Az április 24-től április 28-ig tartó munkahét során tárgyalja az Európai Közösségek Bírósága (EKB) azt az ügyet, melyben egy férfinak született transzszexuális brit állampolgár a nőkre alkalmazandó nyugdíjkorhatár alapján kérte nyugdíjának folyósítását. E héten továbbá az Elsőfokú Bíróság is tárgyalást tart a nagy visszhangot kiváltó Microsoft ügyben.
2006. április 27-én, csütörtökön jelenik meg ítélet a Sarah Margaret Richards kontra Secretary of State for Work and Pensions ügyben (C-423/04). Ennek az érdekes ügynek az a kiindulási alapja, hogy a 2005 áprilisa előtt hatályban lévő angol jogszabályok szerint társadalombiztosítási szempontból a születési anyakönyvi kivonatban szereplő nem határozza meg a személy nemét. Így azok a transzszexuálisok, akiken nemet megváltoztató műtétet hajtottak végre, nem változtathatják meg nemüket születési anyakönyvi kivonatukban. Az ún. nemi hovatartozás elismeréséről szóló igazolás ugyan megváltoztatja az érintett személy nemét a legtöbb hivatalos eljárás szempontjából, ám nincs visszaható hatálya.
Az Egyesült Királyságban a férfiak 65 éves korukban, a nők pedig 60 éves korukban jogosultak állami öregségi nyugdíj igénybevételére és e tekintetben Sarah Margaret Richards-ot a hatóságok még mindig férfinak tekintették. Sarah Margaret Richards fellebbezett a határozat ellen, és az ügyet tárgyaló Social Security Commissioner azt a kérdést terjesztette a Bíróság elé, hogy az ilyen értelmű visszautasítás ellentétes-e az egyenlő bánásmódnak a szociális biztonság területén történő megvalósításáról szóló irányelvvel.
A Bizottság kontra Németország (C-441/02) ügyben is a fenti napon várható ítélethozatal. A Bizottság azért indított keresetet Németország ellen, mert véleménye szerint az uniós polgárokkal szemben folytatott német kiutasítási gyakorlat több okból is ellentétes a közösségi joggal. Stix-Hackl főtanácsnok asszony 2005. június 2-án megtett indítványában úgy vélte, hogy Németország igazgatási gyakorlata sérti a közösségi jogot.
Főtanácsnoki indítvány benyújtására is sor kerül Yunying Jia kontra Migrationsverket (C-1/05), ahol a svéd bíróság – többek között – azt kérdezi az EKB-tól, hogy milyen feltételek mellett kaphat tartózkodási engedélyt valamely tagállamban az ott szolgáltatásnyújtás céljából letelepedett, de más tagállam állampolgárságával rendelkező személy vele együtt élő kínai házastársának felmenője?
Az Elsőfokú Bíróság 2006. április 24. (hétfő) és 2006. április 28. (péntek) között tart tárgyalást a nagy érdeklődést kiváltó Microsoft kontra Bizottság (T-201/04) ügyben.
2004. március 24-én a Bizottság határozatot fogadott el, amelyben megállapította, hogy a Microsoft megsértette az EK-Szerződés versenyszabályait, mivel két különböző magatartással is erőfölénnyel való visszaélést követett el. A Bizottság több mint 497 millió euró versenybírságot is kiszabott az amerikai cégóriásra.
Az említett két magatartás közül az első abban áll, hogy a Microsoft az 1998 októbere és a Bizottság marasztaló határozatának elfogadása közti időszakban megtagadta a munkacsoport-szerverek operációs rendszereinek piacán az “együttes működtetéshez (interoperabilitás) szükséges bizonyos információknak” a versenytársak részére történő rendelkezésre bocsátását, és annak lehetővé tételét, hogy a versenytársak ezen információkat a Microsoft termékekkel versengő termékeik fejlesztésére és terjesztésére felhasználják.
A Bizottság által szankcionált második magatartás abban áll, hogy a Microsoft a “Windows operációs rendszer” hozzáférhetőségét a Windows Media Player egyidejű megvételétől tette függővé. Ez a multimédia lejátszó-szoftverek piacán hatással volt a versenyre. A kialakult helyzetet orvosolandó a Bizottság arra utasította a Microsoftot, hogy bocsásson piacra egy Windows Media Player nélküli Windows-változatot (második korrekciós intézkedés). Mindazonáltal a Microsoftnak továbbra is lehetősége van arra, hogy a Windows-t a Windows Media Playerrel együtt forgalmazza.
2004. június 25-én a Microsoft a Bizottság határozatában meghatározott két korrekciós intézkedés végrehajtásának felfüggesztését kérte, amely kérelmét az Elsőfokú Bíróság elnöke 2004. december 22-én kiadott végzésével elutasította.
