A holland legfőbb ügyész a Lycos nevű internetszogáltatóval szembeni intézkedéseket sürget a Holland Legfelsőbb Bíróságtól (Hoge Raad). A cégtől azt követelik, hogy tegye hozzáférhetővé egyik ügyfelének személyes adatait Augustinus Bernard Maria Pessers, a hollandiai Tilburgban élő, másodállásban az E-Bay internetes aukciós portálon bélyegkereskedéssel foglalkozó ügyvéd számára.
Az ominózus ügyfél 2003-ban ugyanis becsmérlő állításokat tett közzé névtelenül Lycos-alapú honlapján, melyekben szélhámossággal vádolta Pessers urat. A problémás weblapot Pessers kérésére ugyan bezárták, a Lycos azonban a digitális személyes adatvédelemre (e-privacy) hivatkozva megtagadta az érintett ügyfél bizalmas adatainak Pessers által követelt kiszolgáltatását. Pessers úr ezért 2003-ban bíróság elé vitte az internetszolgáltatót, és megnyerte a pert. A Lycos a 2004 júliusában szintén elbukott fellebbezés után fordult a Legfelsőbb Bírósághoz.
A bíróságnak címzett levelében a legfőbb ügyész arra figyelmeztet, hogy a garantált anonimitás nemkívánatos következményekhez vezethet a digitális kommunikáció terén. A levél továbbmegy, és felveti: abban az esetben, ha egy publikált üzenet egyértelműen törvénysértő, és névtelen szerzőjét más módon nem lehet felkutatni, az internetszolgáltatót – az egyedüli, erre alkalmas szervként – kötelezni kellene a kérdéses személyi adatok hozzáférhetővé tételére.
”Ha a Legfelsőbb Bíróság elfogadja ezt az eljárást, minden internet-felhasználó személyes adatai veszélybe kerülnek” – nyilatkozta a Lycos szóvivője.
A Lycos jogi képviselője, Caspar Wenckebach szerint a legfőbb ügyész javaslata döntő hatással lehet majd a holland szórakoztatóipar kalózellenes lobbija (Brein) által kezdeményezett ügyek végkimenetelére. A Brein ugyanis, mely Pessers úr jogi költségeit is fedezi, eddig öt internetszolgáltatót perelt be, mivel azok megtagadták – egytől egyig sorozatos illegális zenei visszaélésekkel vádolt – ügyfeleik személyi adatainak kiadását.
Az internetszolgáltatókat képviselő ügyvéd, Christiaan Alberdingk Thijm azonban alapvető különbséget lát a két ügy között. Az egyikben ugyanis az internetszolgáltató „csak” a honlaphoz szükséges tárhelyet szolgáltatta, a másikban viszont maga biztosította a vádlottak internethez való hozzáférését.
