Az elemek és akkumulátorok veszélyes, és a környezetet rendkívül súlyosan szennyező anyagokat – például higanyt, ólmot, kadmiumot – tartalmaznak. Az EP azt szeretné elérni, hogy a tagállamok minél nagyobb arányban gyűjtsék be a használt elemeket, és azok egyre kevesebb nehézfémet tartalmazzanak.
Az Európai Parlament szerint a Tanács számos ponton figyelmen kívül hagyta az EP első olvasatban elfogadott jelentését, és a képviselőkhöz képest jóval szerényebb célokat tűzött ki. A plenáris ülésen a képviselők végül egyetértettek a tanácsi közös állásponttal, így a jogszabály életbe lépését követő hat éven belül a hordozható (egy kilónál könnyebb), lemerült elemek, illetve akkumulátorok 25, tíz év után pedig 45 százalékát kellene újrahasznosítani. (A parlamenti szakbizottság még 40, illetve 60 százalékos arányt szeretett volna elérni.)
A jelentésben az is szerepel, hogy a fogyasztók megfelelő tájékoztatása érdekében “bármely elemen, akkumulátoron és számítógép-akkumulátoron jól látható, jól olvasható és letörölhetetlen formában fel kell tüntetni annak kapacitását”.
Az elfogadott szöveg szerint az elemek összegyűjtéséből, kezeléséből és újrahasznosításából származó összes költséget a gyártóknak kellene állniuk.
A parlamenti vitában felszólaló Olajos Péter elmondta: az elemekben található ártalmas anyagok “előbb-utóbb szervezetünkbe kerülnek, ahol felhalmozódva súlyos betegségeket okoznak”. A néppárti képviselő szólt arról, hogy Magyarországon “a mai napig nem sikerült egyetlen akkumulátor-feldolgozó üzemet sem létesíteni”, ezért Szlovéniában és Olaszországban kell kezelni a hulladékot, “miközben Magyarország nagy mennyiségű ólmot vásárol elem- és akkumulátorgyárai számára”. Olajos szerint nemcsak a visszagyűjtésről, hanem az ártalmatlanításról is minden tagországnak magának kell gondoskodnia.
