Svédországban az abszolutizmus kibontakozására a térség földrajzi-éghajlati, valamint népesedési jellemzői nagyban rányomták a bélyegüket. Fölmerül a kérdés, hogyan tudott a – sok esetben – fékező tényezők ellenére a svéd állam az 1600-as évek közepére Európa egyik – ha nem a legerősebb – nagyhatalmává válni? Tekintélyét illusztrálja, hogy a svéd uralkodó komoly beleszólási jogot élvezett a vesztfáliai béke rendszerének a kialakításába, valamint a Balti-tenger környéke nagy része is svéd kézen volt, de talán az egyik legfontosabb, hogy képviselettel bírt a Német-Római Birodalom Birodalmi Gyűlésén.
A tanulmány bemutatja a Svéd Állam (mint Észak-Európa legmeghatározóbb és egész Európa egyik legmeghatározóbb országának) alkotmánytörténetének és alkotmányos berendezkedésének fejlődését a XVI. századtól egészen a XVIII. századig bezárólag. Az olvasó – egy összehasonlító fejezet keretében – rövid bepillantást nyerhet a térség másik meghatározó állama, Dánia kora-újkori alkotmányfejődésébe is.
A Szerző a mű ításakor joghallgató.
