” – Kétfajta képzési filozófia érvényesül a világban – magyarázza Szalay Gyula, a gyõri Széchenyi Egyetem oktatási rektorhelyettese. – Az egyik szinte korlátlanul megadja a lehetõséget a diploma megszerzésére, ám nem garantálja a társadalom, hogy mondjuk a jogász el tud helyezkedni a saját szakmájában. A másik korlátozza a felvehetõk számát, s megpróbálja a képzést nagyjából hozzáigazítani a munkaerõpiac számszerû igényeihez. Az európai trend nem a korlátozás irányába halad.”
(Megjelent: Népszabadság, 2003. június 28.)
” – A jogi diploma: alapdiploma. Ha így tekintjük, akkor nem nevezhetõ soknak az a 18 ezer hallgató, aki nyolc magyar egyetemen készül a pályára – állítja Révész T. Mihály, a gyõri Széchenyi Egyetem jogi intézetének igazgatója.
Munkaügyi szakemberek – fõleg az ország keleti és északkeleti vidékén – azonban megkondították a vészharangot. Egyelõre még kevés jogászt regisztráltak a munkanélküliek között, ám a számuk fokozatosan nõ, s egyre hosszabb kerül, míg állást találnak a jogi doktorok.
A Hajdú-Bihar Megyei Munkaügyi Központban hivatalosan csak 19 jogász végzettségû regisztrált munkanélkülirõl tudnak. Elmondták: a statisztika nem pontosan tükrözi a valóságot. A bejelentkezõk nem kötelesek megadni iskolai végzettségüket, másrészt pedig vélhetõen az állástalan jogászok egy része még nem regisztráltatta magát. A központ szakemberei úgy vélik: a náluk nyilvántartott állástalan jogászok száma olyan alacsony, hogy számukra egyelõre nem szerveznek átképzést, de bármely, õket érdeklõ, már zajló tanfolyamon szívesen látják õket.
Kovács Béla, a Pécsi Tudományegyetem jogi karának igazgatója viszont úgy véli: egyelõre nincs túltermelés a jogi képzésben. A náluk levelezõn végzett, már más diplomával is rendelkezõ hallgatók döntõ többsége például nem jelentkezik új munkaerõként a hazai jogászpiacon. Õk maradnak jelenlegi – nyomozói, mérnöki, orvosi, köztisztviselõi – beosztásukban, csak a tudásuk gyarapításával akarják megerõsíteni jelenlegi státusukat.
A tizennyolc évesek körében azonban országszerte csökkent az érdeklõdés a jogi pálya iránt. Kisebb a túljelentkezés, s a korábbinál kevesebb ponttal is be lehet kerülni a jogi karokra.”
” – Kétfajta képzési filozófia érvényesül a világban – magyarázza Szalay Gyula, a gyõri Széchenyi Egyetem oktatási rektorhelyettese. – Az egyik szinte korlátlanul megadja a lehetõséget a diploma megszerzésére, ám nem garantálja a társadalom, hogy mondjuk a jogász el tud helyezkedni a saját szakmájában. A másik korlátozza a felvehetõk számát, s megpróbálja a képzést nagyjából hozzáigazítani a munkaerõpiac számszerû igényeihez. Az európai trend nem a korlátozás irányába halad.
Fõként a mediterrán országokban jellemzõ, hogy sok jogászt képeznek. A lakosságszámhoz viszonyítva Ausztriában is lényegesen többen szereznek évente jogi diplomát, mint Magyarországon.
Több egyetem tanárai – névtelenséget kérve – elismerték: a magyar felsõoktatásban kialakult az úgynevezett megélhetési képzés. Vagyis azért iskoláznak be minél több hallgatót, hogy gyarapítsák szûkös bevételeiket. Ilyenformán tehát nálunk nem annyira a létezõ képzési filozófiák szakmai, társadalmi elemzése nyomán alakul ki a diplomások aránya, hanem az anyagi kényszer szorításában. S ez nem csak a jogi pályára igaz.
Megkérdeztük Szalay Gyulától: jobban járnának-e anyagilag, ha a most felvett százharminc hallgatónak a dupláját iskoláznák be. Egyértelmûen igennel válaszolt, de rögtön hozzátette: a képzés minõségét semmi áron nem akarják veszélyeztetni.”
“A Debreceni Egyetem Jog- és Államtudományi Intézetében három éve végeztek az elsõ jogászhallgatók. Az idén 210-en hagyták el jogászként az egyetemet. Szabó Béla, az intézet vezetõje szerint a debreceni jogi képzésre komoly regionális igény van. A hallgatók kilencven százaléka az észak-alföldi régióból származik. A dékán elismerte: a klasszikus jogi szakmák telítettek, de a közigazgatásban is szükség van a jogászokra.
- Az oklevélen kívül nyelvtudást és szakképesítést kell szereznie annak, aki versenyben akar maradni – hangsúlyozta Szabó Béla.
A debreceni jogi kar egyébként már enyhített a már diplomával rendelkezõk számára a levelezõ tagozatos képzés felvételi követelményein: a felvételi vizsgák eredménye helyett azt veszik figyelembe, ki, hol szerezte a diplomáját, s hogy az oklevele milyen minõsítésû.
Országos tapasztalat, hogy a valamilyen diplomával rendelkezõ, jogásznak jelentkezõ levelezõ hallgatók körében igen nagy a lemorzsolódás. Pécsett például nappalin a diákoknak nem egészen tíz százaléka morzsolódott le, a levelezõn viszont a hallgatók több mint fele nem jut el a diplomáig. A fizetõs hallgatói státus sem ad garanciát arra, hogy bárhol pénzen lehet “venni” diplomát.
Az egyik neves egyetem ugyancsak nevük elhallgatását kérõ oktatói azért csendben megjegyezték: az intézmények saját rangjukat veszélyeztetnék, ha alább adnának a képzés színvonalából, ám a tömegképzés anyagi érdek, szinte az egyetem túlélési esélye. Elõfordulhat egyes helyeken, hogy az ellentmondás feloldására az elsõ években nem tanácsolják el hallgatókat – hadd fizessenek -, aztán a harmad-, negyedévben már nem tûrik meg azokat, akik nem tudnak megfelelni a követelményeknek.
Az egyetemek a korábbiaknál jobban figyelemmel akarják kísérni végzett hallgatóik sorsát, elhelyezkedési lehetõségeit, hogy naprakészen tájékozottak legyenek a munkaerõpiac igényeirõl. Horváth Károly, a gyõri egyetem jogi intézetének igazgatóhelyettese arról tájékoztatott: pontosan felmérik, hova, milyen feltételekkel tudnak elhelyezkedni a hallgatók, s vágyaik mennyire harmonizálnak a lehetõségeikkel.
- Nyugat-Dunántúlon a fiatalok könnyebben találnak képzettségüknek megfelelõ munkát, mint az ország más vidékein – mondja Horváth Károly. – Egy évben mintegy nyolcvan friss diplomást bocsátunk ki, hetven százalékuk a környezõ megyékbõl érkezett intézményünkbe. Gyõrben kevesen tudnak maradni közülük, a klasszikus jogászi pálya itt telített, de a régióban el tudnak helyezkedni.”
” – Magyarországon a képzési forradalom fontos szakaszába érünk az uniós csatlakozással – hangsúlyozza Szalay Gyula. – A jogi karoknak nem csak az a feladatuk, hogy jogi doktorokat bocsássanak ki, hanem kivegyék a szerepüket az átképzésekbõl.”
