A dolgozat a magyar külképviseletek személyi állománya szolgálati jogviszonyának alavető kérdéseit tárgyalja. Bemutatja a külügyi igazgatás kialakulásának főbb állomásait a XIX. század közepétől egészen a hatályos külügyi törvény magalkotásáig, emelett a külügyérek jogviszonyának alapját képező kormánytisztviselői jogállásának főbb sajátosságait ismerteti. Végül a tartós külszolgálat szabályozásának, vagyis a külügyérek jogállásának legfontosabb jellemzőit veszi górcső alá, az államigazgatáson belüli jogviszony-differenciálódás különböző okainak ismertetése mellett.
A mű két fő célkitűzése a tartós külszolgálat általános bemutatásával további kutatások alapjául szolgálni, valamint arra választ adni, hogy milyen indokok alapján dönt a jogalkotó önálló jogállás létrehozása mellett, és indokolt lehet-e a kormányzati szolgálati jogviszonytól elkülönült tartós külszolgálati jogviszony létrehozása.
A Szerző jogász, a Külgazdasági és Külügyminisztérium kormánytisztviselője.
