A büntetőeljárás tárgyalási szakának fő gerincét a bizonyítás adja, amely valamely múltbeli esemény valósággal megegyező feltárására irányul. A büntetőügy ezen szakában a bizonyítékok többnyire már „készen kapottak”, a vádiratból megismerhető az elkövető(k) személye, az elkövetés helye, ideje és mikéntje. Ahhoz azonban, hogy a bizonyítékokhoz hozzájussunk, valamely bűncselekmény elkövetéséről egyáltalán tudomást szerezzünk, a rendőri szerveknek aprólékos, komoly és sok esetben kockázatos feltáró munkát kell végezniük. A „nyílt nyomozás” során alkalmazható eljárási cselekményeket a Be. kimerítően szabályozza.
A tanulmány ezért azokat a titkos információszerző rendőrségi módszereket mutatja be – kitérve az információgyűjtés alanyaira és eszközeire is -, amelyek nem kötöttek sem ügyészi, sem bírói engedélyhez, törvényes alkalmazásukkal azonban biztosíthatóak a tárgyaláson felhasználásra kerülő bizonyítékok.
A Szerző bírósági titkár.
