Több panaszos kifogásolta, hogy egy táblázat segítségével az adóazonosító jelből megállapítható az adott személy születési időpontja.
Az állásfoglalás eredeti szövege:
Az adóazonosító jel képzési szabályait a személyazonosító jel helyébe lépő azonosítási módokról és az azonosító kódok használatáról szóló 1996. évi XX. törvény tartalmazza az alábbiak szerint:
„5. § (1) Az azonosító kód olyan, matematikai módszerrel képzett, különleges adatra nem utaló számjegysor, amely a polgárt az adatkezelés során egyértelműen azonosítja.
(2) Az azonosító kód személyes adat, ezért azt kezelni és továbbítani csak törvényben meghatározott szabályok szerint lehet.
6. § (1) Az adózással kapcsolatos nyilvántartás azonosító kódja az adóazonosító jel, melynek képzési szabályait a törvény 1. számú melléklete tartalmazza.”
1. számú melléklet az 1996. évi XX. törvényhez
„Az adózó polgár adóazonosító jelének képzési szabályai
- Az adóazonosító jel tízjegyű szám.
- Az adóazonosító számot az alábbiak szerint kell képezni:
- az 1. számjegy konstans 8-as szám, mely az adóalany magánszemély voltára utal,
- a 2-6. számjegyek a személy születési időpontja és az 1867. január 1. között eltelt napok száma,
- a 7-9. számjegyek az azonos napon születettek megkülönböztetésére szolgáló véletlenszerűen képzett sorszám,
- a 10. számjegy az 1-9. számjegyek felhasználásával matematikai módszerekkel képzett ellenőrző szám.
3. Az adóazonosító jel 10. számjegyét úgy kell képezni, hogy a 2. a)-c) pontok szerint képzett 9 számjegy mindegyikét szorozni kell azzal a sorszámmal, ahányadik helyet foglalja el az azonosítón belül. (Első számjegy szorozva eggyel, második számjegy szorozva kettővel és így tovább.)
Az így kapott szorzatok összegét el kell osztani 11-gyel, és az osztás maradéka a 10. számjeggyel lesz egyenlő. A 2. c) pont szerinti születési sorszám nem adható ki, ha a 11-gyel való osztás maradéka egyenlő tízzel.”
Az adóazonosító jel képzési szabályai adatvédelmi problémát nem vetnek fel.
Budapest, 2005. február 7.
Üdvözlettel:
Dr. Péterfalvi Attila
