1. Bevezetõ
Az Internet megszületése óta, a technikai lehetõségek bõvülésével szinte naponta jelentkezik az igény arra, hogy a jog választ adjon olyan kérdésekre, melyeket ez az új, határokat nem tisztelõ médium termel ki. A jog minden területe érintett, és a problémák nagy része nem is egy ország jogrendszerét érintik. A büntetõjog (számítógépes bûnözés, szerzõi jogsértések), a pénzügyi jog (hol adózzon egy nemzetközi szolgáltatásokat az Interneten kínáló cég, ha több országban is van servere?; mi lesz a telephely?; mi a helyzet az Internetes szerencsejátékokkal?), a polgári jog (személyiségi jogok megsértése, szellemi tulajdon védelme), az alkotmányjog (adatvédelem, kisebbségek védelme) mind adós válaszokkal.
Lehet-e megoldás egy komplett Internetjog létrehozása, vagy megoldás lehet a már meglévõ jogszabályok alkalmazása, analogikus kiterjesztése? A megoldás valószínûleg a két véglet között található. Szükség van olyan normákra, amelyek konkrétan a világháló szabályozására születnek, ilyen a hazánkban is nemsokára elfogadásra kerülõ elektronikus aláírási törvény, de bizonyos területek, mint a szólásszabadság, vagy a személyiségi jogok nem változnak meg attól, hogy új közegbe kerülnek.
Azonban a szerzõi jog nagyon kényes, és ingoványos terület lett az utóbbi években, fõleg a számítástechnikában. A digitális technológiai megoldások lehetõvé teszik az eredeti mûvekkel azonos minõségû másolatok létrehozását, aminek eredménye, hogy a fogyasztó gondolkodás nélkül inkább tizedannyiért, vagy még olcsóbban jut hozzá az adott mûhöz, legyen szó zenérõl, software-rõl, filmrõl (DVD). Ehhez járul hozzá az Internet ellenõrizhetetlensége, decentralizáltsága ami tulajdonképp szélmalomharccá alacsonyítja a szerzõi jogvédõk minden próbálkozását.
Miután a jogi védelem tulajdonképpen nem elégséges, ezért a kiadók, terjesztõk technikai megoldásokkal próbálkoznak, de ezek is általában tiszavirág életûek, a világ minden részében élnek lelkes szakemberek akik ezeken a védelmeken hosszabb-rövidebb idõ alatt képesek áthatolni. Erre a jelenségre volt példa a DVD filmek védelmét feltörõ program megjelenése a hálón, amely nagyon rövid idõ alatt körbejárta a földet, és mikor a jogtulajdonosok tiltakozására eltávolították a szolgáltatók a serverekrõl rövid idõn belül zene (!) formájában kezdett terjedni, a Napster-hálózatán is, amint ezt késõbb látni fogjuk. A napokban jelent meg egy hír, miszerint a Music City Records amerikai kiadóvállalat egy új CD-jén speciális védelmet fog alkalmazni, melynek következtében nem lehet majd a CD tartalmát a merevlemezre másolni a CD-ROM-ról, azaz legrabbelni. Azonban a technológia legnagyobb gyengéje az, hogy a másolásvédelem miatt egyes hagyományos CD lejátszók, hifi tornyok, autó hifik nem hajlandók lejátszani a kérdéses lemezt. A lemezkiadó a CD-védelmi technológiát a SunComm nevû cégtõl licenszeli, az elsõ teszteléseket március végén kezdték meg, a másolásvédelemmel ellátott album pedig várhatóan május tájékán kerülhet az amerikai boltok polcaira. Azonban aki realista módon szemléli a számítástechnika közegét, az sejti, hogy nem telik el hosszú idõ, és ezt a védelmet is feltöri valaki. Magyarországon is volt már példa különleges védelem beépítésére. Kamarás Iván CD-jén a borító tanúsága szerint másolásvédelemként vírus (!) van telepítve, ami a CD másolásakor aktiválódik. Ez a megoldás nem is egy okból kifogásolható. Egyrészt ha valóban mûködik lehetetlenné teszi a szerzõi jog által engedélyezett biztonsági másolat készítését, vagy azt, hogy a vásárló kedvére feldolgozza számítógépes közegben, magánhasználatra. Másrészt nem is egy országban büntetendõ a számítógépes vírusokkal való manipuláció, igaz hazánkban még nincs erre a kérdéskörre semmiféle szabályozás.
2. A Napster
2.1. A Napster program
A Napster egy speciális szoftver, úgynevezett peer-to-peer program, ami lehetõvé teszi, hogy a felhasználói az Interneten keresztül zeneszámokat cseréljenek, illetve letöltsenek egymás gépeirõl. Minden felhasználó a többi rendelkezésére bocsáthatja a saját gépén levõ zenéket. A cég serverei a koordinációt látják el, ha valaki keres egy zene-filet (mp3-as formátumokról van szó) a serverek segítségével megtalálhatja a legkedvezõbb letöltési útvonalat. Így tehát rendszer centralizált és decentralizált is egyben, lehetõvé teszi, hogy hatékony legyen a folyamat, de megfelelõen rugalmas, ha több lehetõség közül szeretnénk választani. Tulajdonképp a decentralizált vonás az ami miatt a per kirobbant, mert gyakorlatilag nem ellenõrizhetõ minden fájlcsere, de ez a késõbbiekben érthetõvé válik.
2.2. A Napster-per története 2000. júliusától, 2001 márciusáig
A kezdetek
A Napster-per története még 1999-re nyúlik vissza. Novemberben nyújtott be a RIAA, a legnagyobb lemezgyártókat tömörítõ Amerikai Lemezgyártók Szövetsége (Recording Industry Association of America) keresetet San Fransisco-ban. Az elsõ fokú ítéletben a bíróság döntése értelmében ideiglenesen le kellett volna állnia a népszerû mp3-szoftvert elõállító és a zeneszámok letöltését biztosító Napsternek. Az ítélet szerint 2000. július 29-tõl nem lett volna elérhetõ a közkedvelt internetes oldal, üzemeltetõit pedig 5 millió dolláros óvadék fizetésére kötelezte a 26-i határozat. A felperesek a Napstert a kulturális javak rablójának nevezte, és azt állította, hogy 300 millió dollár kárt okozott a lemeziparnak. Az eljárás során a Napster azzal védekezett, hogy csupán a zenei fájlok ingyenes hozzáférését teszi lehetõvé, kereskedelmi tevékenységet nem folytat.
Azonban július 30-án a fellebbviteli bíróság felülbírálta ezt a döntést, és a szolgáltatás mégsem állt le. Pár nappal ezután a cég képviselõi peren kívüli megegyezést ajánlottak fel a felpereseknek, de azok ekkor még mereven elzárkóztak a tárgyalásoktól. Szeptember 1-én a fellebbviteli bíróság kijelölte az új tárgyalás idõpontját, október 2-ára. Ekkor kezdtek olyan hírek szálingózni elõször, hogy a nagy lemezkiadó cégek a támadott szolgáltatáshoz hasonló, de annál sokkal jobb minõségû Internetes megoldásokban kezdtek gondolkodni, persze nem ingyenes formában. Ezáltal a jogi utat megkerülve, egyszerûen a gazdasági versenyben gyõznék le az ellenfelet, ám ez még várat magára.
A Napster a köztudatba kerül
Ekkora már a jelenség olyan súlyúvá vált, hogy az oktatási intézmények egy része is állást foglalt a kérdésben, a szoftver használatának betiltásával. Olyan neves intézmények döntöttek így, mint a New York University és a Kent State, míg a Columbia, a Harvard, és a Stanford engedélyezte az mp3-cserélõ használatát. A Napster akkor 25 millió felhasználójának közel 40 százaléka volt egyetemista korú, ezért mivel a cégnek nem volt semmiféle bevételi forrása, felhasználói tábornak megtartása döntött piaci értékérõl. A tavalyelõtti iskolaévben összesen 300 egyetem tiltotta be a szoftver használatát.
A kormány is a Napster ellen foglalt állást. A cég kénytelen volt elszenvedni azon érvének visszautasítását, hogy a szolgáltatás nem sérti meg a szerzõi jogokat. Úgy érveltek, hogy nem tehetõk felelõssé azért, hogy a felhasználók mire használják a lehetõséget. Ezzel hasonló státuszt igényeltek, mint amilyen a videolejátszók és DAT-eszközök gyártóinak jár, akiket nem lehet beperelni, ha a készülékeken illegális másolatok készülnek. Ezen kívül a szerzõi jogvédett anyagok magáncélú cseréje is engedélyezett, és ha a felhasználók semmi illegálisat nem követnek el, a Napstert sem lehet elítélni. Az igazságügyminisztérium, a Copyright Office és a Patent and Trademark Office képviselõi azonban ajánlásukban a Napstert vádoló zenei ipar pártjára álltak. Szerintük a Napster ügyében nem alkalmazhatóak az 1992-es Audio Home Recording Act paragrafusai a védett mûvek magáncélú felhasználásáról és a digitális eszközök gyártóira vonatkozó törvényi védelmet a Napster kifigurázza ezzel az érveléssel.
A Napster ezt nem fogadta el. Szeptember 15-i beadványukban azzal vádolták a zeneipart, hogy visszatartották az engedélyük kiadását, valamint azt állították, hogy a fájlcserélõ szolgáltatás nem sérti a szerzõi jogi törvényt. A Napster ügyvédi csapatát vezetõ David Boies azt állítja, a lemezkiadók a kezükben lévõ jogokkal megpróbálták saját igényeikhez alakítani a technológiai vállalkozásokat. “Ez az ügy arról szól, hogy a felperesek a zeneipar feletti hatalmukkal megállíthatják-e az Internet átalakulását a Napster decentralizált technológiája következtében, amely felborítja a zeneterjesztési formákat” – írta Boies. A perirat megerõsítette, hogy az 1992-es Audio Home Recording Act (AHRA) és az 1984-es Sony Betamax döntés is védelmet nyújt a fájlcserélõ alkalmazásnak. Elõbbi védelmét a bíróság azzal utasította el, hogy csak fizikai valójukban megjelenõ termékekre alkalmazható, szoftverekre nem, bár ez a kitétel nem szerepel a törvényben.
Aztán az októberi tárgyaláson viszonylag váratlan fordulat történt. “Pár hétig még biztosan üzemelhet a zenei csere-berékkel foglalkozó internetes szolgáltató, a Napster” – hangzott el a bíróságon az ítélet az akkor már harmincmillió felhasználót számláló Napster és a RIAA ügyében. A bírákat foglalkoztató egyik kulcskérdés az volt, hogy a szolgáltató tulajdonképp nem ingyen adja a zenét, hanem lehetõvé teszi egy olyan szoftver letöltését, mellyel a felhasználók a tömörített mp3-as formátumban csere-berélni tudják a zenét. “A Napster nem is tudja, hogy konkrétan mi megy keresztül a rendszeren” – válaszolt Mary Schroeder bíró a RIAA azon felvetésére, hogy a Napstert ugyanúgy kellene felelõsségre vonni, mint például a CD-kalózokat. Egy kutatócég adatai szerint szeptember során 1,4 milliárd dalt töltöttek le világszerte a szolgáltató segítségével, az ilyen adatok vezettek egy ismét csak váratlan fordulathoz, ami végiggondolva a folyamatot nagyon is ésszerûnek tûnt.
Fordulat: a Bertelsmann lépése
Ha nem tudod eltûntetni, állj mellé – gondolhatta a Bertelsmann kiadó, és november 2-án már a legfrissebb hírek szerint a médiamammut és a hírhedt zenecserélgetõ hálózat közösen fejlesztene ki egy új, biztonságos zeneértékesítési rendszert. A megegyezés részeként a BMG lemezkiadó tulajdonos cége beleegyezett abba, hogy visszavonja a Napsterrel szembeni keresetét, amint az elõáll egy jól használható, elõfizetéses rendszerû szolgáltatással, továbbá egy eddig meg nem nevezett összeggel is támogatja a zenecserélgetõ hálózat mûködtetõit. A nyilatkozataik szerint további támogatókat is fognak keresni az új, fizetõs szolgáltatás beindításához, amellyel valószínûleg a többi lemezkiadó cég is ki fog egyezni, ez azonban még váratott magára, a többiek még kivártak. Nagyon sokféle megoldásról lehetett olvasni az átalánydíjastól, a többszintes megoldásokig, a végleges kialakítás azonban még váratott magára.
A pereskedés sem csitult közben. Az új támadó az EMusic volt, ami szintén Interneten keresztül nyújtja szolgáltatását, de komoly összegekért licenszeli a dalokat a kiadóktól, így komoly károkat szenved, ha a Napster ezeket ingyenesen elérhetõvé teszi. Eredetileg az EMusic azt szerette volna elérni, hogy a Napster akadályozza meg a dalok elérését és letöltését, de az utóbbi ezt kategorikusan visszautasította. Ezért az EMusic egy olyan programot állított munkába, amely folyamatosan ellenõrzi a Napster használókat, nem cserélnek-e olyan slágereket, amelyeknek a másolására és terjesztésére kizárólag az EMusic jogosult. Ha ilyet észlel, figyelmeztetést küld a cserélõnek, és 24 óra haladékot ad, hogy eltávolítsa a kérdéses dalt a cserekönyvtárból. Ha ennek ellenére továbbra is cserélik a slágert, az EMusic kérésére a Napster blokkolja a felhasználó bejelentkezését a hálózatba.
A Bertelsmann komolyan vette ígéretét és november 29-én tárgyalásokat kezdett a négy konkurens lemezkiadó multival, hogy megnyerje õket a Napster-BMG fájlcserélõ szövetségnek. Egy akkori felmérés szerint a Napster már 40 millió felhasználójának mintegy 80 százaléka kész lenne akár havi 15 dolláros átalánydíjat fizetni a legális letöltésekért. Bár technikai részletek nem láttak napvilágot, a Bertelsmann vezetõsége szerint már 12 millió fizetõ felhasználóval is sikeres lenne a rendszer. A vállalat szerint a jövõben minden egyéb fájlformátum Napster-szerû rendszereken fog terjedni.
%%%
Azonban ennek a tevékenységnek nem kívánt eredménye is lett. December 1-én beperelte a Bertelsmann e-kereskedelmi részlegét Michael Katz, a San Francisco Sound lemezkiadó tulajdonosa. Akkortájt vált ismertté, hogy a Bertelsmann októberben ötvenmillió dollárt fektetett a Napsterbe, és negyven százalékos tulajdonrészt szerzett a vállalatban. Katz perét azzal indokolta, hogy a Bertelsmann Napsterrel való kiegyezése elõsegíti az illegálisan másolt zene terjesztését.
Aztán újabb probléma merült fel december közepén a szoftverrel kapcsolatban, ugyanis az alsószász alkotmányvédelmi hivatal ismeretei szerint a Napster internetes börze a szélsõjobboldali zeneszámok csereberéjének központi platformjává vált. A digitális zeneforgalmazás okán a Napsterben fantáziát látó Bertelsmann korábban elhatárolódott a jelenségtõl, de december 20-i bejelentésük szerint közvetlenül is fellépnek az uszító tartalmak terjesztésével szemben. A Bertelsmann médiakonszern élesen elítélte a Napster internetes zenebörzével való visszaéléseket. A szélsõjobboldali, erõszakot dicsõítõ szellemi javak csereberéje ellenkezik a rendszerbe belépõk által elfogadott felhasználási feltételekkel. Az alsószász alkotmányvédelmi hivatal egyik szóvivõje a Norddeutsche Rundfunk adásában kijelentette: az online cserebörzén jóformán minden általuk ismert büntetendõ nóta felbukkant már. A Napster révén a szélsõjobboldal hívei zavartalanul terjeszthették a gyilkosságra felszólító számokat. A Bertelsmann eCommerce Group (BeCG), a Napster stratégiai partnere a lehetõségei keretén belül szorosan együtt fog mûködni a bûnüldözõ hatóságokkal – jelentette ki Andreas Schmidt, a BeCG fõnöke. A cég szóvivõje hangsúlyozta: “A Napster felhasználói közül mindenki maga dönti el, melyik zeneszámot kínálja fel letöltésre más felhasználóknak a File-Sharing-Network keretein belül. A zenét a Napster hálózatában nem tárolják egy központi számítógépen, hanem a mintegy 40 millió felhasználó gépén marad. A Napster funkciója így nem más, mint az internet szolgáltatóké, vagy a postáé: egy puszta átviteli platform.”
Az új év negyedik napján újabb támogató tette le névjegyét az üldözött cég mellett. Az edel music AG is a Napster mellé állt, miután a független lemezkiadó és az amerikai cég megállapodást kötöttek. Az edel music AG – saját adatai szerint a világ második legnagyobb független kiadója – a maga részérõl rendelkezésre bocsátotta a teljes katalógusát, és együtt kíván mûködni az új üzleti modell kialakításában. Szintén változást hozott, hogy a Napster a jövõben csak elõzetes regisztráció után engedte belépni a felhasználókat, hogy a zenészek és a kiadók szerzõi jogait védhessék.
Ekkora olyan ismertté vált a Napster, hogy érdemes volt másolni. Érdekei védelmében keresetet kellett indítania a logójával reklámtárgyakat értékesítõ Napsterstore.comot fenntartó Sports Service ellen. Az alperes Napster logóval ellátott pólókat és sapkákat forgalmazott. A Sports Service honlapján azt állította, hogy õ az egyedüli hivatalos forgalmazója a termékeknek, és a hatás érdekében még a Napster oldalát is lemásolta. A Napster korábban a NapCrap.comot és az Offspring együttest perelte be engedély nélküli logóhasználatért, de mindkettõvel peren kívül exkluzív forgalmazói szerzõdést kötött az eladások utáni jutalékért cserébe.
A következõ támogató szintén egy független kiadó, az amerikai TVT Records lett. A cég ejtette 1,5 milliárd dolláros keresetét is. A TVT ugyanis ekkora összeget követelt a zenecserélgetõ hálózat üzemeltetõitõl szerzõi jogok megsértése címén. (Zeneszámonként 150 ezer dollárt akart volna kapni, és összesen 10 ezer rendbeli szerzõi jogsértést állapítottak meg a kiadó szakértõi.) Steven Gottlieb, a TVT elnöke elmondta, a Napster támogatásával kapcsolatos döntésüket a hálózat új, BMG-vel közös szolgáltatásának nyomán hozták meg, amely egyre jobban körvonalazódott, úgy tûnt rövid idõn belül egy havidíjas szolgáltatási rendszert fognak beindítani.
Január 30-án egy sajtónyilatkozatban Thomas Middelhoff, a Bertelsmann elnök-vezérigazgatója a World Economic Forum-on elmondta, meg van gyõzõdve arról, hogy az új, elõfizetéses szolgáltatást már a nyár elején bemutathatják. Ráadásul Middelhoff szerint a havidíjas Napster egy jól mûködõ digitális jogokat kezelõ rendszerrel fog párosulni. A médiaóriás szakértõi a piackutatások eredményeibõl azt szûrték le, hogy a jelenlegi Napster-felhasználók legtöbbje hajlandó lenne fizetni is a zenék letöltéséért. “Az Internet térhódítása megváltoztatta a zeneipar üzleti modelljeit, azonban a megoldás egy mindenki számára megfelelõ, újfajta értékesítési mód kidolgozása, hiszen a felhasználók millióit lehetetlenség lenne perbe fogni. Ráadásul ez nem is lenne helyes, hiszen ezek az emberek szeretik a zenét” – nyilatkozta Middelhoff, aki elmondta, a fájlmegosztás nem csak a zenei, de a filmes iparban is mûködõképes lehet.
A fellebbviteli bíróság döntése
Azonban még hátra volt a fellebbviteli bíróság ítélete, azaz elfogadja-e az elsõ fokú ítéletet, és bezáratja a Napstert, vagy más megoldás mellett dönt. Február 12-én aztán eldõlt, hogy A fellebbviteli bíróság nem tiltja le a Napster szervereit, azonban megállapította, hogy a szoftvercég tevékenysége jogsértõ, s ezért komoly kártérítési pernek néz elébe. A San Francisco-i fellebbviteli bíróság háromtagú testülete “túlzónak” nevezte és ezért elutasította a szövetségi bíróság tavaly júliusi elsõfokú, elõzetes döntését, amely értelmében a Napsternek be kellett volna szüntetnie jogsértõ tevékenységét. A bíróság ugyanakkor kimondta: a Napster tudatosan elõsegíti és bíztatja felhasználóit jogsértõ magatartásra a dalok letöltésével, esetlegesen anyagi haszonszerzés céljából. A fellebbviteli bíróság túl szigorúnak minõsítette Marilyn Hall Patel bírónõ elõzetes döntését, s így a Napster tevékenységének beszüntetését indítványozó ítélet elutasításával az ügy visszakerült a szövetségi bíróság elé. A bírák megjegyezték azonban, hogy a kerületi bíróság álláspontja a szerzõi jogi kérdésben megállja a helyét, és mindenképpen szükség van valamilyen beavatkozásra. Ez azt jelenti, hogy a Napsternek be kell szüntetnie a lemezkiadók jogvédett dalainak terjesztését. Mivel a cég hálózatában több millió dal kering óránként, új megközelítésbõl részletesen kidolgozott tiltásra lesz szükség “a szolgáltatás technológiai keretein belül”.
Hilary Rosen, az amerikai lemezkiadók szövetségének (RIAA) elnöke egyértelmû gyõzelemnek minõsítette a hétfõi döntést. “A fellebbviteli bíróság egyenesen szükségszerûnek nevezte a beavatkozást, és minden pontban a kiadók mellett döntött.” A legfontosabb kérdéssé az vált ettõl fogva, hogy a Napster meg tudja-e oldani a jogvédelem alatt álló dalok szûrését. Fél évvel ezelõtt a cég azt állította, nem tudja megoldani a szelektív letöltéseket. Amennyiben tartja magát ehhez az állásponthoz, várhatóan kénytelen lesz bezárni servereit.
David Boies, a Napster vezetõ ügyvédje, nem tart a serverek hirtelen bezárásától. Boies szerint meg kell várni, amíg az elsõfokú bíróság módosítja az elõzetes ítéletét, amit természetesen újra megtámadnak. Hank Barry, a Napster vezérigazgatója kitart amellett, hogy felhasználóik nem sértenek szerzõi jogokat, és mindent meg kívánnak tenni, hogy most már 51 millió (!) felhasználójuk továbbra is elérje a szolgáltatást.
Az EMusic bejelentette, már néhány hónapja folyamatosan küldik a Napsternek, melyik az a néhány tízezer szám, amelyet kivetetnének a hálózatból. A kiadó szerint kártérítési követelésük több millió dollár lesz, amennyiben a Napster nem tesz eleget felszólításaiknak. Elemzõk szerint a döntés után a Napster mindenképpen megszûnik jelenlegi a formájában. Jogi szakértõk szerint a szoftvercég elvesztette a pert, ha felszólítják, el kell távolítania a jogsértõ dalokat.
Február 19-én a felperes Recording Industry Association of America (RIAA) javaslatot nyújtott be a bíróságra, amelyben leírja, szerinte hogyan kellene megakadályozni a szerzõi jogvédelem alatt álló zenék cseréjét a Napster hálózatában. Csupán órákkal késõbb a Napster közzétette arra vonatkozó terveit, hogyan akarja új, kiépítés alatt álló elõfizetõi rendszerében védeni a hálózatában cserélt dalok jogtulajdonosainak érdekeit. Bár a szöveg nem bõvelkedik a részletekben, annyi mindenesetre kiderül belõle, hogy a Napster a Bertelsmann egyik leányvállalata, a Digital World Services (DWS) által kifejlesztett digitális másolásvédelmi technológiára kíván támaszkodni. Ezzel szabályozni lehet, hogy az internetezõk mit csinálhatnak és mit nem a letöltött zenékkel – például maximálni lehet annak a számát, hányszor írható ki egy dal CD-re.
Hank Barry, a fájlcserélõ hálózat vezérigazgatója a bejelentés kapcsán elmondta: terveikkel ismét azt akarják bizonyítani, hogy mindenképpen olyan megoldásra törekednek, amely a felperes lemezipar megelégedésére szolgál, továbbá lehetõséget biztosít rá, hogy a Napster tovább mûködjön, megbízható és élvezhetõ maradjon a felhasználók számára is. A lemezipar ezzel szemben azt javasolta beadványában, hogy a bíróság a tárgyalás idejére tiltsa meg a Napster hálózatában a jogtulajdonosok által tételesen felsorolt zenék cseréjét. Ezt követõen pedig a Napster folyamatosan felügyelje a rendszerét a fellebbviteli bíróság döntésének szellemében.
Két nappal késõbb a Napster újra tárgyalni szeretett volna: peren kívül ötéves fizetési konstrukcióban egymilliárd dollárt ajánlott fel az eljárást indító lemeztársaságoknak, hogy engedélyezzék hálózatukban a jogvédett dalok cseréjét és elkerülje a szolgáltatás bezárását. A Napster az öt multinacionális lemezkiadónak évente 150 millió dollárt, míg a függetleneknek összesen évi 50 millió dolláros licencdíjat kínált. Az évi 200 milliós díj megtermelését a cég eddigi ingyenes szolgáltatását felváltó, júliusban induló havi elõfizetéses rendszerétõl reméli. A havi korlátozott letöltést engedélyezõ elõfizetés várhatóan 2,95 és 4,95 dollár, míg a korlátlan 5,95 és 9,95 dollár között lesz. Az ajánlatban nem szerepelt az eddigi fájlcserét kompenzáló kártérítés. Azonban a RIAA röviddel a Napster bejelentése elõtt elutasította a szoftvercég egyezkedési kísérletét.
Március 8-án újabb bírói végzés született az ügyben, ami elrendelte, hogy az internetes vállalkozások három napon belül el kell távolítania online szolgáltatásából azokat a zenei felvételeket, amelyeknek az internet útján való ingyenes elérhetõvé tétele jogsértõ volt – minden olyan esetben, valahányszor a jogaiban sértett fél ilyen felvételt megnevez, és a Napstert az eltávolításra felszólítja.
Nem kellett sokáig várni, a RIAA 12-én közzétette a tiltólistát, amely a letiltandó zenemûveket tartalmazta. Habár a Napster számára kellemes meglepetés volt, hogy mindössze 135 ezer dal szerepelt , azonban forgalmazásuk teljeskörû megakadályozását három napon belül meg kell valósítani, ami lépéskényszerbe hozta a vállalatot. Annak ellenére, hogy az elõzõ héten a Napster már bejelentette új “cenzúra szoftverének” alkalmazását, a szerzõi jogokat sértõ internetes csere továbbra is változatlanul folyt. A három napos határidõ be nem tartása esetén azonban a Napster szigorú büntetésre, s bírósági pozíciójának jelentõs romlására számíthat. Mindeközben a szabad zenebörze híveinek máris sikerült a még nem mûködõ filterszoftver feltörése, ismét bizonyságot téve arról, hogy az Interneten nincs abszolút hatalom és ez kétségessé teszi a zenegigászok követeléseinek végrehajthatóságát.
Az ítélet után
Március 16-án a jobb szûrõk ellenére még mindig lehetett találni jogvédett dalokat a hálózatban. A Napsteren szereplõ dalok száma több mint a felére csökkent. A Napster újabb bírósági meghallgatást kért. A lemezcégek által szorgalmazott 72 órás határidõt a cég nem tudta betartani, nem sikerült március 14-ig eltávolítani a lemezcégek 135 ezres listáján szereplõ összes számot. A cég a felhasználókhoz fordult segítségért, hogy email-ekkel támogassák a mozgalommá terebélyesedõ fájlmegosztási rendszert.
Mindeközben az elsõ szûrt hétnek komoly hatásai voltak. Bár a megfigyelõk szerint nem lehet beszélni a Napster haláláról, de egyértelmûen és jelentõsen csökkent a forgalma. A Webnoize elemzése szerint mintegy hatvan százalékkal kevesebben használják a szolgáltatást. A szûrõ alkalmazása felemás hatással járt: gyakorlatilag eltûntek a nagy lemezkiadók általkifogásolt, szerzõi jogokat sértõ számok – helyesen írt változatai. Azonban például a Madonna helyet Maddona vagy Madona néven felkínált fájlok tucatjai találhatóak meg még mindig. A szándékosan vagy véletlenül elírt zenefájl-nevek mellett bõségesen megtalálhatóak az eredeti számok feldolgozásai is.
Matt Bailey, a Webnoize elemzõjének számításai szerint a szûrés megkezdése elõtt egy átlagos Napster-felhasználó százhetvenkét mp3-fájlt kínált fel a hálózat többi tagja számára. Ez jelenleg hatvan-hetven számra csökkent. Hasonló arányokban csökkent az egy fõre esõ letöltések száma is. A blokkolás hatásosságáról Bailey annyit jegyzett meg, hogy a Gracenote adatbázis-szolgáltatását igénybevevõ Napster minden erõfeszítése ellenére egy dal tíz változatából legalább egy mindenképp elérhetõ marad – csupán megtalálni nehezebb esetleg. A várakozások szerint az alternatív szolgáltatók forgalma a jelenlegi enyhe emelkedést rohamosra cserélheti fel az elkövetkezõ néhány hétben. Mint Bailey hozzátette: “a Napster olyan gyorsan fog eltûnni a süllyesztõben, mint amilyen gyorsan elterjedt.”
Március 27-én újra tárgyalóterembe citálták a cég ügyvédeit, ugyanis a kiadók szerint a Napster nem kielégítõen hajtotta végre a rendelkezést, aminek következtében az idõközben 660.715 dalt tartalmazó listának szúrópróbaszerûen a 70%-át találták a rendszeren, valamint a szûrõprogram elavultságára hivatkoztak, míg a Napster bírálata szerint a lemezipar nem adott teljes listát a töröltetni kívánt számokból a kitûzött határidõre, pedig a cég több mint 229.000 dalt törölt a címjegyzékbõl. Ezentúl azt is állította a cég, hogy olyan dalok eltávolítását is követelték a kiadók, amelyek nem tartoznak a tulajdonukba, és az eltávolítandó dalok helyét sem adták meg.
A legutóbbi két hír, hogy 28-án a Napster washingtoni felvonulásra szólította fel híveit, valamint a cég honlapján olvasható, hogy április 3-án a Szenátus Igazságügyi Bizottsága meghallgatást fog tartani a Napster és a digitális zene jövõjének ügyében.
Mindenesetre annyi már tisztán látszik, hogy a cégek komolyan veszik az új technológiai megoldásokat, és hajlandóak befektetni, ha profitot remélnek. Ennek tükrében nagyon izgalmasnak ígérkezik a jövõ, hisz a perben való döntés nem csak az USA-ban lehet precedens értékû, tekintve, hogy nemzetközi cégekrõl, és nemzetközi közegrõl (Internet) van szó.
3. Más fájlmegosztáson alapuló szolgáltatások
3.1. Gnutella
Hasonló szoftver, mint a Napster, de van egy fontos különbség a két fájlmegosztási mód között. Ez pedig az, hogy a Gnutella nem használ servereket, abszolút értelemben decentralizált, teljesen kontrollálhatatlan, központi nyilvántartás nélkül. Amikor a RIAA február végén ügyvédi felszólításokat küldött szét az országban olyan cégeknek, akikrõl gyanították, hogy illegális fájlmegosztó-servereket üzemeltetnek a Gnutellával nem tudtak semmit sem kezdeni. A program egyetlen hátránya, hogy lassúbb, mint a Napster, vagy más serverrel mûködõ rendszer, mégis megéri használni illegális tartalmak terjesztésére, és szerzésére, hisz gyakorlatilag megfoghatatlan.
3.2. Sharesniffer
Egy másik lehetséges Napster utáni trónkövetelõ a ShareSniffer nevû program. Lényege, hogy kihasználja a Windows NetBIOS által kínált lehetõséget: a számítógép IP-címének és jelszó nélküli megosztott könyvtárának ismeretében bárki számára elérhetõvé és olvashatóvá teszi azt. A ShareSniffer szerint ez több tízezer számítógépet jelent egyszerre, és ennek kihasználása a “Mert ott van” jelszó nevében helyénvaló. A program éppen ilyen IP-címeket keres, amelyeket a Napsterhez hasonlóan böngészhetõvé lehet tenni. A jelszó nélküli könyvtármegosztás az egyik leginkább jelen lévõ biztonsági probléma, mutatnak rá a szakértõk. A CERT és a NIPC számos esetben igyekezett erre felhívni a figyelmet, úgy tûnik, nem nagy sikerrel. A ShareSniffer az elsõ olyan program, amely egy biztonsági hiányosságot használ ki. A program alapváltozata már ingyenesen letölthetõ, de két fejlettebb változatát öt és száz dollár közötti áron kívánják a piacon értékesíteni.
