Az elévülés intézménye az igények, jogosultságok érvényesítésének időbeli végső határát szabja meg, mintegy gátját képezve a parttalan, „örök időre szóló” kötelezettséggel való terheltségnek. A korábban hatályban volt, a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvénybeli szabályozáshoz képest a 2012. július 1. napjától hatályban lévő új kódex egyszerűbb, tulajdonképpen egyetlen szakaszból álló alap-szabályozással, valamint egyértelműbb és áttekinthetőbb részletszabályokkal formálta az elévülés alkalmazását gyakorlat-baráttá.
Az értekezés a hatályos munkajogi szabályozást az általános elévülési szabályok, valamint a kivételszabályok ismertetésével, illetve összefoglalásával taglalja, igyekezve egy átfogó, hasznos képet adni a jogalkalmazók számára.
A Szerző a Pesti Központi Kerületi Bíróság bírája.
