Rendvédelmi szóvivői és bűnügyi újságírói szakirányú továbbképzést is indítanak a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen. Patyi András rektor, aki az interjúban pályafutásának főbb állomásairól is beszél, arra törekszik, hogy biztosítsák az állam újjászervezéséhez és folyamatos, magas szintű működtetéséhez szükséges szakemberigény kielégítését.
Hol született? Hol töltötte a gyermekkorát?
Békéscsabán születtem, de nem ott laktak a szüleim, hanem Bélmegyer-Fáspusztán, ahol egy saroktornyos vadászkastélyban nevelőotthon működött. Szüleim ott kezdték a pályafutásukat, egészen nyugdíjas korukig a gyermekvédelemben dolgoztak. A kastély mellett volt a szolgálati lakásuk. Ezen a vadregényes környéken töltöttem a gyermekkoromat. Gyakran találkoztam szürke gémmel, rókával, őzzel vagy vaddisznóval. Amikor a környező erdőben vadászatot tartottak, az nekünk, gyerekeknek különösen érdekes volt, pláne ha kilőtt sörétes töltényekre bukkantunk. A legközelebbi falu a nevelőotthontól öt kilométerre volt, Bélmegyer. Ott jártam az első két osztályt. A második befejezése után költöztünk Gyula mellé, Gyula-Remetére, a Fehér- és Fekete-Körös villájába, ahol szintén működött egy gyermekotthon, és édesapám lett az igazgatóhelyettes. A harmadik osztályt már Gyulán jártam. Ugyanitt érettségiztem az Erkel Ferenc Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskolában.
Vannak testvérei?
Igen. Szüleimhez hasonlóan a bátyám is pedagógusként végzett, a JATE orosz-történelem szakán szerzett diplomát. De nem sokat maradt tanult szakmájában, mert néptánc-koreográfus és népzenész lett. A húgom ugyancsak Szegeden végzett, mégpedig magyar-francia szakon, és ő tanárként is dolgozik.
Hogyan jutott eszébe egy pedagógus családban a jogi pálya?
Noha az ember viselkedését, személyiségét genetikai tényezők is meghatározzák, felmenőim közt nem volt egyetlen egy jogász sem. Édesapám vonalán viszont sokan dolgoztak a közigazgatásban – jegyzők, főjegyzők voltak még az első világháború előtti Temesváron. Apai ágról a Bánátból származunk. Nagyapám, aki Bukarestben végezte el az Államigazgatási Főiskolát, a királyi Romániában is ott dolgozott. A második bécsi döntés után Észak-Erdélybe költözött a családdal, ahol a magyar közigazgatás kötelékén belül, de román községekben szolgált. A háború alatt menekültek el, és kerültek kis Magyarország területére. A nagyszülők egyébként tudásszomjból is példát mutattak – mindkét oldalon. Az érettségikor három területtel is kokettáltam. Az egyik a közigazgatási pálya volt, ami gyakorlatilag az Államigazgatási Főiskolát jelentette. Tetszett a bűnügyi pálya is, ismeretlenül vonzott a rendőri, nyomozói munka. A harmadik a jogi pálya volt, amiről nem sokat tudtam, csak hallottam, hogy sokféle jogi tárgy van, ezért bizonyára nagyon érdekes lehet. A három lehetőség között nem tudtam jó sorrendet felállítani. Eljutottam az akkori városi rendőrkapitányhoz, aki hosszan kifaggatott, mit szeretek, mit nem, mit bírok, mit nem. Emellett beszélt a bűnüldözésről, aminek szerinte vannak nagyon izgalmas, de rémunalmas részei is. Azt tanácsolta, ha tényleg érdekel a nyomozói munka, akkor előbb végezzem el a jogi egyetemet, és ha
diplomaszerzés után még mindig érdekel a dolog, utána jelentkezzek a rendőrségen. Bölcs ember volt, mert nem beszélt rá semmire, mégis felnyitotta a szemem. Mivel a családban nem halmozódott fel ilyen típusú tudás és tapasztalat, eleinte kicsit nehéznek tűnt a jog. Napi tíz-tizenkét órákat készültem a felvételire.
Fotó: Szilágyi Dénes / NKE
Melyek voltak a kedvenc tárgyai az egyetemen?
Egyetem előtt még elvittek egy évre katonának Nagykanizsára, így ezután szenvedélyesen kezdtem tanulni, még a statisztikát is. Engem különösen a történelem érdekelt, ezért nagyon hamar a római jog és a jogtörténet irányába mozdultam el. Szerettem volna demonstrátor lenni, de a római jogi tanszéken a professzor úr feltételként szabta meg a latintudást, én azonban bevallottam, hogy a középiskolában az orosz mellett angolul és nem latinul tanultam. Igaz, egy év alatt szert tettem némi latintudásra, végül mégis a jogtörténeti tanszékre kerültem demonstrátornak. Nem tudok olyan tárgyat említeni, amit ne szerettem volna. A közigazgatási jogot például a harmadévben kezdtük tanulni, de szerettem a polgári jogot is. Remekül tanította a polgári eljárásjogot az akkor még adjunktus, később többszörös dékán, Szabó Imre. Rendkívül nehéz, száraz tantárgy, ámde belevitte az oktatásba rendkívül vagány, humoros egyéniségét, tömve is volt az előadóterem pénteken délben. Szerettem az alkotmányjogot, amit még államjogként kezdtünk tanulni. Kovács István akadémikus fél évig tanított. Ma is őrzöm a jegyzeteket, mert a közjogi gondolkodás szempontjából meghatározó volt.
Pályafutása során többször is megfordult az Alkotmánybíróságon.
Egyetem után kerültem az Alkotmánybíróságra. 1992-ben már voltam ott egy négyhetes nyári gyakorlaton, ugyanis én voltam az első joghallgató, akinek eszébe jutott, hogy ott töltse le a kötelező bírósági gyakorlatát, hiszen ez is egy „bíróság”. Akkor Holló András főtitkár és Balogh Zsolt főosztályvezető foglalkozott velem. 1993-ban ismét jelentkeztem, hogy szívesen jönnék, de közben kaptam egy féléves ösztöndíjat az amsterdami egyetemre. Úgyhogy a plusz (a tizedik) félévet ott töltöttem (ekkor még kilenc féléves volt a jogászképzés), és 1993 augusztusában jöttem haza. A főtitkárságon már vártak a kék akták. Indítványelemző lettem, és onnan kerültem 1994-ben Vörös Imre alkotmánybíró mellé, majd 1996-ban az ombudsmani hivatalba. De szerződéssel 1998-ig visszajártam az Alkotmánybíróságra.
Milyen alkotmánybírósági határozattervezetek kidolgozásában vett részt?
Vörös Imre személyi titkáraként dolgoztam, és elsődleges feladatom az ő felkészítése volt. Egy idő után egyedül maradtam mellette. Eleinte kisebb tervezeteket készítettem, majd teljes egészében rám szakadt a szövetkezeti és az átalakulási törvény. Mintegy negyven ügyben kellett megragadni a szövetkezeti átalakulás kérdéskörét az alkotmányjog és a tulajdonjog különböző aspektusaiból.
Hogyan került a kisebbségi ombudsman mellé?
Egyik hozadékom a kisebbségi érdeklődés volt, hiszen családom fele a határon túlról származik és az amsterdami félév alatt foglalkoztam is kisebbségvédelemmel, még a hágai nemzetközi bíróság könyvtárába is eljutottam ennek kapcsán. Úgy gondoltam, hogy a kisebbségi ombudsman mellett van a helyem. Érdekelt, mit lehet tenni a heterogén és rendkívül eltérő szociológiai helyzetű tizenhárom magyarországi kisebbséggel. Ezért vállaltam szerepet Kaltenbach Jenő mellett, aki máskülönben tanszékvezetőm volt Szegeden. 1997 elején léptem be az aktív közigazgatásba, és lettem jegyző a XII. kerületben kilenc évig. A jegyzői székből kerültem vissza az Alkotmánybíróságra, ahol bő három évig dolgoztam, előbb Balogh Elemér, majd Trócsányi László mellett. 2009-ben kaptam meghívást a Legfelsőbb Bíróságra. Az egy szürreális élmény volt.
Fotó: Szilágyi Dénes / NKE
Miért?
Ültem a szobámban „búsan, egyedül”, vagyis egy aktán dolgoztam éppen, csöngött a telefon, a Közigazgatási Kollégium vezetője, Kozma György hívott, hogy szeretne velem beszélni. Átmentem. Elmondta, hogy a polgári perrendtartásba új, szigorú határidő szabályozás került be a közigazgatási pereknél, és az LB kapott erre új státuszokat. Úgy döntött a kollégium, folytatta, hogy külső embernek is adnak lehetőséget és kérnek, pályázzak. Többen is ismertek, szakvizsgával, tudományos fokozattal, közigazgatási gyakorlattal rendelkeztem, tanszékvezető is voltam, ezért aztán kinevezhető személynek minősültem. 2009. augusztus 1-jén lettem a Legfelsőbb Bíróság bírája. Nagyon érdekes volt az Alkotmánybírósághoz képest, mert teljesen más volt a tényállás összeállítása, a jogi érvelési technika, meg a döntéshozatali szokás is. Az ügymennyiségről már nem is beszélve.
A Legfelsőbb Bíróságon is aktából kellett dolgozni.
Igen, de az ügyek nagy része a tanácsülésen dőlt el, és körülbelül az ügyek harmadában volt tárgyalás. Nagyon széles spektrumú referádát kaptam, el kellett végeznem egy tömbösített versenyjogi képzést is az Oxfordi Egyetemen. Azt hittem akkor, hogy hosszú ideig maradok majd a Markó utcában. Ám akkoriban indult a Nemzeti Közszolgálati Egyetem előkészítése, ahová bejelentkeztem oktatónak. Megkérdeztem, lehet-e itt közigazgatási vagy alkotmányjogot oktatni. Kicsit fárasztónak éreztem az állandó utazást Budapest és Győr között, ahol 2003 óta dolgoztam. Addigra már felépült a győri egyetemen a tanszék, megírtuk a tankönyveket is. Ezért gondoltam, hogy hátha az új egyetem új tanárokat keres. Az egyetem alapításával, szervezésével megbízott Kis Norbert miniszteri biztos kérte, hogy segítsek az új egyetem rektorának megtalálásában, aki nem katona, nem rendőr, nem corvinusos, de az állammal, közigazgatással foglalkozik. Van vezetői gyakorlata és egyetemi tanár. Több nevet is említettem, amikor a miniszteri biztos megkérdezte: mi lenne, ha te lennél ez az ember? Bár még egyetemi tanár nem voltam, de akkor már folyamatban volt a habilitációs eljárásom.
Hogyan foglalná össze az egyetem hitvallását?
A Nemzeti Közszolgálati Egyetem oktató- és kutatótevékenysége az államra, annak alapvető jelenségeire, szolgáltatásaira, funkcióira irányul, képzései ezek megértésére, gyakorlására, biztosítására készítik fel a hallgatókat. Az egyetem elsődleges célja a közigazgatás, a rendvédelem, a honvédelem és a nemzetbiztonsági szolgálatok személyi állományának magas színvonalú képzése, alap-, mester- és doktori szinten. Van mire építkezni, hiszen az egyetem közvetlen jogelődei, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, a Rendőrtiszti Főiskola és a Budapesti Corvinus Egyetem Közigazgatás-tudományi Kara, mind a magyar közszolgálati szakemberképzés történeti hagyományainak letéteményesei voltak. Arra törekszünk, hogy biztosítsuk az állam újjászervezéséhez és folyamatos, magas szintű működtetéséhez szükséges szakemberigény kielégítését. Büszke vagyok arra, hogy a magas színvonalú szakmai képzést hamarosan megfelelő infrastrukturális háttér támogatja. Az egyetem központjaként szolgáló Ludovika Campus az ország egyik legmodernebb egyetemi létesítménye lesz.
Fotó: Szilágyi Dénes / NKE
Milyen újdonságokra készülnek az egyetemen? Indítanak-e például új szakot?
Szó van egy gazdasági-pénzügyi szakról. A szakfejlesztést úgy kell felfogni, hogy egy új szak indításának ötlete nem a mi fejünkből pattan ki, hanem konkrét fenntartói vagy megrendelői elvárás húzódik meg mögötte. Ez áll a leendő államtudományi mesterszakra, illetve az államtudományi és közigazgatási képzés egyéb szakjaira is.
Két új képzés indult, illetve indul az egyetemen: a közszolgálati média és kommunikáció, valamint a protokoll és közszolgálati kommunikáció szakirányú továbbképzések. Ezek is fenntartói megrendelések?
Ezek inkább kommunikációt is tartalmazó, vegyes képzések. Egyrészt ez nem a fő profilunk, másrészt ezeknek egy része már korábban is működött. Viszont dolgozunk egy rendvédelmi szóvivői és egy bűnügyi újságírói szakirányú egyéves képzés elindításán. Terveink szerint a kommunikációs szakemberek többek közt büntetőjogi, kriminológiai és kriminalisztikai többlettudást kapnának.
Készül a közigazgatási perrendtartás törvénytervezete.
A közigazgatási jog Magyarországon a jogrendszer egyik leggyakrabban változó, technikai normarendszerévé silányult. Ez nem fenntartható állapot, mert egy jogállamban mindennek megvan a rendszerbeli funkciója, így a közigazgatási jog, ezen belül a közigazgatási bíráskodás alapvető szabályai a jogállamiság tartópillérei. Trócsányi László igazságügyi miniszter tavaly nyáron kért fel, hogy egy munkacsoport felállításával kezdjük el a közigazgatási bíráskodás alapvető kérdéseinek a kidolgozását. A munkacsoport megfogalmazta téziseit, ezek alapján döntött a kormány, hogy a polgári perrendtől különállóan kell kidolgozni a közigazgatási bíráskodás szabályozását. A készülő törvény a közigazgatási tevékenységfajtákhoz igazodva, többféle közigazgatási működéshez igazodó, érdekkiegyenlítő szabályozást tartalmaz majd.
Még két bizottságról szeretném kérdezni: az egyik a Nemzeti Választási Bizottság, a másik az Államreform Bizottság. Kezdjük a Nemzeti Választási Bizottsággal.
Az új választási eljárási törvény – elsősorban az EBESZ ajánlásai alapján – egy hosszabb időtartamra és nagyobb többséggel megbízott választási bizottságot irányzott elő. 1990 óta ugyanis az Országos Választási Bizottság tagjait a választásért felelős miniszter jelölte, és a parlamenti képviselők egyszerű többséggel választották meg a következő választási ciklusra. Ezért aztán a 2013. évi XXXVI. törvény előirányozta a kilenc évre választandó, közvetlenül a köztársasági elnök által jelölt és a parlament eredeti kétharmadával választott tagokból álló bizottság létesítését. Lényeg az, hogy a köztársasági elnök úr kezébe helyezték a jelölés jogát. 2013 szeptemberében ő hívott fel személyesen, hogy jelölne az NVB-be. Próbáltam tiltakozni, elfoglaltságra, összeférhetetlenségre hivatkozni, de végül elfogadtam a jelölést. Így jelöltek a bizottságba. A választási bizottságoknál nincs „interregnum”, tehát az előző bizottság megbízatása addig tart, amíg az új meg nem alakul. Az új meg azzal alakul meg, ha megválasztja az elnökét. Szeptember 30-án este a parlament megválasztott bennünket, letettük az esküt. Ezután a hét tag és a három póttag átsétált az Alkotmány utca 3. szám alá, ahol a Nemzeti Választási Iroda működik. Az alakuló ülésen választottak meg elnöknek. Rögtön láttam, hogy készíteni kell egy normális ügyrendet. A megváltozott választási törvény alapján ugyanis modellezhető volt, hogy rendkívüli jogorvoslati terhelése lesz a bizottságnak. Négy-ötszöröse az addiginak. Volt olyan hét, hogy minden nap ülésezni kellett, és voltak olyan hetek, hogy kétszáz ügyet kellett feldolgozni. Most a népszavazási kérdések hitelesítésével vagyunk leginkább elfoglalva, de a tizenhárom országos nemzetiségi kérdésben is van mindig mandátummozgás. Mindig van mit tenni.
Fotó: Szilágyi Dénes / NKE
És az Államreform Bizottság?
Az Államreform Bizottság kapcsán tudtam, hogy alakul egy ilyen bizottság, és azt is, hogy ebben az
egyetemnek szerepe lesz. Azt viszont nem raktam össze, hogy ebben a bizottságban nekem kell elnökölni. A tizenöt fős bizottság a kormány véleményező, döntés-előkészítő, javaslattevő testülete, amely semmilyen hatáskört sem gyakorol. A munka java arról szól, hogy az állami bürokráciát, a közigazgatást érintő előterjesztéseket véleményezünk, illetve esetenként mi javasolunk egy-egy intézkedést. Gyakran parázs vita alakul ki, egymással szöges ellentétben álló vélemények, érvelések hangzanak el. Ebből kell elnökként a lényeget kibontani, és ezt az összefoglalót átadni a Miniszterelnökséget vezető miniszternek, illetve a kormánynak. Eléggé aprólékos a munka, de rendkívül sok információ, tudás megy át a kezünkön. Sok nagy tudású ember ül a bizottságban, és jó hallgatni okos embereket.
Meddig szól a bizottság mandátuma?
A létesítő határozatban nem szerepel határidő. Úgy tudom, hogy a jövő év közepéig egészen biztosan számítanak a munkánkra.
Patyi András (1969) a szegedi József Attila Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán szerzett summa cum laude minősítésű diplomát (1993). 1996-ban jogi szakvizsgát tett. 2002-ben doktori fokozatot szerzett a Pécsi Tudományegyetemen. Doktori értekezésének címe: „Közigazgatási bíráskodásunk modelljei (múlt, jelen, jövendő)”. 2011-ben habilitált a győri Széchenyi István Egyetemen. Első munkahelye az Alkotmánybíróság Hivatala volt, ahol 1993 és 1996 között Holló András főtitkár mellett fogalmazó, majd Vörös Imre alkotmánybíró törzskarában tanácsos. 1996–1997-ben az Országgyűlési Biztos Hivatalában, Kaltenbach Jenő kisebbségi ombudsman mellett főosztályvezető. 1997-től 2006-ig Budapest XII. kerület Hegyvidék Önkormányzata jegyzője, 2005 és 2008 között nyilvántartott közbeszerzési tanácsadó. 2006-ban ismét az Alkotmánybíróságra került, ahol előbb Balogh Elemér, majd Trócsányi László alkotmánybíró főtanácsadója 2009-ig, legfelsőbb bírósági bíróvá történő kinevezéséig. 2009-től 2012-ig volt a Legfelsőbb Bíróság Közigazgatási Kollégiumában beosztott bíró. 1994 óta egyetemi oktató: 1997-ig tanársegéd a Szegedi Tudományegyetem közigazgatási jogi és pénzügyi jogi tanszékén, ugyanitt 1997-ben adjunktusi kinevezést kapott. 1998 és 2000 között meghívott előadóként közigazgatási jogot oktatott az ELTE és a Széchenyi István Főiskola győri közös jogi képzése keretében. 2003-tól a Széchenyi István Egyetem egyetemi docense, 2011-től egyetemi tanára, 2012. január 1-ig a közigazgatási jogi és pénzügyi jogi tanszék tanszékvezetője. 2007 januárjától a Széchenyi István Egyetem Deák Ferenc Állam- és Jogtudományi Karán oktatási dékán-helyettesként, később tudományos dékán-helyettesként dolgozott. 2012. január 1-jétől a Nemzeti Közszolgálati Egyetem egyetemi tanára és rektora. 2013 szeptemberétől a Nemzeti Választási Bizottság, 2014 novemberétől az Államreform Bizottság elnöke. Nős, két gyermek édesapja.
