Avagy a számítógépes programok egyesült államokbeli szabadalmi oltalmi lehetőségei az Alice-döntés után
Azoknak az IT cégeknek és startupoknak, melyeknek fontos piac az USA, kedvező, hogy ott az európai országoknál szélesebb körben van lehetőség szoftverek szabadalmaztatására. A Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságának 2014-es Alice döntése óta az eljárásnak/absztrakt ötletnek minősülő szoftverek oltalmának feltételei pontosabb meghatározásra kerültek, sokak szerint egyben meg is nehezedtek. Az alábbi cikk ismerteti az Alice-ügyben hozott ítéletet és áttekinti az azt követően kialakult, szoftverek szabadalmaztatásával kapcsolatos amerikai szövetségi és kerületi bírósági gyakorlatot.
A kérdés jelentősége
Ismeretes, hogy a szoftvereket minden országban elsősorban a megalkotással automatikusan keletkező szerzői jog védi. Ez széles körben rendelkezésre álló, de viszonylag alacsony fokú oltalmat jelent; gyakorlatilag csak az egyértelmű másolással szemben véd. Ezzel ellentétben a szabadalmi oltalom monopoljogot biztosít mindarra, ami az igénypontokban szerepel, illetőleg mivel a feltaláló a bejelentésben egyértelműen azonosításra kerül, még az sem lehet vitás, hogy kit is illet az adott jog. Ezért a szabadalom jóval erősebb jogosultságot jelent, és érdemes minden technológia-alapú startupnak tisztában lennie azzal, hogy milyen körben áll rendelkezésre.
A probléma elsősorban abban áll, hogy Amerikán kívül alapvetően – néhány kivételtől eltekintve – csak műszaki találmány lehet szabadalom tárgya, ezzel szemben az amerikai szabályozás szerint a szabadalmazható tárgyak (patentable subject matter) köre tágabb. Az USA-ban eljárás, gép, gyártási folyamat vagy anyagösszetétel (process, machine, manufacture, or composition of matter) egyaránt szabadalmi oltalom alatt állhat. Természeti törvények, élő organizmusok és absztrakt ötletek főszabályként nem szabadalmaztathatók, azonban a genetikai szabadalmak, mint anyagösszetételek (annak ellenére, hogy élő organizmusok?), és a szoftverek/üzleti modellek, mint eljárások (annak ellenére, hogy azok pedig absztrakt ötletek?) esetében a gyakorlat néha enged kivételt. Ez utóbbira példa az Alice-ügy.
Az Alice Corporation v. CLS Bank International ügy
Az Alice-ügyben a kérdéses szabadalom igénypontjai egy üzleti modellt, egészen pontosan egy kockázatcsökkentő módszert írtak le pénzügyi tranzakciók esetére, amelyhez egy megbízható harmadik felet, azaz közvetítőt használtak. Ha a potenciális üzletfelek nem ismerik egymást, sokszor nem tudják, hogy bízhatnak-e egymásban, ezért ahhoz, hogy nagyobb hajlandósággal menjenek bele az üzletbe, és kövessék a megállapodásban foglaltakat, egy közvetítő jelenléte nagy segítséget nyújthat. Ha pedig az üzlet meghiúsulna, akkor a szolgáltatás ellenértékét a fizető fél visszakapja azt a közvetítőtől.
A kérdés tehát az volt, hogy ez a módszer szabadalmi oltalom tárgya lehet-e. A Legfelsőbb Bíróság szerint a válasz nem. Az ügy az absztrakt ötletek szabadalmaztathatósága szempontjából vált fontossá, mivel a Bíróság kialakított egy tesztet, amellyel fel lehet mérni azt, hogy egy olyan ötlet, mint a fenti, szabadalmi oltalom alá helyezhető-e avagy sem. A teszt szerint két lépésben kell elemezni az igénypontokat. Az első lépésben meg kell állapítani, hogy az igénypontok tárgya absztrakt ötletnek minősíthető-e. Ha igen, akkor a második lépésben fel kell tenni a kérdést, hogy van-e még “valami egyéb” az igénypontokban, ami lehetővé tenné a megoldás szabadalmaztatását, annak ellenére, hogy az absztrakt ötletként jelenik meg. A konkrét esetben a pénzügyi kockázatokat csökkentő eljárást a bíróság absztrakt ötletnek találta, tehát az első kérdésre a válasz “igen”. A megoldással kapcsolatban a Bíróság kimondta, hogy az a minden szabadalommal szemben fennálló újdonság követelményét sem elégíti ki (pl. a hasonló ún. escrow szolgáltatások hosszú ideje széles körben ismertek). Nem teljesen világos azonban, hogy az első kérdés keretében már elemezni kell az újdonság követelményét is, vagy a megoldást csak a korábban már absztrakt ötleteket tartalmazó megadott szabadalmakkal kell összehasonlítani, illetve esetleg mindkettőt vizsgálni kell. A számítógéppel történő megvalósítás az ügyben mindenesetre nem tette elfogadhatóvá a kérelmet.
Ami a második pontot illeti, az Alice ügyben a Legfelsőbb Bíróság nem talált semmi egyebet, ami miatt a megoldás szabadalmaztatható lehetett volna. Mivel a Bíróság bővebben nem elemezte a második lépést, nem volt teljesen világos az sem, hogy mi lehet azon “egyéb”, ami szükséges. Ennek pontosabb megértéséhez érdemes figyelembe venni az absztrakt ötletek szabadalmaztathatóságával kapcsolatos régebbi gyakorlatot (ld. különösen Mayo, Flook, Benson, Diehr ügyek). Ezek alapján például szokványos mérési módszereket (conventional measuring steps) hozzáadni egy absztrakt ötlethez nem elegendő (Mayo), ahogy a számítógéppel történő megvalósítás (Flook, Benson) sem. Azonban egy absztrakt ötlet hőelemmmel (aktív hőmérsékletszenzorral) történő megvalósítása már kellőképpen innovatív, ezért így már egy absztrakt ötlet is levédethetővé válik (Diehr).
Ha viszont egy hőelem elegendő, mint “valami egyéb” ami szabadalmazhatóvá tesz, akkor a számítógép vajon miért nem? Vajon ez azt jelenti, hogy a számítógéppel megvalósított találmányok nem szabadalmazhatók? Egy bíró megfogalmazása szerint az “absztrakt ötleteket konkrétabban meghatározó standard jobban segítené a joggyakorlat kiszámíthatóságát, de a bíróságok mindent megtesznek annak érdekében, hogy a jelenlegi útmutatást megfelelően alkalmazzák”. A bíróságok számára tehát kreativitást igénylő feladattá vált az Alice-teszt konkrét esetekre történő alkalmazása.
Az Alice-ítélet után
Az Alice-döntés óta megjelent egy olyan álláspont, mely szerint a szofterszabadalmak nem engedhetők meg. Egyes értékelések szerint a Bíróság célja a döntéssel részben az volt, hogy kizárja vagy korlátozza a számítógépes programok szabadalmazását, ahogy a másik oldalról az American Invents Act is megkönnyítette a szoftverszabadalmak megsemmisítését. És valóban, az Alice-döntés után a kerületi, illetve a szövetségi bíróságok (Federal Circuit) hoztak olyan ítéleteket, melyekkel érvénytelennek nyilvánított több szoftverszabadalmat azért, mert azok nem mentek át az Alice-féle kétlépcsős teszten.
Az ellentétes álláspont szerint a számítógépes programok, mint módszerek lehetnek újak úgy, hogy az Alice-teszt esetükben szóba sem kerül. De még hogyha alkalmazzák is rájuk az Alice-tesztet, a második lépés megmentheti őket, hogyha a bíróságok úgy gondolják, hogy kellő újítást jelentenek a korábbi megoldásokhoz képest. Mindenesetre a Diehr-ügy megmutatta, hogy elvileg lehetséges megfelelni az Alice-teszt második lépésének is; a Diehr esetben sem a hőelemek voltak újak, hanem az alkalmazásuk. Tehát elvileg akár egy egyébként nem szabadalmaztatható algoritmus megfelelően újító jellegű felhasználása is levédethető lehet.
A DDR Holdings v. Hotels.com eset volt az első fontosabb döntés, amelyik pontosított az Alice-ügyben megállapított követelményeken. Ennek alapján szabadalmazható a megoldás, ha az szükségszerűen a számítógépes technológiában gyökerezik, annak érdekében, hogy egy kifejezetten a számítógépes hálózatok területén felmerülő problémára adjon választ.
Ezután a szövetségi bíróságok számos olyan döntést hoztak, amelyek megvilágították, hogy mi is tekinthető szabadalmaztathatónak az absztrakt ötletekkel kapcsolatban (Enfish, McRO, Amdocs ügyek). Ezekben a bíróságok nem támaszkodtak teljes mértékben a korábban megadott szabadalmakkal való hasonlóság vizsgálatára, mivel már rendelkezésre álltak olyan alapelvek, amelyek alapján döntést hozhattak.
Az Enfish v. Microsoft Corporation esetben a bíróság kimondta, hogy egy „önreferenciális adatbázis” szabadalmi oltalom alá helyezhető. Az indoklás szerint az olyan igénypontok, melyek fejlesztenek egy bizonyos hardware-funkciót, oltalom alá helyezhetők, míg az olyanok, amelyek csak elterjedt üzleti gyakorlatok számítógéppel történő implementálását jelentik (ahol a számítógép csupán az ötlet megvalósításának eszköze), nem. A bíróságoknak tehát a kérdés eldöntésekor a számítógép funkcióinak fejlesztésére kell koncentrálniuk. Az önrefenciális táblázat pedig olyan különleges adatstruktúrának minősült, amelyet arra terveztek, hogy a számítógép adattároló – és visszanyerő képességét fejlessze, ezért az szabadalom tárgya lehet.
Az McRO v. Bandai Namco Games ügyben egy korábban létező 3D animációs módszer részeinek automatizálásával kapcsolatos igénypontok szabadalom tárgyai lehetnek. Az indoklás szerint a vizsgálandó kérdés az, hogy az igénypontok egy meghatározott módszerre vonatkoznak-e, amely továbbfejleszt egy adott technológiát, vagy csupán egy absztrakt ötlet eredményei (esetleg maguk is absztrakt ötletek), és általában vett eljárásokra, illetve szerkezetekre vonatkoznak. A konkrét esetben az előbbi helyzet állt fenn, a szabadalmi leírás meghatározott szabályokra vonatkozott, melyek meghatározott jellemzőkkel bírtak, és nem maga a számítógép használata jelentett fejlődést a technika állásához képest, hanem az, hogy a módszer egy korábban munka-intenzív folyamatot automatizált.
Az Amdocs v. Openet Telecom ügyben az igénypontok egy olyan rendszer elemeiről szóltak, amely a hálózati szolgáltatók egyes könyvelési és számlázási problémáját oldotta meg. Az indoklás szerint, még ha vannak általános elemek is az igénypontok között, azok szükségesek lehetnek ahhoz, hogy a számítógép funkciói fejlesztésre kerüljenek. Az ügyben a kérdéses rendszer teljesítette ezt, mint az Alice-teszt második feltételét.
A BASCOM v. AT&T ügyben egy testre szabható, távoli ISP szerveren elhelyezett szűrőprogram szabadalmazható volt, mert a bíróság szerint az elemek meghatározott elrendezése technikai fejlesztést jelentett az adott tartalomra korábban alkalmazott szűrési módszerekhez képest.
A Trading Technologies International v. CQG ügyben az került megerősítésre, hogy egy értékpapírok kereskedelmének sebességét és pontosságát fejlesztő grafikus felhasználói felület (GUI) is állhat szabadalmi oltalom alatt, és nem tekinthető absztrakt ötletnek, hogyha a GUI-k korábban fennállott technikai problémáit oldja meg, és nem egy olyan ötleten alapul, amely már hosszú ideje létezett. Ennek megállapításakor a bíróság a szabadalmi leírásra hivatkozott, amely kifejtette, hogy a korábbi rendszerek gyakran azért hibáztak, mert a jelen megoldással ellentétben nem tudták megfelelően követni az értékpapírok árainak változását.
A fenti esetek témája tehát egy-egy specifikus, számítógép-centrikus probléma megoldása volt. Ezeknek tehát voltak olyan jellemzőik, amelyek szabadalmazhatóvá tették őket és túlléptek az absztrakt ötlet, mint kizáró ok problémáján. Látható tehát, hogy az Alice teszt a gyakorlatban nem szüntette meg a számítógépes programok szabadalmazhatóságát, és nem biztosított egy teljes körűen meghatározott tesztet; továbbra is módot ad a mérlegelésre. Az Enfish és a McRO pontosították tovább a kritériumokat, és számos későbbi döntés ez utóbbiakra hivatkozik. A kerületi bíróságok szintjén pl. a Synchronoss Techs v. Dropbox ügyben a bíróság szerint az Alice-döntés nem mondta meg, mi tekinthető absztrakt ötletnek, azonban az Enfish-ítélet igen. Ez utóbbi esetben az igénypontok célja a számítógép funkcióinak fejlesztése volt, és ezt a szabadalmi leírás is alátámasztotta, mikor memória megtakarítására, gyorsításra, adatformátumok szinkronizálására stb. hivatkozott. A Va. Innovation Scis. (VIS) v. Amazon.com ügyben az igénypontok túlságosan általános problémáról szóltak, t.i. mobiltelefonoktól származó videók reprodukálásáról egyéb eszközökön, ami nem kifejezetten számítógép-specifikus funkció továbbfejlesztés, ezért a megoldás nem volt oltalom alá helyezhető. Az Ioengine v. Interactive Media Corp ügyben hozott döntés szerint egy hordozható elektronikai eszközökhöz fejlesztett felhasználói interface szabadalmazható volt, mert az igénypontok az összetevők meghatározott elrendezésére, valamint jól meghatározott megvalósításra és kódra irányultak, továbbá a számítógépes funkciókat fejlesztették. A Speedtrack Inc. v. Amazon ügyben is kimondták, hogy mivel az igénypontok a számítógép meghatározott funkciójának fejlesztéséről szóltak, ezért a kérelem nem esett a kizáró ok alá.
Összefoglalás
A fenti összefoglaló csupán felületes áttekintést tudott nyújtani, azonban talán sikerült bemutatni azt, hogy a téma mind elméleti/jogtudományi, mind gyakorlati szempontból is nagyon lényeges. Elméleti szempontból láthatjuk, hogy a korábbi ítéletekben kifejtett jogi érvelés hogyan fejlődik tovább az azt követő bírói döntésekben. Gyakorlati szempontból (amely nyilvánvalóan elsődleges a szoftverfejlesztők és IT startup cégek számára) pedig látható, hogy a számítógépes programok szabadalmaztatása ma sem lehetetlen, amennyiben azok “valami egyebet” is tartalmaznak, ami a technika állásához képest fejlődést jelent. Ez a fejlődés elsősorban a számítógép funkcióinak fejlesztését jelenti. Természetesen sok múlik a szabadalmi leíráson, és az Alice-esetben a Legfelsőbb Bíróság figyelmeztetett is, hogy a szabadalmaztathatóság nem múlhat az ügyvivői teljesítményen, t.i. az igénypontok megfogalmazásán. Ennek ellenére a szabadalmi bejelentés sikere sokszor pont ezen, tehát a szakszerű és világos igénypontokon áll vagy bukik. Az oltalom megszerzéséhez az igénypontokban be kell mutatni, hogy a megoldás pontosan hogyan fejleszti egy meghatározott technológia működését, elmagyarázni a technikai problémát, amit megold, és azt, hogy miben tér el a korábbi hasonló megoldásoktól. Ehhez az összetett feladathoz mindenképpen ajánlott szakértő szabadalmi ügyvivő igénybevétele.
Dr. Szaniszlai Péter
Pintz és Társai Szabadalmi, Védjegy és Jogi Iroda
www.szabadalmi.hu
