Eredetileg megjelent a Datanet Online oldalain
Nyugodt szívvel mondhatjuk, hogy a “szerzõi jog” kifejezés mára sokakból igen intenzív reakciókat vált ki. A legmagasztosabb és a legalantasabb jelzõkkel kerül kapcsolatba a hétköznapokban. A háttérben pedig egy igen régi konfliktus Internetre hangszerelt verziója húzódik meg: az alkotók jogai – és a társadalom egészének igénye a mû korlátlan élvezetére. Most úgy tûnik, a jogvédõk kezébõl kezd kicsúszni az irányítás. És a jogérvényesítés kezébõl általában is – talán végleg.
Persze bármennyire is új helyzetet teremtett az Internet, és a segítségével elképzelhetetlen méretekben “tomboló” illegális másolási láz, nem tételezhetem fel, hogy az Olvasó ezt ne ismerné nagyon is jól. Olvas róla, de valószínûleg “saját bõrén” is tapasztalja mindezt. Minthogy azonban a kibertér nyughatatlan hely, a világméretû cserebere is új formákat ölt. A “klasszikus” letöltések, tehát az oldalakba belinkelt fileok elérhetõvé tétele mára egyértelmûen “bûnös” minõsítést nyert szerte a világon. Gyakorlatilag rövidnek mondható az az idõszak, melyben a jogalkalmazók pl. a nagy nyilvánosság, vagy a szabad felhasználás kérdésében bizonytalanok voltak. Számos ország, illetve nemzetközi szervezet jogalkotási tevékenysége reagált az új jelenségekre, így legfõképpen a WIPO (Szellemi Tulajdon Világszervezete) ténykedése emelendõ ki, de jelentõs példa az USA jogalkotásának terméke, a Digital Millenium Copyright Act, illetve az új magyar szerzõi jogi törvény (1999:LXXVI. tv.). Ezek a normák a szerzõi jogi védelem kereteit, alapintézményeit fogalmazzák meg.
Eljött azonban az idõ, amikor az új technikai környezet által kialakuló felhasználói magatartás olyan vonásokat mutat fel, melyrõl sokan igyekeznek bizonyítani: nem ítélhetõk meg kizárólag a szerzõi jogi kódexek alapján, figyelembe kell vennünk a technikai sajátosságokat, azt, hogy a felhasználók és a szolgáltatók – ha egyáltalán létezik ilyen – speciális pozíciót vesznek fel.
Ezek közé az új technikák közé tartozik többek között a Napster nevû mp3 cserélõ szoftver. Az ezt kidolgozó és terjesztõ cég ellen a közelmúltban pert indított a Recording Industry Association of America (RIAA), mivel szerintük a Napster “elõsegíti a zenei kalózkodást”. Ne szépítsük: igazuk volt. Valószínû, hogy a Napster védekezését egyik fórum sem fogja elfogadni, mivel a hatályos jog szerint ez a tevékenység nem esik a DMCA által felsorolt “védett” típusúak közé (ellenben ilyen lenne pl. egy un. hagyományos Internet szolgáltató). Jelenleg úgy tûnik, hogy amennyiben a Napster központjának üzemeltetõit mégsem vonják felelõsségre, az valószínûleg perjogi hibák, illetve a copyrighthoz csak közvetve kapcsolódó jogterületek szabályinak lesz köszönhetõ. De a per által felszínre hozott kérdések nem fognak eltûnni. Sõt: egyesek szerint az RIAA számára célszerûbb lenne egy hosszú távú, kompromisszumos együttmûködést kialakítani a “kalózokkal”, mivel így az általuk kárhoztatott tevékenység legalább részben átlátható és esetleg kontrollálható maradna.
Hiszen amit a Napster megtett egy bizonyos típusú adatformával, azt ma már több rendszer is megteszi – és ezek nem is válogatnak. A Freenet ill. a Gnutella nevû rendszerek file formátumtól függetlenül teszik lehetõvé a
letöltéseket, közvetlenül a bekapcsolt felhasználók számítógépérõl. De hasonló szolgáltatást nyújt többek között a Zero-Knowledge System és az Akamai is.
A jelenleg a legátfogóbb célokat maga elé tûzõ projekt az Ian Clark és csapata által kidolgozott és 2000. márciusában kiadott Freenet, mely egy új generációs file cserélõ rendszer. Ha a készítõk által megfogalmazott terveket megvizsgáljuk, láthatjuk: egészen új szemlélettel közelítenek az adatforgalmazás felé, felhasználva az eddigi hasonló elképzelések és technikák tapasztalatait, különös tekintettel azokra a tényezõkre, melyek miatt a korábbi rendszerek támadhatóak voltak. Az is egyértelmûvé válik: igen “kreatív” gondolkodásra lesz szüksége minden jogásznak a kapcsolódó magatartások megítéléséhez.
Azt mondják: ha valamit gyakran ér támadás: megerõsödik. Ezt egy kommentár sem mulasztja el megemlíteni e rendszerrel kapcsolatban. Hiszen a szabad adatforgalmazásra és névtelenségre törekvõk egy igen forradalmi rendszer alapjait rakják le napjainkban. Amellett, hogy – legalábbis most úgy tûnik – sikerül egy sebezhetetlen és teljesen decentralizált, anonim hálózatot kialakítaniuk, technikai tekintetben is eredetit alkotnak. Hasonló jelenség zajlott le a WWW korai szakaszában a pornográf oldalakkal kapcsolatban: egyrészrõl erõs ellenérzést váltottak ki, másrészrõl viszont képesek voltak (és ez a képességük ma is megvan) hatalmas látogatottságot generálni. Olyan technikákat alakítottak ki ezek a “megvetett” siteok, melyeket napjainkban már a legnívósabb e-commerce tanácsadó cégek javasolnak ügyfeleiknek. De a Gnutella mûködési elve is elterjedõben van, ez alapján készült el az Infrasearch nevû keresõ a közelmúltban. (Kiemelendõ mindenesetre, hogy a Freenet és általában minden hasonló mechanizmus a tartalom tekintetében semleges technika, tehát akár tudományos, üzleti célokra is igen hatékonyan alkalmazható.)
Tehát: mi is a Freenet? Egy olyan információ, adat (ezen belül file) tároló és elosztó rendszer, melynek célja, hogy a lehetõ legtökéletesebben védje a magánszférát (ennek eszköze az anonimitás), kizárja a résztvevõk felelõsségét (megteremtve ezzel a maximális szabadságot), szakítson a központ(ok) használatával, valamint elérje az optimális elosztási hatékonyságot (mint technikai követelményt). Ennek érdekében úgy tervezték és alakították ki, hogy
- mind az információ alkotója, mind annak felhasználója teljesen anonim marad,
- külsõ személyek részérõl konkrét információ tárolása nem, illetve csak igen nagy ráfordítással bizonyítható,
- erõs ellenálló képesség a harmadik személyek részérõl, az információ elérését gátolni kívánó támadások ellen,
- hatékony allokáció (tárolás és kérés helye közt),
- minden hálózati funkció decentralizációja.
Gyakorlatilag ez azzal valósul meg, hogy az információkat a mechanizmusba önkéntesen bekapcsolódó un. csomópontok (felhasználók) tárolják és kérés esetén ezek is szolgáltatják ki. A résztvevõ felhasználók erõforrásaik egy részét a Freenet rendelkezésére bocsátják, valamint futtatják a kidolgozott szoftvert. Ezek összessége, és csak ez adja a rendszer egészét. A kérések illetve keresések csomópontról csomópontra haladnak, a kért tartalom eléréséig. Egy adott csomópont csak a vele közvetlenül kapcsolatban álló pontokat ismeri, így azt sem tudja eldönteni, hogy egy adott kérés vagy bevitel (“feltöltés”) a mellette állótól vagy egy távolabbitól érkezett-e. A tárolt adatokat a rendszer úgy manipulálja, hogy nem állapítható meg egy adott csomón elhelyezett adatok tartalma (a felhasználó számára a saját gépe csupán egy a sok csomópont közül). Kérések teljesítése esetén pedig a kért állomány a kérés helyére, illetve az ide vezetõ úton minden csomópontra átmásolódik. Ennek hatása egyébként az, hogy az adatok átkerülnek a kérésekhez közelebbi területekre.
Látható, hogy e jellemzõk együttesen képesek olyan hatást kifejteni, mely alapjaiban teszi lehetetlenné számos jogi (de akár morális) szabály érvényesülését. Bár már jeleztem, hogy mechanizmus a tartalom tekintetében semleges, célja csupán a maximális szabadság megteremtése, a készítõk azonban nem titkolt vágya a jelenlegi – általuk mondhatni “károsnak” ítélt – jogi kötöttségek megkerülése. Ebbõl kifolyólag meglehetõsen érdekes, akár anarchikusnak is nevezhetõ hálózat jön létre. Nem létezik olyan központ, felügyelet, mely képes lenne számottevõen befolyásolni mûködését, sõt, ez ellen egy un. ‘elektronikus immunrendszert’ is beépítettek. A Freenet kritikusai egyébként éppen ebben látják a struktúra sebezhetõségét, önromboló jellegét, és bár nem célunk filozófiai vizsgálódás, mindenesetre érdemes megemlíteni: az anarchia és e hálózati struktúra bizonyos tekintetben párhuzamos jellemzõkkel bírnak.
A legizgalmasabb következtetéseket akkor vonhatjuk le, ha – bár igen röviden – végiggondoljuk, milyen hatékonysággal lenne érvényesíthetõ e rendszer egyik csomópontjával (vagy akár az egész rendszerrel) szemben a jelenleg káros vagy illegális tartalomnak minõsített adatok elleni valamely jogi szankció. Hiszen a jogsértések megszûntetéséhez és a szankcionáláshoz nélkülözhetetlen olyan alapvetõ támpontok hiányoznak, melyek ma még – legalábbis Magyarországon – a weboldalak tartalmának tekintetében is csak kétséges segítséget nyújtanak. Ez mind a büntetõjog, mind a polgári jog területére igaz, különösen a jogérvényesítést jelentõ eljárási jogok vonatkozásában.
Hiszen sem a terjesztõ, sem az illegális adatot felhasználó (illetve pl. olvasó) személy nem lesz ismert. Adott esetben nem áll rendelkezésre log file, nem vezet eredményre a gyanúsított számítógépének lefoglalása (hiszen az adatok dinamikusan oszlanak el, tehát ami egyik nap magyar felhasználónál talál gazdára, az akár holnap egészen távolra vándorolhat). A rendszer egyébként is – kívánságra – titkosítja a kiválasztott adatokat. Tehát a jogsértõk azonosítása igen komoly akadályokba ütközik. A felelõsség érvényesítéséhez ezen túl természetesen megfelelõ bizonyítás lefolytatása szükséges. A problémák hasonlóak. Felmerül továbbá a joghatósággal kapcsolatos Internetre jellemzõ probléma is: az információ a másodpercek alatt lépi át a nemzeti határokat. Túlzóan fogalmazva azt is mondhatnánk, hogy egy hatalmas nemzetközi bûnszervezettel állunk szemben. Egy csomópont “kiiktatása” azonban nem is szûnteti meg a jogsértést, az adatok minden kérés esetén “szétterülnek” a hálózaton.
Az Internettel kapcsolatba kerülõ problémák esetén gyakran merül fel a szolgáltatók (ISP, AP) felelõssé tétele, valamint az õ segítségükkel való fellépés. A Freenet esetében azonban ilyen szereplõ egészen egyszerûen nem létezik. Ezért nem utasítható ilyen szerv egy adott felhasználó letiltására, vagy egy adat zárolására (“levételére”).
Nem véletlenül hangoztatja Ian Clark: a rendszer csak az egész Internet leállításával szûntethetõ meg.
Végül, de nem utolsó sorban figyelemre méltó anyagi jogi vonatkozásokkal is számolni kell. Kézenfekvõnek tûnik a jóhiszemûség/rosszhiszemûség valamint a szándékosság/gondatlanság szerint megítélni egy adott felhasználó részvételét. Hiszen e fogalmak segítségével akár általánosságban is kimondható lenne, hogy a Freenethez csatlakozó személy feltétlenül vétkes (bûnös), mely gyakorlatilag a rendszer tiltását jelentheti. Ugyanis itt részben elveszik az Internet azon jellegzetessége, hogy a felhasználó saját maga választja meg, milyen tartalomhoz kíván hozzájutni, így belépése gyakorlatilag beleegyezést jelent az illegális adatok tárolásába. Valószínûleg ez lesz a Gnutella és a Freenet (valamint az újabb, hasonló módszerek) vonatkozásában felmerülõ legjelentõsebb kérdés. Emellett nem egyértelmû, hogy ez a hálózat is nagy nyilvánosságot jelent-e, stb.
Tehát úgy tûnik: a szerzõi jogok (és általában a szellemi alkotások) védelme új dimenziókban kell, hogy megállja a helyét. Manapság éri el a szerzõi jogok tömeges megsértése azt a kritikus tömeget, melyet még az említett jogalkotási vívmányok sem lesznek képesek kontroll alatt tartani, fõleg nem felszámolni. Kétségtelen, hogy az un. közös jogkezelést végzõ szervek (Magyarországon pl. az Artisjus), illetve más érdekvédõ szervezetek (pl. a BSA) a maitól eltérõ hozzáállásra kényszerülnek majd. Ez igaz a jogsértések elleni harcra, de ami még fontosabb: a kiadók, szoftvercégek bevételi forrásai tekintetében is. Részükrõl ésszerû lenne olyan jogalkotási szemlélet sürgetése, mely pl. a jogdíjak (mint bevétel) fizetését egyre távolabbra helyezné a konkrét felhasználástól. Erre természetesen már ma is van példa, pl. az un. átalánydíjak esetén. Nem elképzelhetetlen azonban egy globális szemléletváltás, hiszen egyre nyilvánvalóbb, hogy “minden Napstert” nem lehet letiltani, tehát az ipar e szektora rákényszerül a ma (még) illegálisnak nevezett másolatokkal való együttélésre. Azt azonban, hogy pontosan milyen formát ölt ez az újfajta “együttélés”, talán még senki nem látja pontosan.
Kapcsolódó oldalak:
Napster http://www.napster.com/
Freenet http://freenet.sourceforge.net/
Gnutella http://gnutella.wego.com/
Zero-Knowledge System http://zks.net/
Akamai http://www.akamai.com/
WIPO http://www.wipo.org/
DMCA http://law2.house.gov/
Artisjus http://www.artisjus.hu/
BSA Magyarország http://www.bsa.hu/
A szerzõi jogi törvény (Jogkódex) http://jogkodex.jogiforum.hu
