A piaci erő egy adott vállalat arra való képességét jelenti, hogy tartósan képes a versenyzői szintnél magasabb árat meghatározni akként, hogy ezzel profitra tesz szert.
Jelen tanulmány érinti a magas piaci részesedésből eredő különleges felelősség kérdését, amelyet először a Michelin I. ügyben mondott ki az Európai Bíróság. Miután a versenyjog célja általában véve a verseny hatékonyságának biztosítása, így a megnövekedett piaci erővel összefüggő – esetleges – versenykorlátozó hatások tagállamok közötti érzékelhetősége is olyan terület, amelyet érdemes körüljárni, ennek hiánya ugyanis kizárja a versenyhatósági beavatkozást. A piaci erő növekedése körében az összefonódások válthatnak ki olyan hatásokat, amikor az árak megemelése a fogyasztói elpártolás kockázata nélkül is lehetségessé válik, emiatt az Európai Bizottságnak EU-s versenyhatóságként, vagy tagállamon belüli érintett piac esetében az állami versenyhatóságnak versenyjogi eszközökkel kell szabályoznia azon összefonódásokat, amelyek alkalmasak a hatékony verseny korlátozására.
A Szerző bírósági titkár.
