Az elsőfokú bíróság megsemmisítette a brit közönség számára kiemelten jelentős események televíziós lefedettségére vonatkozó brit intézkedések elfogadásáról szóló bizottsági határozatot
A Nemzetközi Labdarúgó-szövetséggel (FIFA) kötött szerződésekkel az Infront, korábban Kirch Media, megszerezte a 2002. és a 2006. évi labdarúgó világbajnokságok döntőinek kizárólagos közvetítési jogát az európai kontinens államai, Oroszország, a volt szovjet tagköztársaságok és Törökország tekintetében.
A televíziós műsorszolgáltatást szabályozó 1989. október 3-i, módosított 89/552/EGK irányelv szerint a tagállamok intézkedéseket hozhatnak annak biztosítására, hogy a joghatóságuk alá tartozó műsorszolgáltatók a társadalom számára kiemelten jelentős eseményeket, mint például az olimpiai játékok, a labdarúgó világbajnokság és az európai labdarúgó bajnokság, ne közvetítsék kizárólagos módon, úgy, hogy ezzel a közönség jelentős részét megfosztják az események szabadon igénybe vehető televíziós hálózaton történő követésétől.
Minden tagállamnak, amely saját, nemzeti intézkedéseinek kölcsönös elismerésére törekszik, értesítenie kell az intézkedésekről a Bizottságot, amely, miután megvizsgálta ezek közösségi joggal való összeegyeztethetőségét, közzéteszi az intézkedéseket a Hivatalos Lapban. A többi tagállamnak ezen intézkedéseket tiszteletben kell tartatniuk a joghatóságuk alá tartozó műsorszolgáltatókkal, amennyiben ez utóbbiak az értesítő tagállamban végeznek tevékenységet.
E körülmények között az Egyesült Királyság a területén kiemelt jelentőséggel bíró események televíziós lefedettségét érintő intézkedés-csomagról értesítette a Bizottságot. Ezen események között szerepel a labdarúgó világbajnokság döntője is. Az Egyesült Királyságnak címzett levelében a Bizottság jelezte, hogy egyetért az értesítésben szereplő intézkedésekkel, és intézkedett közzétételükről.
Az Infront az Elsőfokú Bíróság előtt vitatta a Bizottságnak az értesítés tárgyát képező intézkedések közösségi joggal való összeegyeztethetőségét megállapító levele jogszerűségét.
Az Elsőfokú Bíróság megállapítja, hogy a szóban forgó levél kereseti kérelem megalapozására alkalmas határozatnak minősül, és az Infront kérelmezheti ennek megsemmisítését.
A Bizottság által az Egyesült Királyságnak küldött levél jellege tekintetében az Elsőfokú Bíróság úgy véli, hogy ez közvetlen joghatásokat vált ki, tehát megtámadható határozatnak minősül.
Az Elsőfokú Bíróság megállapítja továbbá, hogy az Infrontot a megtámadott határozat közvetlenül érinti, mivel lehetővé teszi a kölcsönös elismerés mechanizmusának működésbe hozását.
Végül, az Elsőfokú Bíróság úgy ítéli meg, hogy az Infrontot mint az Egyesült Királyság általi értesítés tárgyát képező intézkedések felsorolásában szereplő egyik esemény televíziós közvetítése jogainak birtokosát a megtámadott határozat által személyében érintettnek kell minősíteni, figyelembe véve azt a körülményt is, hogy ezeket a jogokat az Egyesült Királyságban hatályos intézkedések elfogadása, és következésképpen azok Bizottság általi jóváhagyása előtt szerezte meg.
Az Elsőfokú Bíróság tehát elutasítja a Bizottságnak a kereset elfogadhatatlanságára vonatkozó kifogását.
Az Elsőfokú Bíróság megállapítja a jogi aktus kibocsátója hatáskörének hiányát.
Keresetének alátámasztására az Infront négy jogalapra hivatkozott, az első az eljárási szabályok Bizottság általi lényeges megsértésén alapult. E tekintetben az Elsőfokú Bíróság rámutat arra, hogy a Bizottság a megtámadott határozattal kapcsolatban már elismerte, hogy tagjainak testületével nem konzultáltak, és az e határozatot aláíró főigazgató nem kapott semmilyen egyedi felhatalmazást a testülettől.
Következésképpen: az Elsőfokú Bíróság megsemmisíti a megtámadott határozatot.
