A családi adózás ötletét nem először melegítik fel a jobboldali politikusok, ám eddig nem lett belőle semmi. Az elérhető megtakarítások vonzók ugyan, de a rendszernek árnyoldalai is vannak, és a feketefoglalkoztatást is serkentené.
A családi elméletileg olyan adózási forma, amely a puszta jövedelem mellett azt is figyelembe veszi, hány eltartott van a famíliában. Bevezetése már 1998 tavaszán, a Fidesz kampányában is előkerült, ám a választási győzelem után, decemberben Balsay István fideszes államtitkár már világossá tette: 1999-től még nem lehet átállni a családi adózásra, mert a költségvetés helyzete nem engedi meg.
Ezután évről évre felbukkant mint követendő példa, tavaly márciusban a MIÉP is a zászlajára tűzte. Szombaton Pokorni Zoltán, a Fidesz alelnöke is megfogalmazta, mint pártja egyik fő célkitűzését, a családi adózást.
Mi is ennek a lényege? A családban a keresők jövedelmét összeadnák, majd elosztanák kettővel, magyarán a két szülő ugyanakkora összeg után fizetné az adót. Az alábbiakban három példát hozunk: amikor jobb, amikor rosszabb a családi adózás és amikor mindegy, mit választunk. Igaz, a választhatóság miatt senki sem járhat rosszabbul, mint ahogy Pokorni Zoltán is jelezte.
Gyerekekkel, vagyis ha a jövedelem nem kettőt, hanem három, négy vagy többfelé oszlana, hasonló adatok adódnának, de a rendszerint nulla jövedelmű gyerekek miatt mindig kedvezőbb lenne a családi adózás. Pokorni erről nem beszélt, csak a szülők közti adómegosztásról. Pedig az etalon, a gyermekbarát francia modell éppen erről szól.
Tegyük fel, hogy az apa egy cég középvezetője, fizetése pedig 258 ezer forint havonta. Az anya háztartásbeli. Az apa a jelenlegi szabályok szerint majdnem hetvenezret fizet be havonta jövedelemadó címén. Ha a férj és a feleség között elosztanánk a jövedelmet, összesen kevesebb mint harmincezer forint lenne az adó. Hasonló a helyzet, ha valamelyiküket minimálbéren foglalkoztatják.
A dolog ott fordul meg, ha az apa és az anya is dolgozik, s mindkettejük fizetése bőven belelóg a 36 százalékos kulcsba. Itt – mint a példa mutatja – akár rosszabb is lehet a helyzet, de ha mindketten több százezer forintot visznek haza, már ugyanott vannak, mintha külön adóznának.
De vannak a rendszernek árnyoldalai is. Egyrészt a családi a személyi jövedelemadózás alternatívája lenne, ami bonyolítaná az adózás adminisztrációját. A járulékokat ugyanis úgy tűnik, a saját jövedelmünk után fogjuk fizetni, vagyis kétféle adóalapunk lesz: egy szja/családi adó, amely fele-fele alapon működik, valamint egy járulékalap, amely az egyénileg kapott havi fix alapján alakul. A feleződő jövedelemadó-alap a fekete munka felé terelheti a családtagokat. Hiszen elég, ha az anya csak minimálbéren van bejelentve a munkahelyén, bár “igazi” akkor lenne, ha teljesen feketén dolgozna, hiszen családi adózással ebben az esetben tudná a legtöbbet megtakarítani.
Nem szabad arról sem megfeledkezni, hogy inkább az alacsony jövedelműek vállalnak több gyereket, a jól keresők pedig kevesebbet. Ám ha veszünk egy olyan házaspárt, amelyben mindketten minimálbérre vannak bejelentve, akkor hiába vezetik be a családi adózást, ők egyetlen fillérrel sem járnak jobban.
