A végül el nem fogadott törvényjavaslat körüli vitáról, illetve készítésérõl szóló sajtóösszefoglaló.
A nyomtatott és elektronikus média egyensúlyának kiegyenlítése a rendszerváltás óta a politikai jobboldal egyik fõ célkitûzése. Ezen politikai erõk szerint a magyar média világában a baloldali sajtó sokkal erõsebben van jelen, és az erõk kiegyenlítése érdekében lenne szükség a jogszabályi környezet megváltoztatására. Az ellenérvelõk a Magyar Nemzet, mint hagyományosan konzervatív értékrendû lap nagy példányszámával (igaz az 1989 170 ezres kiadás visszaesett 30 ezerre az utóbbi években). A másik védekezés, miszerint az Antall- és Orbán-éra idején a közszolgálati média erõsen a kormányzat ellenõrzése alatt volt, illetve van.
A lex Pokolként a sajtóban elhíresült törvényjavaslat nem számít újdonságnak. Elõször 1998-ban állt vele elõ az FKGP képviselõje, Pokol Béla professzor. Azonban akkor sem a Fidesz, sem az MDF nem tartotta elfogadhatónak, így azt az elõterjesztõje visszavonta. A javaslat lényege, hogy a kétharmados szabályozást megkerülve (a sajtótörvény módosításához ugyanis nem elég az egyszerû többség), a PTK-t módosítaná a jobboldal, mivel az ehhez szükséges szavazatmennyiség rendelkezésére áll.
A módosításban sajtóhelyreigazításról, válaszadás jogáról, ellenvélemény szabad közlésérõl van szó. Tehát bármely írásra, mely véleményt, minõsítést tartalmaz valakirõl, joga lenne az érintettnek az adott médiumban a válaszadásra. Az elv elméletben elfogadhatónak tûnik, de a gyakorlatban valószínûleg megbénítaná a sajtót (minden cikk mögött,minden érintett véleményének leközlése ellehetetlenítené a szerkesztõségek munkáját, és hatalmas terjedelemben lennének képesek ugyanannyi információt közölni), fõleg annak a kormányzat által elítélt részét érintené érzékenyen a javaslat törvénybe foglalása.
A törvényjavaslat 2001. elsõ napjaiban ismét bekerült a köztudatba. Január 3-án az FKGP gödi tanácskozása után Torgyán József közölte, hogy újra beterjesztették Pokol Béla javaslatát, mivel a fennálló helyzetben már számítanak a koalíciós partnerek támogatására is. Azonban nem érkezett azonnali megerõsítés sem a Fidesz, sem az MDF felõl. A MIÉP nyilatkozataiban pedig kevésnek is nevezte a javaslatot, õk azt is megkövetelnék, hogy állításaikat bizonyítsák a médiumok, és ekkor merült fel egy médiafigyelõ központ létrehozása is.
Az MSZP inkább – a párhuzamos csehországi eseményekre is figyelemmel – azt szorgalmazta, hogy a médiumok felügyelete teljesen kerüljön át civilszervezetek kezébe, a politika vonuljon ki a területrõl. A MÚOSZ is felemelte szavát a javaslat ellen, nyilatkozatuk szerint a törvény elfogadása esetén az Alkotmánybírósághoz fordulnának. Nemzetközi visszhangja is lett az ügynek, amikor a Nemzetközi Újságíró Szövetség (IFJ) küldöttsége hazánkba érkezett, hogy a magyar kollégáktól informálódjanak a magyar sajtó helyzetét illetõen, és fenntartásukat fejezték ki az üggyel kapcsolatban.
Február közepére kiderült, hogy a Fidesz nem fogja támogatni ismét a Pokol-indítványt, hanem saját PTK-módosító javaslattal álltak elõ. Répássy Róbert szerint: a Fidesz javaslata szerint vélemény-helyreigazításról szó sem lehet, csak arról, hogy az ellenvéleményt is közölni kell, akkor, ha az eredeti állítás személyiségi jogot sértett.
Pokol Béla ezután visszavonta javaslatát, a viták tárgya ezután a Fidesz által benyújtott PTK-módosítás, melynek a sajtó a lex Répássy, lex Fidesz nevet adta.
A T/3797.sz. törvényjavaslat:
http://www.jogiforum.hu/…k/T_3797.htm
