Egy domain-cím jogtalan megszerzését kísérelte meg az az egyén, aki korábbi vételi ajánlatára elutasító választ kapott. A domain-tulajdonos és az ügyben eljáró iroda munkatársainak leleményessége folytán azonban a bíróságon kénytelen szembenézni a következményekkel.
Az eset a magyarországi domain-ek regisztrációs rendszerének sajátosságait kihasználva történt. A regisztrációs rendszer gyakorlatában bármelyik regisztrátor szervezet láthatja a másik hasonló szervezet domain-jeit és minden ahhoz csatolt dokumentumot, beleértve az aláírási címpéldányokat és a cégbírósági végzéseket is, amivel a regisztrátor szervezet munkatársa az ISZT munkatárásának igazolja, hogy a domain-en történt módosítások jogosak. Az ISZT munkatársa ellenőrzi az iratokat, mivel ő hivatott megítélni, hogy az adott módosítás vagy új regisztráció megtörténhet-e. Ez a regisztrátorok számára elérhető archívumban visszaolvasható.
Ezen kívül az adatbiztonság és az ügyfelek tájékoztatása érdekében a rendszer minden fontosabb művelettel kapcsolatban e-mailt küld a regisztrátor szervezetnek, továbbá a domain-hoz hozzárendelt adminisztratív kapcsolattartó személynek is. Az értesítések miatt a rendszer működésében elég nehéz illetéktelen átkérést végrehajtani, illetve illetékteleneknek egy domain-t ellopni, más nevére átirtani, vagy azzal bárhogy visszaélni anélkül, hogy az elkövetők ne hamísítsák meg egyúttal a szükséges okiratokat (aláírási címpéldány, nyilatkozat, igénylőlap) is.
Esetünk 2005 június 12-én kezdődött, amikor a szokásos ügymenetnek megfelelően domain-regisztrációk és átkérések folytak egy budapesti irodában. Ekkor az érintett domain-t átkérte egy másik regisztrátor szervezet. Mivel az adminisztratív kapcsolattartó (ez esetben a tulajdonos) személy is kapott egy email-t, rögtön felhívta az eljáró irodát, hogy ilyen tartalmú megbízást senki számára nem adott, de közölte, hogy szeretné kideríteni ki áll az ügy hátterében, így kérésére az iroda munkatársai nem akadályozták meg az átkérést.
Az átkérést tartalmazó elektronikus levélből kitűnt, hogy a domain-tulajdonos továbbra is ugyanaz az egyén, viszont változott az adminisztratív kapcsolattartó személy. Az illető korábban a domain-tulajdonos cég vezetője volt, most azonban már az átkérő szervezetnél dolgozik. Az e-mailt tovább olvasva előkerült egy, a szakmában nem éppen jó hírnek örvendő Bt. neve is, amely mint technikai kapcsolattartó és zónafelelős szerepelt.
Az átkéréshez csatolt és az archívumban hozzáférhető megrendelőlap és aláírási címpéldányt összehasonlítása után látszott, hogy az ott található két aláírás túlontúl egyforma: pontosan ugyanott fogott erősebben a toll, pontosan ugyanúgy görbültek a betűk is.
Ezek alapján az eljáró iroda munkatársai feltételezték, hogy a Bt. munkatársai kikérték a cég aláírási címpéldányát, majd azt scannel-ve kivágták az aláírást és beillesztették a regisztrációs lapba. Az így elkészült túlságosan is tökéletes hamisítványt feltöltötték, majd leadták az átkérési kérelmet.
Az egyébként nagy gyakorlattal rendelkező iroda fennállása óta eddig hasonló esetről még senki nem is hallott.
Végül arra jutottak, hogy a bizonyítható okirat hamisítás és lopás ellenére az ISZT-vel egyeztetve engedik, hogy a domain az új regisztrátor céghez kerüljön: hadd higgyék azt, hogy minden simán és zökkenőmentesen történt, hátha ennyivel nem lesz vége az ügynek,
2005 június 14-én a domain átregisztrációja jóváhagyásra került, az iroda pedig figyelemmel kísérte a további történéseket. A domain eredeti tulajdonosával továbbra is kapcsolatban voltak. Két nappal később a várakozás meghozta gyümölcsét, újabb módosítási kérelem érkezett, amelyben az eredeti tulajdonos Kft. lemond a domain-ről W. Norbert javára. A lemondó fél aláírása az ügyben már szokásosnak mondható hamisítvány, ezen kívül minden hitelesnek tűnt. A módosítást végrehajtották az ISZT munkatársai, a csatolt dokumentumok a regisztrációs rendszerbe kerültek.
Egy héttel később újabb nem várt fordulatot hozott az ügy: W. Norbert lemondott a domain-ről egy bizonyos S. Attila javára. S. úr neve az eredeti tulajdonos előtt nem volt ismeretlen, hiszen korábban a domain-re vonatkozó vételi ajánlatot tett, amelyre elutasító választ kapott.
A domain megszerzése érdekében – vélhetően – megbízta az érintett bt. munkatársait (vagy talán csak W. Norbertet), hogy szerezzék meg neki azt.
Az ügy büntetőjogi értékelése természetesen a magyar bíróságra tartozik, az eset azonban jól végződött: az iroda a domain-t visszakérte az ügyfelének, aki írásos nyilatkozatban közölte az ISZT-vel, hogy soha, semmilyen módosítási kérelmet nem adott le.
