Ma két éve, Balogh Tamás 12 éves kisfiú temetésének napján adta ki több civil szervezet és magánszemély a családon belüli erőszakkal szembeni határozott állami fellépést követelő felhívást. A felhíváshoz ötvenezer szavazópolgár csatlakozott, s ennek nyomán született meg a családon belüli erőszak megelőzésére és hatékony kezelésére irányuló nemzeti stratégia kialakításáról szóló 45/2003. számú országgyűlési határozat.
Az országgyűlési határozat 2004. március 31-i határidőt szabott a kormánynak a családon belüli erőszakkal szembeni, az ország nemzetközi kötelezettségeiből fakadó 11 feladata teljesítésére. Felháborítónak tartjuk, hogy a kormánypárti többség által megszavazott országgyűlési határozatot a kormány szinte teljes egészében “elszabotálta”, semmibe vette. Az egyes minisztériumok egymásra hárítják a felelősséget, a döntéseket senki nem koordinálja. Nem lehet tudni, kinek a feladata a munka összehangolása. Követeljük, hogy a most alakuló kormányban egyértelműen jelöljék ki azt az egy minisztert, aki szakmai és politikai felelősséggel tartozik a szerteágazó feladatok összehangolásáért és az országyűlési határozat végrehajtásáért.
A kiszolgáltatott és halálfélelemben élő családtagok életének és testi épségének védelmére hivatott távoltartó rendelkezésről szóló törvény jogalkotási folyamata kudarcba fulladt. Ennek oka elsősorban az, hogy az igazságügyi kormányzat nem volt hajlandó alaposan megismerni a távoltartás intézményével kapcsolatos jól bevált külföldi modelleket. Nem ismerkedtek meg a külföldi jogszabályok alapjául szolgáló emberi jogi szemlélettel és a távoltartás intézményének alkotmányos indokaival. Nem tanulmányozták az áldozatok védelmét szabályozó ENSZ- és Európa Tanácsi törvénymodelleket, ajánlásokat. Egyetlen EU-s ország szakértőjével sem vették fel a hivatalos kapcsolatot, nem szerveztek semmiféle nemzetközi szakmai konzultációt a jogszabályalkotás előkészítésére, pedig ez elvárható lett volna az EU rendszerében. (Az EU-tagállamok 90%-ában ugyanis létezik és jól működik a távoltartás intézménye.) Úgy tűnik, az igazságügyi kormányzat éveket kíván elpazarolni a spanyolviasz újrafeltalálására, miközben a halogatás évente száznál több bántalmazott nő, gyerek és más kiszolgáltatott állampolgár életébe kerül.
E súlyos mulasztások miatt az igazságügyi kormányzat képtelen volt megindokolni a parlament előtt saját törvénytervezetét, és szakmailag megalapozott érvekkel cáfolni azokat az “alkotmányos aggályokat”, amelyek uniós tagtársainknál mára már nem a jogi gondolkodás, hanem csak a jogtörténet részét képezik. A kormányzat az ismeretek hiánya miatt nem voltak képes világossá tenni: az áldozatok élethez, testi épséghez és biztonsághoz való joga előbbre való az elkövetők azon jogánál, hogy otthonukat háborítatlanul használják. Talán maga a kormányzat sem értette meg az intézmény lényegét: a távoltartás megfelelő alternatívája a bántalmazó súlyosabb szabadságkorlátozása előzetes letartóztással, börtönbüntetéssel, semmint a bántalmazás zavartalan fenntartása (az elkövető “emberi jogaira” hivatkozva).
Felhívjuk a kormánypárti képviselőket, gondoskodjanak arról, hogy az alakuló új kormány igazságügyi minisztere képes és hajlandó legyen HALADÉKTALANUL az Országgyűlés elé terjeszteni a nemzetközi normáknak megfelelő, jól előkészített és szakmailag indokolt távoltartási törvényjavaslatot. Átvéve a kormányzat feladatát, vállaljuk, hogy a szomszédos Ausztriában közel 10 éve működő távoltartási modellt meghívott osztrák szakértő segítségével a parlamenti képviselőknek bemutatjuk, hogy lelkiismeretesen szavazhassanak a törvényjavaslatról. Kérjük az Országgyűlés elnökét, biztosítson lehetőséget erre. Továbbá már most kérjük a Tisztelt Képviselőket, hogy akik nem szavazzák meg a távoltartó intézkedés bevezetését a magyar jogba, szíveskedjenek választóik és az ország nyilvánossága előtt nyilatkozni arról, milyen más, hatékony módszerrel kívánják megelőzni a háromnaponta bekövetkező haláleseteket, s garantálni, hogy ne az áldozatoknak kelljen földönfutóvá válva menekülniük az erőszak elől.
Az országgyűlési határozatban megkövetelt, speciális áldozatvédő kríziskezelő központhálózat kiépülése helyett ezidáig egyetlen kísérleti jellegű központ jött létre, amely méltatlan és bizonytalan körülmények között működik. Éppen ezért nem is hirdetik széles körben ezt az állami szolgáltatást.
A “Van segítség” jelszóval indított méregdrága, elhibázott kampány egyetlen konkrét eleme a bántalmazás témájában nem megfelelően képzett és a biztonság garantálására képtelen lelkisegélyszolgálatokhoz történő irányítás volt. Mindössze ezt kínálta a kormány a halálfélelemben és életveszélyben élő áldozatoknak – biztonságuk garantálása, testi épségük és jogaik védelme helyett.
Az áldozatok védelmére vonatkozó nemzetközi normákkal élesen ellenkezik a kormányzatnak az a döntése, miszerint a speciális áldozatvédő kríziskezelő hálózatra szánt költségvetési pénzt az áldozatok speciális igényeinek szakszerű figyelembevételére, hatékony és komplex ellátására jelenleg teljesen alkalmatlan, a hajléktalanellátás keretében működő anyaotthonok “fejlesztésére” kívánják átcsoportosítani. (A döntés tényét Göncz Kinga esélyegyenlőségi miniszter 2004. szeptember 17-én jelentette be az emberkereskedelem és a családon belüli erőszak megelőzése és megfékezése című szakmai tanácskozáson.) Szinte hihetetlen, hogy a kormányzat még mindig a bántalmazott nők és gyerekek menekülésre kényszerülését tekinti természetesnek, s nem az elkövetők megfékezésére, hanem kizárólag az áldozatok hajléktalanlétének “normalizálására” szán forrásokat. Nem látunk semmilyen garanciát arra, hogy az anyaotthonok pusztán csak a pénz hatására eleget tudnának tenni azoknak a komplex emberi jogi feladatoknak, amelyek iránt eddig még csak érdeklődést sem tanúsítottak.
Követeljük, hogy a kormány közölje az ország nyilvánosságával, hogy a nemzetközi normáknak megfelelő, az országgyűlési határozat által előírt speciális áldozatvédő kríziskezelő hálózatot milyen szakmai normák szem előtt tartásával, milyen szakemberek és szervezetek bevonásával, milyen forrásokból és mikor kívánják megvalósítani.
Követeljük, hogy fél évvel az országgyűlési határozatban megszabott határidő lejártát követően az Országgyűlés – a nyilvánosság előtt – pontról pontra “számoltassa el” a kormányt a határozatban megszabott feladatok teljesítéséről.
Követeljük továbbá, hogy a kormány visszamenőleg és a jövőre nézve is ismertesse a nyilvánossággal, hogy milyen összegeket költ az adófizetők pénzéből a családon belüli, illetve partnerkapcsolati erőszak visszaszorítására. Követeljük, hogy mind e pénzkiadások, mind a témával kapcsolatos döntéshozatal átlátható és követhető legyen.
Kérjük a médiát, folyamatosan kísérje figyelemmel a most alakuló kormány, az egyes minisztériumok tevékenységét a családon belüli és partnerkapcsolati erőszak visszaszorítása, a 45/2003. számú országgyűlési határozat végrehajtása terén, s mind a megtett, mind az elmulasztott lépésekről tájékoztassa a nyilvánosságot, a választópolgárokat.
Ismételten emlékeztetjük a Tisztelt Kormánypárti Képviselőket a megdöbbentő tényre: Magyarországon minden harmadik napon meghal valaki családon belüli erőszak illetve partnerbántalmazás következtében. Ezek a halálesetek nem váratlanul, bármiféle előzmény nélkül, derült égből villámcsapásként lesújtó tragédiák, hanem olyan folyamatok végpontjai, amely folyamatok megállíthatók, megfékezhetők. Az ehhez szükséges jogszabályok megalkotása és a hatékony intézkedések megtétele az Önök és kormányuk feladata, felelőssége.
Diplomás Nők Magyarországi Szövetsége
Thun Éva
Habeas Corpus Munkacsoport
Juhász Géza
Igazságosság és Esélyegyenlőség a Nemek Között (IgEN) Egyesület
Rédai Dorottya
Közéleti Roma Nők Egyesülete
Kozma Blanka
Női és Gyermekjogi Kutató és Oktató Központ
Morvai Krisztina
Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen Egyesület (NANE)
Wirth Judit
NőTárs Közhasznú Alapítvány
Csapó Ida
Ombudsnő Programiroda
Adamik Mária
