Mai összeállításunkban az Európai Közösségek Bírósága (EKB) elé a 2006. június 19-től június 23-ig tartó munkahét során kerülő két érdekesebb ügy összefoglalóját tesszük közzé: az egyik védjegyekkel, míg a másik adójoggal és az állami támogatások közösségi megítélésével kapcsolatos.
Az EKB június 22-én, csütörtökön teszi a nyilvánosság számára is megismerhetővé a Storck kontra Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (OHIM) ügyekben (C-24/05 P és C-25/05 P) hozott ítéletet. Ezek tényállása szerint az August Storck édesipari cég (többek között a Campino, Riesen és Merci csokoládék gyártója) 2001-ben két, közösségi védjegy bejegyzésére irányuló kérelmet nyújtott be az OHIM-hoz. Első kérelmében egy világos gesztenyebarna színű cukorka formájából álló megjelölés (térbeli védjegy), míg második kérelmében egy pillangós (szaloncukorszerű) csomagolást ábrázoló megjelölés lajstromozását kérte a “Werther’s Echte” cukorka tekintetében. Az OHIM mindkét lajstromozási kérelmet elutasította, azzal az indokkal, hogy egyik megjelölés sem rendelkezik a közösségi védjegyként való bejegyzéshez szükséges megkülönböztető képességgel. A Storck cég az OHIM elutasító határozatait először az Elsőfokú Bíróság előtt támadta meg, amely azonban elutasította a cég keresetét, mivel álláspontja szerint a bejegyeztetni kívánt megjelenési formák nem különböznek jelentős mértékben a cukorkáknak a piacon fellelhető hasonló megjelenési formáitól, és így azokat a fogyasztó nem tudja megkülönböztetni a más eredetű cukorkáktól.
E napon kerül sor továbbá sajtóközlemény kiadására a Belgium és Forum 187 kontra Bizottság egyesített ügyekben (C-182/03 és C-217/03), valamint Bizottság kontra Tanács (C-399/03) ügyekben is, melyek több érdekes kérdést is érintenek.
Az első annak megállapítása, hogy a Belgiumban létrehozott ún. koordinációs központok állami támogatásban részesülnek-e, a második pedig a Bizottság, illetve a Tanács szerepének tisztázása az állami támogatások jóváhagyásánál. A koordinációs központok olyan vállalkozások, amelyeket multinacionális vállalatok egy csoportja hoz létre azért, hogy azok különböző szolgáltatásokat nyújtsanak az érintett vállalatoknak. 1982-ben Belgium a koordinációs központok tekintetében egy kedvezőbb adójogi szabályozást vezetett be.
1997-ben azonban a Tanács egy, az üzleti adózásról szóló magatartási kódexet fogadott el, melyben a tagállamok abban állapodtak meg, hogy fokozatosan megszüntetik a közös piac kialakítása szempontjából hátrányos adójogszabályaikat. 2003 februárjában a Bizottság határozatban megállapította, hogy a koordinációs központok belga rendszere – az arra vonatkozó adókedvezményekkel együtt – állami támogatásnak minősül, de az érintett vállalatok jogos elvárásainak védelme érdekében úgy döntött, hogy a 2000 végén a rendszer hatálya alá tartozó központok engedélyük lejártáig, azaz legkésőbb 2010-ig még részesülhetnek a rendszer kedvezményeiből, a lejáró engedélyek meghosszabbítása azonban nem lehetséges.
2003 májusában Belgium arról értesítette a Bizottságot, hogy azon koordinációs központok tekintetében, amelyek 2000 előtt kaptak engedélyt, és amelyek engedélyei 2003. február 17-e és 2005. december 31-e között lejárnak, 2005. december 31-ig az engedélyek meghosszabbításával – tehát a Bizottság határozatával ellentétben – tovább kívánja alkalmazni a kedvezményes adózási rendszert. Ezzel egyidejűleg Belgium arra kérte a Tanácsot, hogy – az állami támogatásokra vonatkozó általános szabályoktól eltérve – részesítse mentességben a kérdéses adójogi intézkedéseket. A Tanács 2003 júniusában megadta e mentességet.
A Bizottság és a Forum 187, a belgiumi koordinációs központok szövetsége, keresetet nyújtottak be az Európai Bírósághoz a Bizottság határozata ellen, Belgium a határozat részbeni, míg a Forum 187 annak teljes megsemmisítését kérve. Belgium kereseti kérelmében egyébként csak azt kifogásolta, hogy a Bizottság nem tette számára lehetővé a lejáró engedélyek 2005 végéig történő meghosszabbítását. Mivel a kérdéses időpont már letelt, és az Európai Bíróság csak most hoz ítéletet, Belgium gyakorlatilag már az ideiglenes intézkedéssel elérte kereseti célját.
A harmadik ide kapcsolódó ügyben a Bizottság azért indított eljárást a Tanács ellen, mivel a Tanács azután adott mentességet az állami támogatásokra vonatkozó szabályok alkalmazása alól, hogy a Bizottság már megállapította a vizsgált adószabályok közösségi jogba ütközését.
