A védjegytörvényünk jogharmonizációs célú módosítását is magába foglaló 2003. évi novella gyakorlati tapasztalatokon nyugvó legjelentősebb módosítása a felszólalás intézményének a védjegyeljárásba történő bevezetése.
A szabadalmi jogunkba a találmányi szabadalmakról szóló 1895. évi XXXVII. törvénycikkel bevezetett, ám 1983-ban megszűnt jogintézmény a hazai védjegyjogban mind ez ideig ismeretlen volt.
A hatályos – 1997-ben megalkotott – védjegytörvény előkészítése során felvetődött a felszólalás bevezetésének gondolata, akkor azonban még nem értek meg a feltételek arra, hogy a felszólalás intézménye – azaz a korábbi jogok mint lajstromozási akadályok jogosultak által történő érvényesítése – a védjegy lajstromozására irányuló eljárás részét képezze. A védjegytörvénnyel kialakított – a korábbi jogok hivatalból történő vizsgálatára épülő – rendszer a piacgazdasági alapokon nyugvó hazai védjegykultúra kialakulásának kezdeti szakaszában jelentkező igényeket megfelelően szolgálta.
A védjegytörvény alkalmazása óta eltelt időszak alatt azonban több szempontból is megérett a helyzet a felszólalás bevezetésére.
Ezek között említhetők például a védjegyhasználat elmulasztásának jogkövetkezményeit szabályozó rendelkezések, amelyek 2003. július 1-jétől érvényesülnek. E szabályok szerint korábbi jogként nem képez viszonylagos kizáró okot az a védjegy, amelyet annak jogosultja nem használt a törvény előírásainak megfelelően. A védjegy lajstromozására irányuló eljárásban azonban nincs mód annak ellenőrzésére, hogy azt a korábbi védjegyet, amellyel a bejelentett megjelölés ütközne, használták-e a törvény előírásainak megfelelően. Erről a hivatalnak – ex officio vizsgálat esetén – nem lehet tudomása; a bejelentő nem hívható fel más korábbi védjegyével kapcsolatban valamely mulasztás, azaz a használat elmaradásának bizonyítására, a korábbi védjegy jogosultja pedig nem vesz részt ügyfélként az eljárásban. Ezt az ellentmondást is feloldja a felszólalási rendszer, amelyben a felszólaló felhívható annak bizonyítására, hogy védjegyét megfelelően használta.
A felszólalással elkerülhető az a visszás helyzet is, hogy az észrevételt benyújtó személy a hivatal határozatával szemben jogorvoslattal élhet és a bíróság előtt folyó nemperes eljárásban félként részt vehet, miközben a hivatal előtt folyó eljárásban nem ügyfél.
Végül, a közösségi védjegyrendszer hazánkra való kiterjedése is a felszólalás bevezetése mellett szólt.
Mindezek alapján tehát bizakodva nézhetünk a védjegytörvény ezen új jogintézményének alkalmazása elé!
