“1987. január 1-jével a magyar bankrendszert kétszintűvé alakították át, amelyben a központi bank mellett kereskedelmi bankok, szakosított pénzintézetek, valamint egyéb pénzintézetek is funkcionáltak. A bankok közötti verseny kibontakozásának feltétele, hogy a rendelkezésre álló tőkét átcsoportosító intézetek tevékenysége ne legyen korlátozva sem az ügyletek, sem az ügyfelek körét tekintve. 1987. július 31. óta mind a vállalatoknak, mind a bankoknak lehetőségükben áll megválasztani partnereiket. Így megteremtődött annak a lehetősége, hogy az ügyfél saját belátása szerint ügyeinek intézésekor azt a bankot válassza, amelyet a legmegfelelőbbnek ítél meg.
A Postabank megalakulásától kezdve gyűjthetett lakossági betéteket a Bankfelügyelet által meghatározott feltételekkel, míg a már piacon lévő öt kereskedelmi bank csak 1989. január 1-től kapta meg a lakossági jogosítványokat. Bár a lakossági piacon az Országos Takarékpénztár konstrukciói már hosszú idő óta jól bejáratottak voltak és az emberekben az az asszociációs kapcsolat élt, ha lakossági pénzintézetről van szó, akkor az egyértelműen az Országos Takarékpénztár. A Postabank piaci stratégiája támadó jellegű volt, ennek előnye a lakossági pénzpiac számára az új konstrukciók megjelenése, ami elősegítette a piac fellendülését, és szélesebb választási lehetőséget biztosított a lakossági megtakarítások és hitelek számára. Így a Postabank megalakulásától kezdve dinamikusan növekedett.”
A dolgozat szerzője Dr. Kádár Mercédesz, bírósági titkár.
