Az 1979. július hó 1-jén hatályba lépett 1978. évi IV. törvény, azaz a régi Btk. 170. § (5) bekezdésének első fordulata az életveszélyt okozó testi sértés bűntettének új törvényi tényállását tartalmazza, amely törvényi tényállást az új Btk. is átvette. A régi Btk. általános igazságügyminiszteri indokolása szerint az új törvényi tényállás megalkotására azért került sor, mert a bíróságok számos olyan cselekményt is emberölés kísérletének tekintettek, amikor valójában az elkövető szándéka nem ölésre irányult. Ennek az volt a végső oka, hogy az emberölés és a súlyos testi sértés között nem volt jogilag értékelhető átmenet, a két bűncselekmény büntetési tételei között túlságosan nagy volt a különbség.
Az új törvényi tényállás hatálybalépését követően egy sor vitacikk jelent meg a Magyar Jog hasábjain, amelyek megpróbáltak megnyugtató választ keresni az elhatárolási kérdésekkel kapcsolatban. Bár a törvény igazságügyminiszteri indokolása félre nem érthető módon utal arra, hogy az életveszélyt okozó testi sértés esetén az elkövetőt az eredmény vonatkozásában akár szándékosság, akár pedig gondatlanság terhelheti, mégis ebben a kérdésben volt a legélesebb vita.
A Szerző bírósági titkár.
