“A XV. században jelent meg a Szent Koronát képviselő királyi jogügy igazgatói tisztség. Az e tisztet betöltő személy látott el először a Korona képviseletében mintegy távoli értelemben vett ügyészi (képviseleti) funkciókat is. E tisztséggel párhuzamosan működtek a vármegyékben (itt a sedriákon) és a szabad királyi városokban a közigazgatás mellett a megyei és városi tiszti ügyészek, tulajdonképpen attól függő viszonyban. A földesúri bíróságokon, az úriszékeken (sedes dominalis) pedig az uradalmi ügyész látta el a vádlói teendőket. A magasabb bíróságokon, így például a királyi táblán a perelőadó ítélőmestereknek volt bizonyos értelemben hasonló feladatuk, hiszen az ügyeket a tábla előtt ők referálták.
A XIX. századra a királyi ügyek igazgatósága a királyi udvari kincstár kebelébe tartozott, ami pedig a királyi udvari kancelláriával és a magyar királyi helytartó tanáccsal együtt a királyi kormányszékek közé számláltatott. Maga a királyi ügyek igazgatója az országgyűlésben is helyet kapott, a diaétán a karok és rendek tábláján (alsó tábla) – aminek elnöke a királyi személynök volt – az elnöktől jobbra foglalt helyet. A királyi katonaságnál (a végbeli magyar katonák) is megjelentek a majdani katonai ügyész történeti előképei. A katonák felett kezdetben a seregszék ítélkezett, melyben – a seregbíró vezetésével – tisztek, altisztek és közlegények együttesen vettek részt. Bűnper esetén az ügyet a seregbíró és segédje, a seregdeák készítette elő, polgári ügyben pedig maguk a peres felek jártak el. A seregdeák feladatai már tükröztek bizonyos közvádlói előképeket is. A Magyarországra küldött császári zsoldos csapatok haditörvényszékei a császári jog szerint jártak el. A perelőkészítés itt a profosz (nagyobb haderő esetén a fő- és az alprofoszok) feladata volt. A profosz felügyelt a sereg rendjére, fegyelmére, a vétkeseket letartóztatta, hadbíróság elé állította s ott a vádat ő vagy megbízottja adta elő. Egyébiránt a hadbíróság itt szintén tisztekből és legénységből állott.”
Papp Attila, a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi karának hallgatója tanulmányában a mai ügyészségi szervezet jogtörténeti előzményeit veszi górcső alá.
