Előző cikkünkben főként a technológiai cégek cenzúragyakorlatát, valamint a szólásszabadság amerikai jogi és európai értelmezését boncolgattuk. Ezen cikkünkben Szentgáli-Tóth Boldizsár Artúr alkotmányjogász, kutató osztja meg gondolatait az internetes tartalmak blokkolása témájában, és gyakorlati javaslatokat is nyújt a közösségi média oldalak vagy egyéb platformok felhasználói részére.
Miért fontos ez nekem?
Az Európai Bizottság évek óta dolgozik az interneten megosztott információk, vélemények tartalmi szűrésének átfogó szabályozásán, ami nem véletlen: egyre nagyobb jelentőségű, mindennapjainkat meghatározó problémakörről beszélünk. Bármelyikünk kerülhet abba a helyzetbe, hogy az általa feltöltött tartalmat eltávolítják az adott videó megosztó portálról, vagy közösségi médiából. Az alábbiakban csak néhány a témával kapcsolatos alapvető megállapításra, illetve összefüggésre kell szorítkoznunk.
Védelem, vagy cenzúra?
Ki ne gondolná úgy, hogy a terrorizmust népszerűsítő, a bűncselekmény elkövetésére felhívó, a gyűlöletkeltő, a szerzői jogokat sértő, a valótlanságokat terjesztő, vagy a gyermek pornográf tartalmaknak nincs helye a közbeszédben, így az interneten sem? Amennyiben az ilyen megnyilvánulásokat eltávolítjuk, azzal az egész társadalmat védjük a békés mindennapjainkra fenyegetést jelentő kommunikációtól. A valóság azonban ennél sokkal bonyolultabb és árnyaltabb.
Ki fogja megmondani, hogy pontosan mely tartalmat kell például gyűlöletkeltőnek tekinteni, illetve, hogy mikor valósult meg álhír szándékos terjesztése? Mi történik akkor, ha az állam is közbeszól és egyes bűncselekmények tényállását úgy határozza meg, hogy azok adott esetben a politikai alapú szelekciót is lehetővé tegyék?
És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy sok országban olyan jogellenes tartalomnak tekintik a kormányzatot bíráló, vagy a közhatalmi szereplőkbe vetett bizalom aláásására alkalmas közléseket is, amelyek jelenléte szintén megengedhetetlen a virtuális térben. Az pedig már megint egy más kérdés, hogy hogyan határoljuk le a kormányzatba vetett bizalmat aláásó közlések körét…
De ki is a felelős?
Az internet világában elsősorban mindenki az általa nyilvánosságra hozott tartalmakért felelős, a valóság azonban számos esetben ennél jóval összetettebb. Gyakran elválik egymástól a kommunikációt ténylegesen folytató vagy az adott tartalmat készítő, közzé tevő személy, illetve a tárhelyszolgáltató, aki a közlés terjesztéséhez szükséges felületet a rendelkezésére bocsájtja. Amennyiben a Facebookon vagy más közösségi média oldalon posztolunk, a mi felelősségünk ugyanúgy felvethető, mint – bizonyos korlátozásokkal – az adott közösségi média oldalt üzemeltetőé, amelyen keresztül véleményünk eljuthat a nyilvánossághoz.
Ennek a problémának az áthidalására három különböző főbb modell ismert, a gyakorlatban legtöbbször nyilvánvalóan ezek valamiféle kombinációja valósul meg. Az Amerikai Egyesült Államokban a szerzői jogi kérdéseket leszámítva a tárhelyszolgáltatók nem rendelkeznek felelősséggel a felületeikre feltöltött tartalomért, így a közlés megosztójának kell helytállnia. A skála másik végpontján a kínai álláspont helyezkedik el, amelynek értelmében a tárhelyszolgáltató teljes felelősséggel tartozik a platformjain bárki által megosztott valamennyi közlésért. Valahol a kettő közé esik az európai koncepció, amely azon alapszik, hogy a tárhelyszolgáltatók szűrő rendszert működtetnek és az azon keresztül beérkezett jelzések alapján eltávolítják a jogsértő tartalmakat. A tárhelyszolgáltató felelőssége arra terjed ki, hogy a tartalmak moderálása érdekében tőle elvárható, szükséges intézkedéseket megtette-e.
Elhallgattatott a háttérhatalom?
Az internetes tartalmak moderálását jórészt a magánkézben lévő tárhelyszolgáltatók végzik, e tevékenységüket gyakran éri kritika, sokan vélik úgy, hogy kommunikációjukat alaptalanul távolították el a virtuális térből. Mivel rendszerint média konglomerátumokról, nagy nemzetközi vállalatokról beszélünk, gyakran felmerülő érv, hogy semmilyen demokratikus legitimációval nem rendelkező, átláthatatlan hátterű cégek jelölik ki a közbeszéd határait bizonyos érdekcsoportok preferenciái mentén.
És ha maga az állam csinálja?
Számolnunk kell azzal is, hogy az autoriter vagy adott esetben a nyugati demokráciáktól eltérő szempontokat érvényesítő kormányzatok közvetlenül is hajlamosak cenzúrázni a világhálóra feltöltött anyagokat, ennek legismertebb példája a Kínában alkalmazott kínai internetes nagy fal. De nem is kell ennyire messzire mennünk, hogy ilyet tapasztaljunk, Törökországban ma is blokkolás alatt áll a wikipédia, amely Erdoganról, mint diktátorról írt.
Mit vigyek ebből magammal?
Amikor napi szinten videókat osztunk meg a Youtube-on, posztolunk a Facebookra, általában nem gondolunk arra, hogy e cselekedeteinknek jogi következményei is lehetnek, akár szankciókat is vonhatnak maguk után. Fontos, hogy körültekintően járjunk el véleményünk kifejtése során és szükség esetén éljünk a rendelkezésünkre álló jogi eszközökkel, de közben ne kelljen tartanunk az indokolatlan cenzúrától sem. Ami az előbbieket illeti, ezek rajtunk múlnak, utóbbi kapcsán viszont a jogalkotónak van tennivalója. Mindannyiunk egyéni erőfeszítései és a tartalom moderálás jelenleginél pontosabb, európai szintű szabályozása jelenthetik a jövőt ezen a területen.
