Állampolgárság és államutódlás című könyvével 2014-ben Dr. Ganczer Mónika nyerte el a Herczegh Géza Nemzetközi Jogi Emlékérmet és Ösztöndíjat. Ebből az alkalomból beszélgettünk a fiatal kutatóval pályájának indulásáról, alakulásáról, a nemzetközi jog változó népszerűségéről.
Hogyan lett Önből jogász?
Gimnáziumban, úgy harmadikos korom körül fogalmazódott meg bennem, hogy jogász leszek. Már ekkor eldöntöttem azt is, hogy nemzetközi joggal szeretnék foglalkozni. A családban nem volt jogász, így nem ez motivált. Talán a történelem szeretete volt az, ami ebbe az irányba indított el. Joghallgatóként sem akadt más olyan terület, ami annyira vonzott volna, mint a nemzetközi jog. A kezdetektől vártam, hogy mikor leszek már negyedéves, amikor nemzetközi jogot fogok tanulni, addig próbáltam becsülettel teljesíteni az egyetemi éveket. A nemzetközi jogon kívül az alkotmányjog érdekelt még, de a kettő azért összefügg. Én még az ELTE kihelyezett tagozatán végeztem Győrben, ami mára Széchenyi István Egyetem lett. A diplomát így Budapesten vehettem át.
Fotó: Mohai Balázs / Jogi Fórum
Volt példaképe? Vagy más motiválta, amikor a nemzetközi jogot választotta?
Nagy László tanár úr volt, aki a Garay János Gimnáziumban Szekszárdon a történelmet tanította nekem. Ő a történelem szeretetével együtt tanította a történelmet. Nagyobb viszonylatban, összefüggéseiben láttatta az államok „viselkedését”, a történelem alakulását. Ha példaképet kell mondani, ő jut eszembe elsőként. Őt egyébként az oktatói pályámon is példaértékűnek tekintem.
Mi vonzza az állampolgársággal illetve az államutódlással kapcsolatos jogban?
Az állampolgársággal kapcsolatban az egyén az, ami vonz. Ez a terület ugyanis az egyén oldaláról fogja meg a problémát. Olyan kérdéseket vet fel, melyekben az emberek a saját bőrükön érzik az államok viszonyait. Az egyéni sorsok vezettek tehát e felé a téma felé. Az államutódlás azért került a látótérbe, mert ebben a témában hazánkban nem nagyon volt még kutatás. Az államutódlásban önmagában igen, de az államutódlás és az állampolgárság viszonyának vizsgálatában még nem. A másik ok pedig, hogy az állampolgársági kérdések az államutódlás esetében sokkal nagyobb szerephez jutnak. Az államok megszűnésével, területek elszakadásával az állampolgárság tömegeket érintő kérdéssé válik.
A téma „extrém” ügyei is vonzzák? Gondolok itt olyan esetekre, amikor valaki anélkül, hogy helyet változtatott volna 4 állam polgára is volt?
Itt minden esetben van valami extrémitás. Természetesen engem elsősorban a tudományos kérdések foglalkoztatnak, de tény, hogy itt minden eset egyedi. Távoli családi érintettség okán is érdekesnek tartom a témát, de a magyar történelem egészét nézve is számos kérdés merül fel az állampolgársággal és az államutódlással kapcsolatban.
Mondana pár szót a nyertes pályaműről?
A nyertes pályamű hat év munkájának az eredménye. 2006-ban végeztem az egyetemen és akkor kaptam meghívást a tanszékre Lamm Vanda professzor asszonytól, az MTA rendes tagjától. Felvettek tanítani és ösztöndíjas PhD hallgatónak is Győrbe, a Széchenyi István Egyetemre. A témát ott, ennek keretében kezdtem el kutatni. Magától értetődően a PhD fokozat megszerzéséhez egy doktori értekezés is szükséges. Ezt a doktori értekezést fejlesztettem tovább és ebből lett aztán a könyv. Az értekezés és a könyv megírása során a kollégáimtól sok hasznos észrevételt kaptam az MTA TK Jogtudományi Intézetében és a Széchenyi István Egyetem Deák Ferenc Állam- és Jogtudományi Karon egyaránt. A könyv megjelenését pedig az Állam- és Jogtudományi Kar és a Doktori Iskola anyagi támogatásának köszönhetem.
Fotó: Mohai Balázs / Jogi Fórum
A díjra pályázni kell?
Igen, egy az előző évben megjelent PhD értekezéssel, szakdolgozattal, könyvvel, vagy monografikus terjedelmű kézirattal, de önéletrajzot és publikációs jegyzéket is szükséges mellékelni. Ezeket a pályaműveket értékeli a Herczegh Géza Nemzetközi Jogi Emlékérem Alapítvány által felkért szakmai testület, és döntését az Alapítvány Kuratóriuma elé terjeszti. Mindezek alapján döntenek arról, hogy kinek ítélik oda az emlékérmet.
Miért gondolta fontosnak, hogy pályázzon?
Már az értekezés megvédésekor több kolléga bátorított, hogy majd próbáljak meg pályázni a művel. Az egyik ok ez volt. A másik, hogy a nemzetközi jogászok számára – akik kivétel nélkül nagy tisztelői Herczegh Gézának – nagyon nagy elismerés ezt a díjat elnyerni. Emellett egyfajta próba is volt, megmérettetés, hogy mit gondolnak a munkámról. Mivel egy kutató viszonylag ritkán kap visszajelzést, egy ilyen elismerés mindenképpen nagyon pozitív.
Érdekli a mai joghallgatókat a nemzetközi jog? Nehezebb most felkelteni az érdeklődést mint pár éve?
Általában egy-két fiatal kolléga van, akit a nemzetközi jog tényleg érdekel. Az okát nem tudom, de úgy érzem, hogy most nem annyira foglalkoztatja a fiatalokat a nemzetközi jog. Azt azért nem mondanám, hogy „bezzeg a mi időnkben”, de kicsit nehezebb feladat lett az érdeklődést felkelteni és a nemzetközi jog szeretetét átadni. Ahhoz, hogy valaki a nemzetközi jogot válassza fő területének, már nagyon korán elhivatottnak kell lennie, vagy negyedévesen kell hogy valami annyira megfogja, hogy ez megtörténjen. A hetedik szemeszterben már hallgatók többségének van egy határozott választása, egy kedvelt területe, így „meg kell gondolnia magát”, hogy a hivatásának a nemzetközi jogot válassza. Én ráadásul nem szeretnék senkit eltéríteni egy kedvelt területétől, vagy a pályaválasztását ilyen módon befolyásolni.
Rengeteget utazik. Ki tudja használni ezt az időt?
Igen sokat utazom. A kedd csütörtöki akadémiai kutatónap mellett Győrben tanítok és ez sok utazással jár. Az órákra az elején nagyon sokat kellett készülni, és néha ez utazás közben is ment. Mára csak a napi dolgokból kell készülnöm az aktualitásokra figyelemmel, de „újratanulnom” már nem kell az anyagot.
Most milyen területet kutat, mi foglalkoztatja?
Egyelőre az állampolgárság, államutódlás témában kapom a kérdéseket, felkéréseket, így nincs is időm továbblépni. Tanulmányírásra és konferencia-előadásra is ezekben a témákban kérnek fel. Most kezdek azon gondolkodni, hogy mi legyen az új kutatási terület, de még semmi nem konkretizálódott, így nem szeretném elárulni. Előbb utóbb úgyis kiderül.
Fotó: Mohai Balázs / Jogi Fórum
Hogyan tud kikapcsolódni?
A síelés és a snowboardozás a téli hobbim, ami nagyon kikapcsol. Nekem, aki általában a fejemet használom, nagyon jó olyan tevékenységet találni, ami teljesen ellazít. Nyáron a biciklizés ilyen. De nagy vágyam, hogy kellő időt tudjak szakítani a rajzolásra és egyéb kreatív tevékenységek gyakorlására is.
A nemzetközi jogban személyesen nem okoz Önnek csalódást, hogy nincsenek hatékony eszközök?
A nemzetközi jogásznak mindig azt kell magában tudatosítani, hogy ez a jogterület alapvetően az államoktól függ. Megváltani a világot – ha valaki akarja is – nem sikerülhet anélkül, hogy valami állami érdeket ne találna ehhez. Ha ilyen van, akkor lehet pozitív lépéseket elérni, megoldás felé haladni. Ha nincs, akkor kár keseregni. Az ilyen jellegű illúziókon már túl vagyok.
Ha jól tudom a férje szintén szakmabeli.
Igen, ő is nemzetközi jogász, más részterületekkel foglalkozik, de együtt is dolgozunk. Úgy érzem, ez egy nagyszerű párosítás, hiszen ismerjük egymás választott hivatását és a kutatással együtt járó kihívásokat. Nálunk szerencsére ennek csak pozitív hozadéka van, inspiráljuk egymást.
