A tagországoknak csökkenteniük kell államháztartási hiányukat, ezt azonban akadályozza az állami kiadások megszorítására vonatkozó politikai akarat hiánya. A képviselők egyszerű gazdasági kiigazításoknál ambiciózusabb lépéseket várnak el a tagállamoktól. Az erről szóló jelentést szerdán kézfelemeléssel fogadták el.
Az euróövezetben 2003-ban 0,6, két évvel később 1,3 százalékos volt a növekedés, miközben 2005-ben az USA gazdasága 3,5 százalékkal erősödött; az unióban 9 százalékos a munkanélküliek aránya; az EU-ra strukturális merevség, gyenge belső kereslet és a makrogazdasági politikai szerkezet megfelelő egyensúlyának hiánya jellemző – sorolja a lengyel szocialista Dariusz Rosati jelentése.
A szöveg szerint „a különösen néhány tagállamban tapasztalható csekély lakossági fogyasztás” hozzájárult az EU-ban az alacsony növekedési rátához, és így a jelenlegi globális egyensúlyhiányhoz.
A jelentés megjegyzi, hogy tizenegy tagállam – köztük az EU négy legnagyobb gazdasága: Franciaország, Németország, Olaszország és az Egyesült Királyság – költségvetési hiánya meghaladja a GDP 3 százalékát, és 2004 nyara óta tíz tagállam ellen folyik túlzott hiány esetén követendő eljárás.
A szöveg megjegyzi, hogy „az euróövezetben az államadósság 2002-es 69,2 százalékos aránya 2005-re 71,7 százalékra, az EU-25-ök esetében pedig a 2002-es 61,4 százalékról 2005-re 64,1 százalékra nőtt”.
A jelentés szerint „az államháztartás kiegyensúlyozottsága önmagában nem cél, hanem a tagállamok állami kötelezettségteljesítésének eszköze”. A szöveg ugyanakkor hangsúlyozza, hogy „egy olyan Európában, ahol a fogyasztói és befektetői bizalom alacsony, létfontosságú az államháztartási hiány” csökkentése. A parlamenti szakbizottság „csalódott az államháztartások utóbbi alakulása miatt, megjegyezve, hogy a tagállamokban a hiány továbbra is jóval magasabb, mint amit az európai gazdaság megengedhetne”.
A szakbizottság „az államháztartási hiány 2006-os csökkentésére szólít fel, amelynek jóval ambiciózusabbnak kell lennie egy egyszerű gazdasági kiigazításnál a nagyobb európai növekedésére vonatkozó előrejelzéseknek megfelelően”.
A jelentés „kiemeli, hogy az állami kiadások megszorítására vonatkozó politikai akarat hiánya, a túlzottan derűlátó bevételi tervezés, a kreatív számvitel és a főként egyszeri intézkedéseken alapuló költségvetési konszolidáció nagymértékben hozzájárultak a költségvetési elcsúszáshoz és a költségvetési keretrendszer gyengeségéhez”.
