A Gazdasági Versenyhivatal versenytanácsa gazdasági erőfölénnyel való visszaélés miatt 70 millió forintra bírságolta a Matáv Rt.-t – tájékoztatta Polgárdy Géza, a GVH sajtófőnöke az MTI-t kedden.
Hozzátette: a versenytanács indoklása szerint a Matáv 2002 február és 2002 júliusa között összekapcsolási szolgáltatási árait és távbeszélő-csomagjainak díjait egymáshoz képest úgy állapította meg, hogy az alkalmas volt az új piacra lépés akadályozására. Ezzel a Matáv visszaélt gazdasági erőfölényével.
A GVH közleménye szerint a MATÁV a hálózatba irányuló hívások végződtetése és az innen induló hívások indítása piacán monopolhelyzetben van. Az említettek olyan nagykereskedelmi piacok, amelyekhez való hozzáférés alapvető fontosságú ahhoz, hogy az újonnan piacra lépők el tudják érni a MATÁV ügyfeleit, ily módon számára versenyt támasztva.
Az egymáshoz vertikálisan kapcsolódó piacok esetén, mint a jelen esetben a többi távközlési szolgáltatónak nyújtott összekapcsolási és az előfizetőknek nyújtott kiskereskedelmi szolgáltatások, a nagykereskedelmi piacot, mint szükséges inputot uraló vállalkozás árazási magatartásával akadályozni tudja az új versenytársak kiskereskedelmi piacra lépését. Ennek egyik módja az árprés alkalmazása.
A GVH elemzése szerint, a múltbeli költségeken alapuló teljesen felosztott költségeken alapuló (FDC), majd a hosszú távú, előremutató különbözeti költségeken alapuló (LRIC) számítási mód, az új hálózat összekapcsolási és bérelt vonali (MARIO) számítási mód előtti kereskedelmi szerződések díjaival végzett számítások, mind a Ritmus100, mind a Ritmus200 díjcsomag esetében azt mutatták, hogy a díjcsomag révén realizált bevételek nem fedezik még a nagykereskedelmi szolgáltatások költségeit sem, az árrés minden esetben negatív lett.
A versenytanács szerint a nagyvállalati szegmensen ugyancsak árprés-helyzet alakult ki a vizsgált időszakban, hiszen az egyedi ajánlatokkal rendelkező vagy a Ritmus300 díjcsomagra előfizető ügyfelek esetében a nagykereskedelmi díjak közti különbség a kedvezőbb tarifák miatt nyilvánvalóan még az előzőeknél is kisebb – abszolút értékben nagyobb – volt.
A nagykereskedelmi költség és a kiskereskedelmi ár közötti negatív árrés jelen esetben a nagykereskedelmi ár nagyságának volt tulajdonítható. Ezt mutatja az is, hogy a MARIO alapú nagykereskedelmi díjak 2002. júliusában jelentősen mérséklődtek, miközben nem utal semmi arra, hogy az időközben eltelt 4-5 hónap alatt ilyen mértékben csökkentek volna a MATÁV költségei.
A versenytanács a bírság kiszabásakor a GVH elnökének és a versenytanács elnökének erre vonatkozó közös közleményében foglalt elvek szerint járt el.
Az árprést, mint gazdasági erőfölénnyel való, – a versenytársak kiszorítására alkalmas – visszaélést a versenytanács közepes súlyos jogsértésnek tekintette, melynek jelen esetben csekély piaci hatása volt.
A bírságkiszabás viszonyítási alapjául a néhány hónap során az üzleti előfizetők piacán realizált forgalmat vette alapul a versenytanács. E bírság a jogsértés piaci súlyához igazodóan, tekintettel a MATÁV méretét tükröző forgalmi adatokra, inkább jelképesnek, mint visszatartó erejűnek nevezhető a múltbeli, lezárult, nem hosszú időszakot jellemző jogsértés esetén.
