Egyes államigazgatási és szabálysértési ügyekben az ügyfél vagy a sértett számára különösen sérelmes lehet, ha az ellenérdekű fél vagy az elkövető számára ismertté válik a neve és pontos címe. Ezért az államigazgatási és szabálysértési hatóságokat fokozott felelősség terheli az adatvédelmi szabályok betartásában, még akkor is, ha ez adminisztrációs többletterhet ró az eljáró hatóságra.
Dr. Lenkovics Barnabás úr részére
Állampolgári Jogok Országgyűlési Biztosa
Tisztelt Országgyűlési Biztos Úr!
Hivatalomhoz beadványt intézett a B-A-Z Megyei Közigazgatási Hivatal munkatársa, melyben tájékoztatásomat kéri arról, hogy visszavontam-e 2002. október 17-én kiadott közleményemet, mert ebben az esetben az egységes közigazgatási tevékenység irányításában változásokat kell bevezetni. A beadvány szerint Ön az V. Országos Építéshatósági Konferencián arról számolt be, hogy az államigazgatási eljárásokat érintő közleményemet, amelyben kifogásoltam azt a szakmai gyakorlatot, hogy az államigazgatási ügyekben a „határozatot kapják” rovatban minden érintett személyes adata a többi érintett számára is megismerhető, visszavontam.
Amennyiben a B-A-Z Megyei Közigazgatási Hivatal beadványa pontos, tájékoztatom Általános Biztos Urat, hogy a tárgykörben idézett közleményemet nem vontam vissza.
Az adatvédelmi biztos hatásköre saját ajánlást (közleményt) kiadni. Ezen közlemények sorsáról is magam döntök, hiszen a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény (továbbiakban Avtv.) 24.§-nak törvényi felhatalmazása szerint kell eljárnom.
A vizsgált ügyben panaszbeadvány alapján jártam el, ahol az indítványozó személyes adatok védelméhez fűződő jogának sérelmére hivatkozott, mert egy államigazgatási ügyben személyes adatai – neve és lakcíme – továbbításra kerültek.
Egyes államigazgatási és szabálysértési ügyekben az ügyfél vagy a sértett számára különösen sérelmes lehet, ha az ellenérdekű fél vagy az elkövető számára ismertté válik a neve és pontos címe. Ezért az államigazgatási és szabálysértési hatóságokat fokozott felelősség terheli az adatvédelmi szabályok betartásában, még akkor is, ha ez adminisztrációs többletterhet ró az eljáró hatóságra.
Álláspontom szerint a határozat tartalmi elemei bárki számára megismerhetőek. Ugyanakkor, az államigazgatási eljárásról szóló 1957. évi IV. törvény (Áe.) az 1992. évi LXIII. törvény (Avtv.) előtt született, ezért az Avtv. dogmatikáját – sajnálatos módon – nem követi. Az adatvédelmi törvény alkotmányos alapjogot garantáló alapvető törvénynek tekintendő, amellyel más törvény, így az Áe. sem lehet ellentétes. Az Avtv. 1. § (2) bekezdése értelmében e törvénytől csak akkor lehet eltérni, ha azt az Avtv. kifejezetten megengedi.
Az Áe. és az Avtv. kollíziójából számos értelmezési nehézség származik. A vizsgált ügyben az Áe. 45.–47. §-ai szabályozzák a határozat közlésének szabályait. Az Áe. 45. § (1) bekezdése szerint a határozatot kézbesítés útján kell közölni. Az Áe. tehát nem mondja ki, hogy minden ügyféllel, érintettel, közölni kell a többi érintettre, ügyfélre vonatkozó személyes adatokat is.
Még abban az esetben is, ha az Áe. rendelkezne felsorolásszerűen arról, kiket kell értesíteni a határozatról, akkor sem lehetne ezt úgy értelmezni, hogy az Áe. felhatalmazást ad arra, hogy minden egyes címzettnek postázzák az összes többi címzett személyes adatait. Az adatvédelmi biztos a büntetőeljárásról szóló – azóta hatályát vesztett – törvényről kifejtette: „A büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvénynek az adatkezelés jogalapjául a megjelölt 138. § (2) bekezdése és a 140. § (2) bekezdése csupán azt határozza meg, hogy mely személyeknek kell a határozatot megküldeni, arra nézve nem ad felhatalmazást, hogy e személyek nevét és lakcímét minden egyes címzett részére megküldött példányon fel kell tüntetni. Ennek következtében a határozaton való feltüntetéssel nem hozhatók az eljárásban részt vevő személyek tudomására a többi résztvevő személyes adatai, függetlenül attól, hogy az érintettek kérték-e adataik zártan történő kezelését, vagy sem.” [42/A/2001-6]
Meg szeretném jegyezni, hogy adatvédelmi szempontból korántsem egyértelmű az Áe. 43. § (1) bekezdésének a) pontja. Ez a rész – és nem a „határozatot kapják rovat”, amelyet az Áe. nem tartalmaz – felhatalmazást ad, hogy a határozat kötelező tartalmi elemeként az ügyfél nevét és lakcímét (székhelyét) feltüntessék. Kérdéses ugyanakkor, hogy ez a felhatalmazás milyen terjedelmű, például adatvédelmi szempontból elfogadható-e az a kialakult gyakorlat, hogy az ügyfél magánszemélyek esetén úgy járnak el, mint az Avtv. hatálya alá nem eső jogi személyek esetén.
Ismételten jelzem, hogy az Áe. és az Avtv. összhangjának a hiánya jogalkalmazási nehézségeket okoz. Ezen nehézségek orvosolására nyit lehetőséget a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény, amely a hatályos államigazgatási eljárásról szóló 1957. évi IV. törvény helyébe fog lépni. E törvény véleményezésekor figyelemmel voltam korábbi közleményem tartalmára is.
Kérem engedje meg, hogy levelemhez mellékelten csatoljam az Ön által idézett közlemény másolatának teljes szövegét, a közleményt megalapozó vizsgálatot lezáró állásfoglalásomat, illetve a Veszprémi Közigazgatási Hivatalnak címzett állásfoglalásomat, amelyben kifejtem, hogy a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló új törvényi rendelkezések hatálybalépésével feltehetően közleményem okafogyottá válik.
