Kivételes képességű, nemzetközi hírű jogász, kriminológus, radikális publicista, nemeslelkű kultúrmeber. – Vámbéry Rusztem pontosan 147 éve, 1872. február 29-dikén született. Születésnapja alkalmából Arcképpel tisztelgünk a példaértékű életút előtt.
Család
Vámbéry Rusztem 1872. február 29-én született Pesten. A nagynevű orientalista, világhírű magyar utazó, Vámbéry Ármin és Rechnitz-Arányi Kornélia (Dr. Arányi Lajos egyetemi tanár, orvosprofesszor leánya) egyetlen gyermeke. A híres keletkutató édesapa a perzsa hősmondák legnagyobb alakjáról nevezte el fiát, aki az igazságért küzdött a démonok ellen.. A szegény zsidó családból származó apa már a gyermek születése után igyekezett minden lehetséges támogatást megadni gyermeke számára. Rusztem keresztszülei neves politikusok, tudósok (Csengery Antal, Pulszky Ágost) és az akkori brit trónörökös, a későbbi VII. Edward angol király voltak.
A gyermek Vámbéry Rusztem – Forrás: vambery.mtak.hu
Vámbéry Ármin szerette volna, ha egyetlen utódja folytatja az ő életútját, ez az álma azonban beteljesületlen maradt. A fiatal Rusztemet a jogtudomány érdekelte és nyíltan szembeszegülve apja akaratával a jogi pályát választotta. Vámbéry Ármin később megbocsátott fiának, erről tanúskodik a családi életéről tett szűkszavú vallomása: „Otthont, «sweet home»-ot, e szó angol értelmében szerény mértékben sem adott nekem a sors, mert feleségem, e házias, jólelkű és kitűnő asszony, éveken át betegeskedett és ha nem lett volna a világon az a szép fiú, kivel megajándékozott, s ki utóbb derék tudományos emberré lett, családi boldogságról tulajdonképpen sohasem szólhattam volna.”1
A jogászi pálya kezdete
Vámbéry Rusztem a jogi doktorátust 1895-ben szerezte meg Budapesten, ezután félévig dolgozott Franz von Liszt professzor hallei büntetőjogi szemináriumában, majd 1896-ban a genfi és lyoni egyetemeken büntetőjogi tanulmányokat folytatott. A sikeres ügyvédi-bírói vizsga után ügyvédi gyakorlatot végzett 1898 végéig. Ezt követően az Igazságügy Minisztérium törvényelőkészítő osztályán dolgozott (1899-1913), később ügyész, majd az ítélőtábla bírája lett. Részt vett a fiatalkorúak bíróságáról és később az elítéltek rehabilitációjáról szóló törvény előkészítésében, számos rendelet kidolgozásában, amelyek a bűnvádi eljárást szabályozták.
Már pályája kezdetén aktív munkát végzett különböző társadalmi szervezetekben: a Magyar Jogászegylet, valamint a nemzetközi büntetőegyesület 1899. gyűlésének titkáraként tevékenykedett, főszervezője volt az 1905-ben Budapesten tartott Nemzetközi Börtönügyi Kongresszusnak.
A Nemzetközi Börtönügyi Kongresszus vezérférfiai (Vámbéry Rusztem a jobb alsó sarokban) – Forrás: Vasárnapi Újság, 1905. évi 36. szám 569. o.
Egyetem és jogtudomány
Vámbéry Rusztem jogtudósként kezdte a közéleti pályáját és élete első felében a tudományos munkássága dominált.
1902-ben egyetemi magántanári képesítést szerzett a budapesti Pázmány Péter Tudomány Egyetemen, amelynek 1915-18-ig rendkívüli magántanára.
Nemzetközileg elismert tudományos tevékenységet végez, tagja a Társadalomtudományi Társaságnak, a Nemzetközi Büntetőjogi Egyesületnek, választmányi tagja az International Law Associationnak és tiszteletbeli tagja a Deutsche Soziologische Gesellschaft-nak. Életútja végén, 1945-től a Magyar Tudományos Akadémia tagja.
A bűnügyi tudományok terén kifejtett tudományos munkásságának meghatározó jegye a túlzásoktól mentes, jó értelemben vett “kriminológiai szemlélet”. A büntetőjogot nem felszámolni akarta, hanem hozzákapcsolni a társadalmi valósághoz.2
1913-ban a Jogtudományi Közlönyben megjelent, Törvény hatalma c. tanulmányában, örökérvényű igazságot fogalmaz meg: “Az a törvényhozó, aki nem ismeri a társadalmi dinamikát, az emberiség szükségszerű és folytonos mozgásának tudományát, csak inkoherens, tiszavirág éltű törvényeket alkot. Törvényeket, amelyek nem illeszkednek bele a jog harmóniájába, törvényeket, amelyeknek nincs hatalma. Ekként születnek az alkalmi törvények, a társadalmi bajok szimptomatikus orvosságai. A törvényhozás kis autokratái védekeznek a szunyogcsipések ellen büntetőtörvényekkel. … Mert valljuk be őszintén: a törvény, amely csak a hóhér és a börtönőr erejében bizakodik, már keletkezésekor elvesztette az ütközetet.”3
Jogtudósként ez a felismerés hatja át minden munkáját, melyek átfogják a bűnügyi tudományok majdnem teljes spektrumát; a büntető anyagi és eljárási jogot, a büntetés-végrehajtást, a kriminológiát és a büntetőpolitikát, – de írásaiban érinti a kriminalisztikát is. Ezért tanulmányozta a külföldi szakirodalmat és törvényhozást valamint azok gyakorlati eredményeit, s publikálta e körben szerzett ismereteit és tapasztalatait.4 Vámbéry Rusztem fontosabb jogtudományi művei között 15 db monográfia, tankönyv, gyűjteményes kötet, valamint több mint 40 tanulmány szerepel.
Első nagyobb munkája „Büntető-politikai követelések” címmel 1900-ban jelent meg. Ezt követte „A házasság védelme a büntetőjogban”(1901), „A büntetőjog és az ethika”(1907), A fiatalkorúak bíróságáról több tanulmánya jelent meg, a büntetőjogról (1906) és a bűnvádi perrendtartásról (1909) tankönyvet írt.
A házasság védelme a büntetőjogban (1901) és A büntetőjog és az ethika (1907) kezdőlapja
Az őszrózsás forradalomban a Nemzeti Tanács tagja, 1918-tól rendes tanári kinevezést kap, majd rövid időre 1919-ben a jogi kar dékánja is volt. 1920-ban eltávolították az egyetemről, s később rendkívüli tanári tisztétől is megfosztották.
Az Est c. politika napilap 1922. január 29-ei számában található írás szerint Vámbéry Rusztem az egyetemi tanítási engedélyétől való megfosztásáról így nyilatkozott:
„Nem tudom, nem kell-e arcpiritó szégyenkezéssel fogadnom az üdvözlést, mert éppen ma kézbesítették nekem a budapesti m. kir. Pázmány Tudományegyetem határozatát, a mely szerint a venia legenditől, mint veszedelmes forradalmárt megfosztottak és arról is értesítettek, hogy előterjesztést tesznek a kormányzó úr őfőméltóságának, hogy engem az egyetemi nyilvános rendkívüli tanári címemtől megfosszon. Kétségbe vagyok esve, ha arra gondolok, mit fogok én most nehéz télvíz idején cím nélkül csinálni.”
Ügyvédi tevékenység
Miután 1920-ban eltávolították az egyetemről, újból ügyvédi irodát nyitott, s számos politikai perben látott el védői feladatot (így pl. 1920-ban a népbiztosok perében, s 1935-ben a Rákosi-perben), de képviselte József Attilát is, emellett sok egyszerű, vagyontalan – gyakran általa segélyezett – ügyfelet is elvállalt pro domo.
A többségében ingyenesen végzett ügyvédi tevékenysége folytán irodája veszteségesen működött, ezért húsz éven át főleg abból élt, hogy az apjától, Vámbéry Ármintól örökölt értéktárgyait adogatta el.5
Kvalitását és tudósi műveltségét jellemzi, hogy ügyvédi beszédeiben is megcsillogtatta kivételes tudását. 1935-ben, a Rákosi-perben például angol, francia, német és latin idézetekkel, az ókori egyházatyáktól, a középkor nagy jogászainak műveiből, a modern kor pszichiátereitől, a nagy német, osztrák, angol és magyar jogászok alkotásaiból vett hivatkozásokkal támasztotta alá védőbeszédének jogi érveit.
Ügyvédként sok egyszerű, vagyontalan – gyakran általa segélyezett – ügyfelet is elvállalt pro domo. – Forrás: petrocelli.blog.hu
„Ebben a teremben — mondta befejezésül Vámbéry — nem számít az érzület és nem számít más államrezón sem, mint aminőt a személyektől és politikai irányoktól egyaránt független igazság megtestesít. Dante az igazság napja felé tekintő sasszemével szimbolizálta a bírói hivatást és e sas szárnyain olvasható a minden idők bíráinak szánt intelem: „Diligite justitiam, qui judicatis terram!” („Legyetek igazságosak, ti földi bírák.'”) Hiszem és tudom, hogy a nagytekintetű ítélőtábla nem szorult ebben az intelemben foglalt emlékeztetésre, és mert nem vagyok híve a szószaporító pleonazmusnak, nem „igazságos” ítéletet, hanem csupán — ítéletet kérek!”
A publicista
Vámbéry nem volt szobája falai közé zárkózó tudós. Társadalmi elkötelezettségét bizonyítja, hogy számos civil szervezet munkájában vett részt, így lett a Jászi Oszkár vezette Társadalomtudományi Társaság tagja, majd a híres Huszadik Század cikkírója. 1926-ban újjászervezte a Huszadik Század folyóiratot, amely Századunk néven 1938-ig az ő szerkesztésében jelent meg.
Vámbéry páratlan műveltségű, kiváló stílusú értekező volt, könyvei, publicisztikái ma is élő, eleven problémákat boncolgató, élvezetes olvasmányok.
„ A szuverenitás korlátai” című kortörténeti jegyzetében írta 1932-ben:
„Amelyik hatalom fitymálva kicsinyli le az «idegen» véleményt, jogtalan beavatkozásnak minősíti a kultúra és erkölcs címén gyakorolt bírálatot és arrogáns tolakodásnak tekinti az érvekkel alátámasztott tanácsot is, az legalább vonja le a splendid isolation következményeit. Ne járjon kongresszusokra, ne pályázzon íróinak, művészeinek, tudósainak, technikusainak vagy sportolóinak külföldön elért sikereire, mondjon le az idegenforgalomról s ne adjon kiviteli engedélyt még oly filmnek se, amelyen az igazságügyminiszter megnyitja a jogászbált, vagy a belügyminiszter lovas parádét tart a rendőrségi laktanyán. Ha kínai fal, úgy legyen lezárt: egy lélek az ajtón se be, se ki. Olyan kínai fal azonban logikailag nehezen képzelhető, amelyen az elismerés szabadon közlekedik, de a kritika nem teheti be a lábát. Állami függetlenség nem téveszthető azzal a szabadsággal, amely szabadnak tartja magát a kultúrvilág többi részének erkölcsi érzéseivel, véleményével és ítéletével szemben.”6
1926-ban újjászervezte a Huszadik Század folyóiratot, amely Századunk néven 1938-ig az ő szerkesztésében jelent meg. – Forrás: merce.hu
Újságírói munkásságának fő irányvonalát a szabadságjogok, illetőleg az ezek biztosításáért folytatott harc adta. Kitartóan küzdött a Bethlen-féle nyílt választójog ellen, a sajtószabadságért és az egyesülési jogért. Külpolitikai elemzéseket és jogi cikkeket írt, foglalkozott etikai problémákkal és olyan általános ismeretelméleti kérdésekkel, hogy van-e haladás és melyek a kritériumai. Visszatérő témája volt a fasizmus és a demokrácia válsága. Az európai jogösszehasonlításban jártas tudósként gyakran cikkezett Angliáról és Németországról, de többször írt a közép-európai országok történetéről, egymásrautaltságáról.
A Literatura folyóirat 1938-ban így méltatta írói munkásságát: „Vámbérv Rusztemnek minden egyes újabb írása nemcsak ismeretgyarapodást és tanulságot nyújt az olvasónak, hanem egyben művészi élményt is, hiszen nemhiába nevezik Vámbéryt »a paragrafusok Voltaire«-jének: a nagy francia szkeptikus mintájára ez a magyar gondolkozó is az ötletek, pukkanó idézetek, a szarkazmus egész tűzijátékával díszíti fel mondandóinak meggyőző erejű, kemény logikájú struktúráját.”7
Politikai tevékenység
Az édesapa, Vámbéry Ármin konzervatív volt, míg fia, Rusztem liberális nézeteket vallott.
A történet közismert, amikor Jászi Oszkárral és Somló Bódoggal hármasban meg akarták alapítani a radikális pártot. Fölmentek az öregúrhoz és megkérték: vállalja el a párt díszelnökségét. Vámbéry Ármin megrázta fejét: „Mi az? Magyar radikális pártot szándékoztok alapítani? Megbolondultatok? Miért nem inkább mészárszéket nyittok Mekkában, vagy legyezőgyárat Kamcsatkán?”8
Az 1918-as októberi forradalom által létrehozott Nemzeti Tanács tagja volt, de a Károlyi-kormányban nem vállalt szerepet, mivel dékánná nevezték ki a budapesti egyetem jogi karán.
A szabadkőműves Martinovics-páholy illegális tevékenységéről 1935-ben készített titkos-rendőrségi jelentés szerint: „Dr. Vámbéry Rusztem tudományos, irodalmi és társadalmi tevékenysége 1919-ben kezdett olyan irányú lenni, amely az állam és társadalom rendje megóvása érdekében fokozottabb szemmel tartást igényelt.” A jelentés szerint Vámbéry a mozgalom egyik szellemi vezére volt és a páholy fedőszervének a “Századunk” társadalomtudományi folyóiratot tartotta a jelentés készítője.9
1925. január 20-án a Kossuth-párt lipótvárosi szervezetének alakuló gyűlésén Vámbéry Rusztem is beszédet mondott, a kormány pénzügyi politikáját kritizálta szónoklatában: „ A mai adózás a középkori lovagok sarcoló gazdasági rendszerére emlékeztet. A kormány adópolitikája Procrustes-ágy, mely nem az ágyat szabja az adóalanyhoz, hanem addig nyújtja azt, ameddig pénzszükséglete kívánja. Az egész vonalon csak a kiadások pénzügyi politikája érvényesül. A minisztériumok személyzete nagyobb, mint volt a háború előtt. Mi eddig semmiféle aktív külpolitikát nem folytattunk — mondja a miniszterelnök. — És mégis 308 tisztviselője van külügyminisztériumunknak, mikor a nagy osztrák-magyar monarchiának csak mindössze 252 volt. Á jó isten mentsen meg bennünket attól, hogy a kormány aktív külpolitikát is csináljon, mert ha a passzív politikához 308 tisztviselőre van szüksége, mennyi kell neki majd neki az aktív politikához! A budapesti angol követ fizetése 2500 font, a londoni magyar követé 5600 font. De hát fontos a reprezentálás is, mondják, mert — Isten ments — Anglia bizonyosan megharagudnék ránk és retorzióval élne, ha angliai követünk egyszer vacsora helyett csak tea- estéllyel reprezentálna.”10
Igazából nem tartozott azonban egyik párthoz sem, s erről ő maga így írt éppen Károlyi Mihálynak, politikai múltját és felfogását jobban tisztázandó: „Téves ama feltevésed, hogy én szociáldemokrata vagyok vagy voltam. Mint tudománnyal foglalkozó ember, érthető okokból semmiféle dogmatikus pártprogramba nem tudtam beilleszkedni, s a budapesti Népszavába nem mint a párt tagja, hanem azért írtam éveken át, mert máshol nem volt módom kellemetlen igazságokat elmondani.”11
Az utolsó évtized
Mikor az egyetemi katedra, az ügyvédi talár elvesztése után a sajtótörvények publicisztikai, újságírói tevékenységét is mind nehezebbé tették, Vámbéry 1938-ban elhagyta az országot. Rövid ideig Csehszlovákiában, majd Angliában élt, végül az Amerikai Egyesült Államokban telepedett le.
Amerikában „Harc” címmel még a háború alatt folyóiratot indított a nácizmus ellen. Egyik alapítója volt az amerikai magyarok demokratikus szövetségének. 1942-ben új folyóiratot indított New Yorkban „Magyar Fórum” címmel, amely azonban csak rövid ideig 1943 nyaráig létezett.
A második világháború alatt a Szabad Magyar Mozgalom vezetője volt, míg Faludy György költő, író – akinek Vámbéry az Egyesült Államokba jutását segítette – a mozgalom titkára.
Vámbéry utolsó éveihez adalékul szolgálhat Faludy visszaemlékezése: „1945 végén gyűjtést rendeztünk a nyomorgó magyar színészek, művészek, írók, újságírók számára. Vámbéry szegény volt – apja perzsaszőnyegei, kincsei a budapesti angol követség pincéjében égtek el –, és a nagy bőröndben keresgélt, melyben felesége apja írásait hozta ki. Viktória királynő két levelét találtuk. Ezeket árverésen adatta el, hogy jelentősebb összeggel járulhasson a gyűjtéshez.”12
1947-ben Magyarország washingtoni követe lett, de arról röviddel halála előtt – a magyarországi viszonyokra tekintettel, de betegségére való hivatkozással – lemondott.
Vámbéry Rusztem, a kultúremberiség kinevezetlen nagykövete.- Forrás: merce.hu
1948. október 24-én – New Yorkban – halt meg.
Búcsúztatójában Csécsy Imre, a korábbi szerkesztőtárs az alábbi sorokkal méltatta Vámbéryt: „A grófok és bankárok, a panamázó gentry-urak és az elbutult polgárok hazájában ő volt ebben az időben a kultúremberiség kinevezetlen nagykövete.”13
A Magyar Kriminológiai Társaság Vámbéry Rusztemről – a századforduló radikális értelmiségének egyik kiemelkedő képviselőjéről, a kriminológia első kinevezett tanáráról – nevezte el 1984-ben alapított emlékérmét.
________________________________________________________________________________
1http://vambery.mtak.hu/hu/01.htm (letöltés dátuma: 2019. február 27.)
2https://www.kriminologia.hu/publikaciok/kriminologiai-kozlemenyek-10 (letöltés dátuma: 2019. február 27.)
3Jogtudományi Közlöny, Budapest, 1913. január 19., 48.évf. 51.sz. 449.o. Vámbéry 1913-tól a Jogtudományi Közlönynek felelős szerkesztője a lap 1934-es betiltásáig.
4https://www.kriminologia.hu/publikaciok/kriminologiai-kozlemenyek-10 (letöltés dátuma: 2019. február 27.)
5Huszadik Század 1948, 36. évf. 6.szám Megemlékezés – Csécsy Imre szerkesztőtárs
6Megjelent: Századunk 1932.
7Literatura 13. 1938. július 1. VÁMBÉRY RUSZTEM: A HÁBORÚTÓL A BÉKÉIG című művéhez
8Faludy György: Pokolbéli vígnapjaim
9Közreadta: Berényi Zsuzsa Ágnes
10Világ, 1925. január 20. 2.o. Megjegyzés: Vámbéry 1925-ben Győr I. kerületében indult képviselő-jelöltként, nem nyert, de a szavazatok kb. egyharmadát megszerezte ld.: Népszava, 1925. április 2.
11Jemnitz János: Vámbéry Rusztem születésének 100. évfordulójára, Budapest folyóirat, 1972. augusztus X. évfolyam 8.sz. 20-22.o.
12http://dia.pool.pim.hu/html/muvek/FALUDY/faludy00691/faludy00713/faludy00713.html
13Huszadik Század 1948, 36. évf. 6.szám Megemlékezés Csécsy Imre szerkesztőtárs
