyilvánosságra hozatalára irányuló kötelezettség megszüntetése.
Jelentés a Kábítószerek és a Kábítószer-függőség Európai Megfigyelőközpontjáról
Kábítószerek és a Kábítószer-függőség Európai Megfigyelőközpontjának létrehozásáról szóló tanácsi rendelet felülvizsgálata most első olvasatban kerül az EP elé. Az EP több figyelmet fordítana a kábítószerezés új tendenciáinak kutatására.
A Lisszabonban működő Kábítószerek és a Kábítószer-függőség Európai Megfigyelőközpontját (KKEM) 1993-ban hozták létre. Az alapító jogszabály mostani felülvizsgálata során némiképp átalakítanák az intézményt A jövőben a megfigyelőközpont több figyelmet fog fordítani a kábítószer-fogyasztás új tendenciáira, mint például az engedélyezett és tiltott pszichoaktív anyagok együttes használatára. A javaslat arra is irányul, hogy – a bővítés és az Európai Unió mindennapi gyakorlatának figyelembe vétele céljából – kiigazítsa a megfigyelőközpont testületeinek működését.
A Frederika Brepoels (néppárti, belga) által készített jelentésben a képviselők erősítenék az Európai Parlament szerepét az intézményben, és korszerűsítenék annak döntéshozatali rendszerét.
A képviselők támogatják az uniós büntetőjogi szankciók alkalmazását
Az EP jogi bizottsága üdvözli az Európai Bíróság döntését, amely szerint súlyos környezetkárosítás esetén az unió a tagállamok büntetőjogát érintő szankciót alkalmazhat. A képviselők azonban nem értelmeznék túlságosan kiterjesztően az ítéletet.
Az uniós bíróság 2005. szeptember 13-án olyan döntést hozott (C-176/03), amely szerint bár az Európai Közösségnek nincs általános hatásköre büntetőügyekben, „ez nem jelenthet korlátozást a közösségi jogalkotó számára, hogy a tagállamok büntetőjogának vonatkozásában olyan intézkedéseket fogadjon el, amelyeket szükségesnek talál a környezetvédelmi normák hatékony betartatásának biztosításához”. Az ítélet hozzáteszi, hogy „a tényleges, arányos és elrettentő hatású büntetőszankciók alkalmazása az illetékes nemzeti hatóságok részéről nélkülözhetetlen eszközt jelent a súlyos környezetkárosítások ellen folytatott harcban”.
A Giuseppe Gargani (néppárti, olasz) által jegyzett jelentésben a jogi szakbizottság üdvözli a döntést. A képviselők megjegyzik, hogy „a bíróság joggyakorlata több alkalommal is megállapította, hogy a közösségi jog hatékony alkalmazásának érdekében hozott intézkedések büntetőszankciókat is magukban foglalhatnak”.
A szakbizottság „sokadszor hangsúlyozza, hogy az EU-szerződés 42. cikkét alkalmazva sürgősen meg kell kezdeni a büntetőjog terén megvalósuló igazságügyi és rendőrségi együttműködés beillesztését a közösségi pillérbe, mert csakis ez a pillér biztosíthatja, hogy az uniós rendelkezések a demokrácia és a döntéshozatali hatékonyság elvének tiszteletben tartásával és megfelelő bírósági ellenőrzés mellett kerüljenek elfogadásra”.
A képviselők ugyanakkor úgy vélik, „az európai jogalkotónak azokra az esetekre kell korlátoznia a büntetőjogi szankciók kiszabását, amikor ez szükséges és nélkülözhetetlen az alábbiak védelme érdekében:
- a polgárok és egyéb személyek jogai és szabadságai (az emberkereskedelem, valamint a fajgyűlölő, illetve súlyosan diszkrimináló magatartások elleni küzdelem),
- az unió alapvető érdekei, ideértve pénzügyi érdekeit és az euró hamisítása elleni küzdelmet is.”
Másfél év alatt 1609 petíció érkezett az EP-be
Bár minden uniós polgár petíciót nyújthat be anyanyelvén az Európai Parlamenthez, még mindig viszonylag kevesen ismerik ezt a lehetőséget. Különösen kevés panasz érkezik az új tagállamokból. A képviselők szerint növelni kellene az EP petíciós bizottságának létszámát.
Az EP petíciós bizottságának 2004 márciusa és 2005 decembere közötti tevékenységét foglalja össze a brit szocialista Micheal Cashman jelentése.
Az uniós alapszerződés értelmében bármely európai polgár, illetve jogi személy petícióval fordulhat az Európai Parlamenthez az EU tevékenységi körébe tartozó ügyekben. A petíció benyújtása a panaszos számára teljesen ingyenes, a szöveget írásban, az EU valamelyik hivatalos nyelvén kell megfogalmazni.
A parlamenthez 2004 júliusától 2005. december végéig 1609 petíció érkezett. Ezeknek mintegy harmada nem az EU tevékenységi körébe tartozó ügyről szólt, ezért ezekkel nem tudott érdemben foglalkozni a petíciós szakbizottság.
A jelentés szerint az EU bővítése lényegesen befolyásolta a petíciós bizottság munkáját. A tíz új tagállam csatlakozása ugyanakkor „nem hozta magával a benyújtott petíciók számának arányos növekedését”.
„A statisztikák szerint az új tagállamok közül a lengyelek, a magyarok és a csehek voltak a legaktívabbak, de a benyújtott petíciók száma egészen alacsony, jelezve, hogy az ezen államokban élő polgároknak alaposabban meg kell ismerniük az Európai Parlamenthez történő petícióbenyújtás jogát, és európai és nemzeti szinten további erőfeszítésekre van szükség, hogy tájékoztassuk őket erről a jogukról” – fogalmaz az indokolás.
A szakbizottság szerint a régi tagországokban is inkább a politikai és kulturális hagyományoktól függ a benyújtott petíciók száma. A jelentés a sok petíciót beküldő országok között említi Spanyolországot, Németországot és Görögországot, a másik véglet Nagy-Britannia és Franciaország.
Az uniós irányelvek végrehajtása kapcsán főleg környezetvédelmi témájú, a szociális biztonsággal, a diplomák elismerésével és más, a belső piac működésével összefüggő petíciók érkeztek.
A petíciós bizottság gyakorolja az európai ombudsman tevékenysége fölötti parlamenti felügyeletet is.
A jelentés kitér arra, hogy a szakbizottság számos tényfeltáró látogatást tett az uniós országokban. A képviselők „kívánatosnak tartják, hogy a meglátogatni kívánt ország európai parlamenti képviselői a delegációnak ne legyenek tagjai”.
A fontosabb megvizsgált ügyek között említi a jelentés a spanyol valenciai urbanizációs ügyet (LRAU-törvény), a finn Vuosaari kikötőjének az állatok élőhelyét veszélyeztető fejlesztését, a Lyon-Torino vasútvonal ügyét, a szicíliai Is Arenas parton a Natura 2000 minősítésre kijelölt területen építendő golfpálya esetét, a görög hatóságok gépjármű-elkobzásait, az Equitable Life, valamint a Lloyd’s-ügyet.
A jelentés szerint jelentősen növelni kell a szakbizottság létszámát, ugyanis a 25 tag már nem tudja ellátni az összes feladatot, ráadásul nem minden tagállamból van képviselő a testületben.
Tagállami szabálytalanságok és csalások az uniós támogatások felhasználásánál
Az unió pénzügyi érdekeinek védelméről és a csalás elleni küzdelemről szóló, 2004-re vonatkozó jelentésében a parlamenti szakbizottság különösen élesen bírálja Német-, Görög- és Spanyolországot, és megállapítja, hogy főleg a vámoknál, a mezőgazdasági és a külső támogatásoknál nagy a kísértés. Az új és tagjelölt országok közül Romániában és Lengyelországban volt a legtöbb visszaélés.
A Herbert Bösch (szocialista, osztrák) által jegyzett jelentésben a költségvetési ellenőrzési bizottság megállapítja, hogy „2004-ben a saját eszközök, a mezőgazdaság és a struktúrapolitika területén a tagállamok összesen kereken 982,3 millió euró értékben (2003: 922 millió euró, 2002:1,15 milliárd euró) jelentettek szabálytalanságokat és csalásokat”.
Ezek területenként:
- saját eszközök: 205,7 millió euró (2003: 269,9 millió euró, 2002: 341,9 millió euró),
- az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap (EMOGA) garanciái: 82,1 millió euró (2003: 169,7 millió euró, 2002: 198,1 millió euró),
- struktúrapolitikai intézkedések: 694,5 millió euró (2003: 482,2 millió euró, 2002: 614,1 millió euró);
A 2004-es adatok szerint egyébként Magyarország összesen öt rendellenességet jelentett, egyet a strukturális alapoknál (6 ezer euró értékben) négyet a saját eszközöknél (összesen 1,3 millió euró). Görögország összesen 488 esetről számolt be (254,4 millió euró értékű szabálytalanság vagy csalás), Olaszország 927-ről (233,5 millió), Németország 2.060-ról (163,2 millió), Spanyolország 1026-ról (69 millió). (Málta egy esetet sem jelentett.)
A szakbizottság „elfogadhatatlannak tartja, hogy még mindig vannak olyan régi tagállamok (Németország, Görögország és Spanyolország), amelyek a szabálytalanságokra vonatkozó közleményeket nem elektronikus formában továbbítják a bizottságnak, és hogy ezek nem teljesek, valamint, hogy a továbbítás során több éves késedelem mutatkozik”.
A képviselők szerint a mezőgazdasági támogatásoknál a szabálytalanságok csökkenő tendenciája az integrált igazgatási és ellenőrző rendszer (IIER) jó működésének is köszönhető. A szakbizottság itt is bírálja Görögországot, amiért ott még több mint hét évvel a rendszer bevezetésére szabott határidõ lejártával sem működik teljesen a rendszer.
A jelentés külön felhívja a figyelmet arra, hogy az agrártámogatásokkal főleg Spanyolországban és Németországban élnek vissza. Különösen gyakoriak a fiktív területek megadásával, a vámdokumentumokkal meghamisításával elkövetett csalások.
Az előcsatlakozási támogatások 2002 és 2004 közötti felhasználása során a szabálytalanságok által érintett projektek teljes elszámolható költségének megfelelõ összeg (beleértve az összes finanszírozási forrást a nemzeti alapokból, az EU-alapokból és más adományozóktól) 2 milliárd 380 millió euróra rúgott, ebből 1 milliárd 118 millió a PHARE, 1 milliárd 105 millió az ISPA és 158 millió SAPARD programok területére esett.
A képviselők szerint „a vám, a mezőgazdaság és a külső támogatások területén különös hajlam mutatkozott a csalásra”.
A jelentés részletesen foglalkozik a cigarettacsempészettel. 2004-ben például a hatóságok több mint 3,5 milliárd szál cigarettát foglaltak le, az Európai Csaláselleni Hivatal (OLAF) adatai szerint pedig 2000 óta a cigarettacsempészetből és a hamisított termékek piacra dobásából 1 milliárd 317 millió euró kár keletkezett.
Az OLAF jelentésére hivatkozva a szakbizottság megállapítja, hogy 2004 második félévében a régi tagállamok közül a legtöbb szabályellenességet Olaszországból, Németországból és Belgiumból, az új és tagjelölt államok közül pedig Romániából és Lengyelországból jelentették.
