Február 14-én, kedden tartják Strasbourgban a szolgáltatási irányelv európai parlamenti vitáját. A frakciók előzetes bejelentéseik szerint este alakítják ki végleges álláspontjukat. Az EP szakbizottsági szavazása után a két legnagyobb frakció közös módosító indítványokat nyújtott be. A néppártiak most ettől is eltérő javaslatot tettek, a kompromisszumhoz képest kevésbé lazítva a származási ország elvén. A másik fő vitapont a szabályozás alóli kivételek felsorolása.
Február 16-án, csütörtökön szavaznak az EP-képviselők a szolgáltatások unión belüli áramlásával foglalkozó – főleg a régi tagállamokban már eddig is nagy vitákat kiváltó – irányelvről. A parlamenti vita kedden délután lesz. Erre időzítve várhatóan többezer nyugat-európai tüntető tiltakozik majd az EP strasbourgi épületénél a szolgáltatások piacának megnyitása ellen.
Már az EP belső piaci bizottsága is jelentősen átalakította volna az irányelvet az Európai Bizottság javaslatához képest. A szakbizottság módosítaná és átkeresztelné a származási ország elvét, kivenné a jogszabály hatálya alól a közérdekű szolgáltatásokat, és a munkavállalók más országba történő kiküldetésére vonatkozó passzusokat is törölné.
Ezt követően, február 8-án a két legnagyobb frakció, a néppárti és a szocialista megegyezésre jutott a legtöbb vitás kérdésben, azonban továbbra sem biztos, hogy az ez alapján közösen benyújtott módosításokat fogadja el az EP. Ugyanis mindkét párt azt jelezte: kedd este alakítják ki végleges álláspontjukat a jogszabályról.
A kétpárti kompromisszum tényét mindenesetre meglehetősen negatívan értékelte a többi európai parlamenti képviselőcsoport. A néppárti-szocialista elkpzeléseket pedig sokan az irányelv eredeti céljainak szem elől tévesztéseként, a szolgáltatások valóban szabad áramlásának megakadályozásaként értékelték. Épp a további „felvizezés” ellen emelt szót egyébként hat tagállam – Magyarországon kívül Nagy-Britannia, Hollandia, Spanyolország, Lengyelország és Csehország – Charlie McCreevy belső piaci biztoshoz írt levelében.
A néppárti-szocialista kompromisszum
Az kétpárti (ideiglenes) kompromisszum lazítaná a korábban a származási ország elve („a szolgáltatásnyújtás szabadságára” átkeresztelt) részben megfogalmazott követelményeket, vagyis a fogadó országnak a korábbi javaslatokhoz képest több beleszólása lenne a szolgáltatás nyújtásának engedélyezésébe.
A megállapodás szerint a tagországok közpolitikai, közbiztonsági, szociálpolitikai, fogyasztó- és környezetvédelmi, valamint közegészségügyi szempontok alapján is mérlegelhetnék, milyen szolgáltató tevékenységéhez járulnak hozzá. Az erről szóló szöveg A szolgáltatásnyújtás szabadsága című (16.) cikkben található. Az Európai Néppárt végül azonban mégsem a kompromisszumos szövegben szereplő módosítást támogatta, hanem saját indítványt nyújtott be. Eszerint mégsem lehetne fogyasztók védelemére hivatkozva korlátozni a szolgáltatásnyújtást, a szociálpolitikai helyett pedig a szociális biztonsági szempontok szerint határozhatnának meg kivételeket a tagállamok.
Az irányelv – ha elfogadják a kompromisszumot – nem érintené a szociális jóléti célú szolgáltatásokat, a szociális lakások finanszírozását, az azzal kapcsolatos segélyezési rendszert, a családok és a fiatalok támogatását célzó gyermekgondozási és családi szolgáltatásokat, valamint „a tipikusan jóléti célokat szolgáló oktatási és kulturális szolgáltatásokat”.
Kivennék a jogszabály hatálya alól az ideiglenes munkaközvetítő ügynökségeket, a kikötői, a biztonsági és a közlekedési szolgáltatásokat, utóbbiba beleértve a városi tömegközlekedést, a taxikat és a mentőszolgálatokat.
„A szerződéses és szerződésen kívüli kötelezettségek kizárása az irányelv hatálya alól azt jelenti, hogy a fogyasztó minden esetben élvezi a hazája fogyasztóvédelmi jogszabályai által biztosított védelmet” – áll a szövegben.
A kompromisszumos javaslat szerint az irányelv nem foglalkozik az állami vagy magánszervezetek részére fenntartott általános gazdasági érdekű szolgáltatások liberalizációjával, az állami szolgáltató szervezetek privatizációjával, a szolgáltatói monopóliumok felszámolásával, a tagállamok által nyújtott állami támogatásokkal. „Az irányelv nem érinti az egyes tagállamoknak azt a szabadságát, hogy a közösségi szabályokkal összhangban meghatározzák, mit tekintenek általános gazdasági érdekű szolgáltatásoknak, hogyan kell e szolgáltatásokat megszervezni és finanszírozni, és milyen egyedi kötelezettségek vonatkozzanak rájuk” – áll az egyik módosító indítványban.
Az irányelv nem érinthetné a tagállamok büntetőjogi, társadalombiztosítási és munkaügyi („például a foglalkoztatási feltételekkel kapcsolatos, többek között a munkaegészségügyi és munkabiztonsági, valamint a munkáltatók és a munkavállalók közötti kapcsolatokra vonatkozó jogszabályi vagy szerződéses előírások”) szabályozását. A szövegtervezet szerint „az irányelv teljes mértékben tiszteletben tartja a kollektív szerződésekkel kapcsolatos tárgyalásokhoz, a kollektív szerződések megkötéséhez, kibővítéséhez és érvényesítéséhez való jogot, valamint a sztrájkhoz és a szervezett fellépéshez való jogot a tagállamok ipari kapcsolatait szabályozó rendelkezéseknek megfelelően”.
„Az egészségügy kizárása az irányelv hatálya alól azokra az egészségügyi szakemberek által a betegeknek nyújtott szolgáltatásokra terjed ki, amelyek a betegek egészségügyi állapotának értékelésére, fenntartására vagy javítására irányulnak, és a szolgáltatás nyújtása szerinti tagállamban az említett tevékenységeket a szabályozott foglalkozások számára tartják fenn” – fogalmaz az egyik módosító indítvány.
ELÕZMÉNYEK: Az EP belső piaci bizottságának módosításai
Mivel a pártok még nem hoztak végleges döntést saját álláspontjukról, az cikk további része a belső piaci szakbizottságban elfogadott módosító indítványok alapján készült.
Az irányelv célja
Az irányelv preambulumtervezete szerint „a belső piac egy olyan belső határok nélküli terület, amelyben biztosított a szolgáltatások szabad mozgása és a szabad letelepedés. Európa népei integrációjának erősítése, valamint a kiegyensúlyozott és fenntartható gazdasági és társadalmi fejlődés elősegítése érdekében kulcsfontosságú a szolgáltatási tevékenységek elé háruló akadályok megszüntetése a tagállamok között”.
Az EP belső piaci szakbizottsága 2005. november 22-én mintegy 1600 módosító indíványról szavazott. A fő törésvonal a minél szélesebb piacnyitást szorgalmazó néppártiak és liberálisok, valamint az emellett kevésbé elkötelezett többi párt között húzódott.
A szakbizottság a preambulumot például kiegészítené a következőkkel: „az ilyen akadályok lebontásakor alapvető fontosságú biztosítani azt, hogy a szolgáltatási tevékenységek fejlődése hozzájáruljon (…), hogy a közösség egész területén előmozdítsa a gazdasági tevékenységek harmonikus, kiegyensúlyozott és fenntartható fejlődését, a foglalkoztatottság és a szociális védelem magas szintjét, a férfiak és nők egyenlőségét, a fenntartható és inflációt nem gerjesztő növekedést, a gazdasági teljesítmények nagyfokú versenyképességét és konvergenciáját, a környezet minőségének magas szintű védelmét és javítását, az életszínvonal és életminőség emelését, valamint a tagállamok közötti gazdasági és társadalmi kohéziót és szolidaritást.”
Kivételek a jogszabály hatálya alól
Az egyik elfogadott módosító indítvány szerint „ez az irányelv nem vonatkozik az általános gazdasági érdekű szolgáltatások liberalizálására, sem az ilyen szolgáltatásokat nyújtó közjogi szervezetek privatizálására”. A jogszabály ezen túl „nem sérti a kulturális vagy nyelvi sokszínűség, illetve a média pluralizmusának védelme vagy előmozdítása érdekében hozott közösségi vagy nemzeti intézkedéseket”.
A javasolt módosítás értelmében „ez az irányelv a munkajog, és különösen a szociális partnerek közötti kapcsolatokat szabályozó rendelkezések sérelme nélkül alkalmazandó, beleértve a szakszervezeti fellépéshez való jogot, a kollektív szerződéseket és a tagállamokban érvényes, szociális biztonságra vonatkozó nemzeti jogalkotást”.
Már az EB javaslatában is kivették a majdani irányelv hatálya alól a pénzügyi és szállítási szolgáltatásokat (utóbbiaknál kivéve az emberi maradványok és pénz szállítását), valamint az elektronikus kommunikációt. A szakbizottságban elfogadott módosítás értelmében nem terjedne ki a jogszabály „a tagállamok által meghatározott közérdekű szolgáltatásokra”, jogi, egészségügyi, audiovizuális, szolgáltatásokra és a szerencsejátékokra, valamint például „a közhivatalt betöltők által végzett közokirat-kiállítási és hitelesítési tevékenységre sem”.
A tervezet szerint „a munkavégzés helye szerinti országnak kell meghatároznia, hogy kit tekint munkavállalónak”. A „bürokrácia elfogadhatatlan felduzzasztásának” elkerülése érdekében a szakbizottság megengedné a tagállamok hivatalos szerveinek, hogy bizonyos igazoló dokumentumokat az adott ország hivatalos nyelvén kérjenek be a cégektől.
Származási ország elve helyett szolgáltatásnyújtás szabadsága
A jelentés szerint törölni kell a bizottsági tervezetből minden, a származási ország elvére vonatkozó utalást. Ehelyett az irányelvtervezet a szolgáltatásnyújtás szabadsága kifejezést használja számos helyen.
A korábban a származási ország elvének nevezett elképzelés szerint az eredeti javaslatban az állt: „a tagállamok biztosítják, hogy a szolgáltatók származási tagállamuk kizárólag azon nemzeti rendelkezései hatálya alá tartozzanak, amelyek a szabályozott terület alá esnek”.
Ezt a szakbizottság most a következő szöveggel helyettesítené: „a tagállamok tiszteletben tartják a szolgáltatók jogát arra, hogy székhelyük szerinti tagállamtól eltérő tagállamban nyújtsanak szolgáltatást. Szolgáltatás nyújtásakor csupán a székhelyük szerinti tagállam előírásai alá esnek a szolgáltatási tevékenységhez való hozzáférés vonatkozásában és a szolgáltatási tevékenység gyakorlása tekintetében, különös tekintettel a szolgáltató letelepedését és működését, viselkedését, a szolgáltatás minőségét vagy tartalmát, a normákat és a tanúsítványokat megszabó követelményekre.
A jelentés hozzáteszi azonban, hogy „ez nem akadályozza meg, hogy az a tagállam, amelybe a szolgáltató költözik, érvényesítse saját, a szolgáltatói tevékenységgel kapcsolatos olyan egyedi követelményeit, melyek közérdekhez kapcsolódó vagy közbiztonsági okokból, vagy a szolgáltatásnyújtás helyén fellépő egyedi kockázatok megelőzését szolgáló egészségvédelem vagy környezetvédelem érdekében nélkülözhetetlenek”.
A „szolgáltatásnyújtás szabadsága” nem terjedne ki a szakbizottság elképzelése szerint a következőkre: másik tagállamban nyújtott általános gazdasági érdekű szolgáltatások; postai szolgáltatások; villamosenergia-továbbítási, -elosztási és ellátási szolgáltatások; gáztovábbítási, -elosztási, -ellátási és -tárolási szolgáltatások; víztovábbítási és -ellátási szolgáltatások és szennyvízzel kapcsolatos szolgáltatások; hulladékkezelés.
Irányelv helyett nemzetközi magánjog
A szakbizottság úgy vélte, az irányelvnek nem szabadna kiterjednie a szolgáltató és az ügyfelek közötti szerződéses, illetve nem szerződéses kapcsolatokra. A bizottsági tervezettel szemben a képviselők továbbra is a nemzetközi magánjog rendelkezéseit tartják követendőnek ezekben a jogviszonyokban.
A szakbizottság törölte a származási ország elvétől való átmeneti eltérésekre vonatkozó passzusokat is.
Munkavállalalók kiküldetése
Ugyancsak törölné a parlamenti belső piaci bizottság a munkavállalók kiküldetésére vonatkozó részeket. A képviselők többségének álláspontja szerint ugyanis a bizottsági javaslat „a szolgáltatás nyújtása szerinti tagállamoknak megtiltja, hogy a szolgáltatókat olyan kötelezettségek hatálya alá rendeljék, amelyek a szóban forgó tagállamok felügyeleti szervei szempontjából lényegesek. Ilyenformán pedig ez az irányelv lényegesen csökkenti a szóban forgó tagállamok által lefolytatott munkaügyi ellenőrzések hatékonyságát.” Pedig a szakbizottság szerint „a munkajogi rendelkezéseket kizárólag abban a tagállamban lehet hatékonyan érvényesíteni, ahol a munkát végzik” Így aztán – vélték a képviselők – a bizottság javaslatából „hiányoznak a munkajog érvényesítésére szolgáló szükséges biztosítékok”.
