Amit írunk, az a verbális, és ahogy írjuk azt, az a non-verbális kommunikáció – állítja dr. Agárdi Tamás, aki a kilencvenes évek elején az első magyar igazságügyi grafológus szakértő volt. Nevéhez fűződik a hazai igazságügyi hipnózis és komputeres grafometrikus hazugságvizsgálat alapjainak lerakása.
Volt-e jogász vagy pszichológus a felmenői között?
Apai ágon a nagyapám nagyon ügyes kezű ezermester volt, a MOFÉM fegyvergyárában dolgozott. Odahaza a műhelyében fantasztikus dolgokat készített. Apám Széchenyi-díjas vegyészmérnök, akadémiai levelezőtag volt, a volfrámgyártásban jeleskedett. Anyai ágon több ügyvéd, bíró és jegyző is volt. Nagybátyám mesélte, hogy büntető bíróként halálbüntetés kiszabása esetén részt kellett vennie a kivégzésen, amit nehezen viselt. Így aztán kiváló szabadalmi bíró lett belőle. Pszichológus, grafológus tudtommal nem volt a családban.
Hogyan választott pályát?
Oroszlánszelídítő akartam lenni, mert az egyik gimnáziumi osztálytársam rokona volt Huszár Sanyi bácsi, az oroszlánok állatkerti főápolója. Aztán az autószerelői szakmával kacérkodtam, mire szüleim azt mondták, jó, legyél autószerelő, de előbb érettségiz le. A gimnáziumban elmentem pályaválasztási tanácsadóra, ami igen megtetszett, sokat jártam be, segítettem a pszichológusnak kitölteni az adatlapokat. Szüleim erre úgy reagáltak, hogy jó-jó, de ha már annyiszor belátogatok oda, igazán véleményt is mondhatnának rólam. A pszichológus azt mondta, hogy tulajdonképpen tehetséges a gyerek, sok minden iránt érdeklődik, azonban elmélyült érdeklődése nincs, ezért talán újságíró lehetne.
Ennyit az újságírásról.
A gimnázium vége felé már újságíró akartam lenni, vittem a cikkeket a szerkesztőségbe, ahol meg azt mondták, hogy jók ezek az írások, de azért végezzek el egy egyetemet. Miután a bölcsészkar a felvételizők körében nagy népszerűségnek örvendett, inkább a jogi egyetemet választottam. Igen ám, de abban az évben a jogra huszonkétszeres volt a túljelentkezés! Évfolyamtársam volt Sajó András, Balsai István és Salamon László is. Fél évbe telt, mire megtanultam, hogyan kell egyetemistának lenni. Aztán belejöttem, és sikerült summa cum laude végeznem.
Egyetemistaként részt vett a Riporter kerestetik című tévévetélkedőn.
1971-ben bejutottam a legjobb tizenkettő közé, ahol többek között Feledy Péter, Lódi György, Nyakas Szilárd és Rékai Gábor volt a vetélytársam. Formálisan csak a győztes, Feledy kapott státuszt a tévében, de azért mindannyiunkat foglalkoztattak. Nagyon jó anyagi viszonyok között éltem: népköztársasági ösztöndíjas voltam, külsőztem a tévében és a Filmgyárban. Az egyetem elvégzése után főállásom lett a Magyar Televízióban.
Hogyan került kapcsolatba a pszichológiával?
A nyolcvanas évek közepén egy gyilkossággal gyanúsított személlyel készítettem interjút, és egyszer csak azt vettem észre, hogy az ügy ismerete nélkül nem csupán azt tudom, mit fogok kérdezni, hanem azt is, mit fog válaszolni az interjúalany. Kezdett érdekelni, miért van az, hogy ennek is nehéz gyerekkora volt meg annak is. Így jött az, hogy elmentem pszichológiát tanulni. Emellett volt még két mellékszál is. Az egyik: 1985-ben magánkiadásban kiadtam a háború utáni első magyar nyelvű grafológiai könyvet. Akkoriban már volt grafológiai végzettségem, de ahhoz, hogy partnerként tudjak az akadémikus tudományok képviselőivel tárgyalni, minimum el kellett végeznem a pszichológia szakot. A másik szál: mindig is érdekelt a hipnózis, de szinte semmit sem tudtam róla. Készítettem egy filmet a hipnózisról, s közben megismerkedtem Bányai Évával, aki kidolgozta az aktív-éber hipnózis metódusát. Ez az eljárás homlokegyenest ellentmondott mindannak, amit korábban tartottak a hipnózisról. Létezik ugyan a „hipnotikus álom” jelensége, a hipnózis azonban eredendően nem alvás.
És mi az igazságügyi hipnózis?
Kilenc évig dolgoztam klinikai pszichológusként egy elmeosztályon, ahol naponta végeztem hipnoterápiát. Manapság viszont igazságügyi hipnózissal foglalkozom. Ezt olyan esetekben szokták bevetni, amikor a tanú vagy a sértett különböző okok miatt nem emlékszik valamire, és hipnózissal van esély arra, hogy azt a felszínre hozzuk. Az egyik ilyen esetem egy „döglött ügy” volt. Egy vállalkozót hat évvel korábban meggyilkoltak, de nem került elő a holttest. Az egyetlen tanú nem emlékezett a történtekre. Először sima hipnózisban felidéztem a dolgokat, majd megrajzoltattam vele a helyszínt. Az adatok elemzésekor arra következtettünk, hogy a cselekmény valamilyen tisztáson történhetett. A hipnózist általában kényelmes karosszékben vagy kezelőágyon végezzük, de akkor a terephipnózist alkalmaztam. Az egészet filmre rögzítettük, hogy utólag elemezni lehessen minden pillanatot. A terephipnózis közben egyszer csak a tanú megállt, és azt mondta, hogy itt van előtte az a hely, ahol elásták a holttestet. A rendőrök azonban nem találtak semmit. Három rendőrnő viszont nem adta fel, és az adatok értékelése után arra a következtetésre jutottak, hogy a holttest egy másik tisztáson van. Igazuk lett.
Szociológia, pszichológia, grafológia. Közös bennük, hogy a hatvanas-hetvenes években mindegyiküknek meg kellett vívnia a maga „szabadságharcát”.
Magyarországon a második világháború után a grafológia is tiltott, „burzsoá áltudomány” volt. Csak a hetvenes, nyolcvanas években lazult fel annyira a tiltás, hogy el lehetett kezdeni a grafológiával foglalkozni, amikor nem kellett védekezni az ártó szándék és az áltudományosság vádja ellen. 1986-ban egy grafológiai társaság létrehozásával kezdtük, amit Magyar Írástanulmányi Társaságnak neveztünk el. Ez azért nem volt olyan egyszerű, hiszen az államvédelmi hatóság az alapító tagok mindegyikét leellenőrizte. Minden gyanús volt: mi az a grafológia, miért van rá szükség? Sztereotípiák ma is élnek. Néha magam is meglepődöm, hogy olyan helyeken, ahol végképp nem gondoltam volna, pontosan tudják, mi a grafológia, ismerik, hogy milyen kérdésekben lehet a grafológus segítségét kérni.
Tudomány a grafológia?
Nem tudomány, inkább sokoldalú szakma. Az összetett tesztek árnyaltabb, strukturáltabb, kvalifikáltabb képet adnak, de a grafológia nagyon hasznos metakommunikációs csatorna, mert sok mindent elárul: az emberek kézírásából következtet azok személyiségjegyeire, jellemére. A kézírásunk nagyon pontos képet ad rólunk. Nincs két ugyanolyan kézírás: írásunk olyan egyedi, mint mi magunk. Amit írunk, az a verbális, és ahogy írjuk azt, az a non-verbális kommunikáció. Amikor grafológushoz fordulunk, hogy írásunkat elemezze, megtudhatjuk, humán vagy reál beállítottságúak vagyunk-e, a kreatív vagy a monoton munkát részesítjük-e előnyben. Azt is kiolvashatja a grafológus az írásunkból, hogy egyedül vagy csoportosan tudunk-e jobban dolgozni. Ha csoportosan, akkor hány emberrel vagyunk képesek hatékonyan együttműködni, hány dologra tudunk egyszerre figyelni. Megállapítható az írásunkból az is, hogyan kezdünk bele egy munkafolyamatba: nehezebben megy az elején, és folyamatosan rázódunk bele, esetleg tervezünk, vagy azonnal belevágunk akár tervezés nélkül is. Arra is fény derülhet, hogy vajon a folyamat részleteit látjuk-e át jobban vagy a globális egészet, esetleg mindkettőt.
Milyen gyakran kérik grafológus segítségét a munkaadók?
Eleinte csak a kiválasztás során használtak grafológust, de ma már többfajta szerepet is betöltenek, hiszen az íráselemzés széles körben alkalmazható: az előléptetés előtti elemzéstől egészen a fiatalok továbbtanulás előtti vizsgálatáig. A közigazgatásban például többnyire jegyzőválasztás, pályáztatások alkalmával élnek a grafológia nyújtotta lehetőségekkel.
Manapság az önéletrajzok inkább szövegszerkesztővel, mint kézzel készülnek.
A szövegszerkesztőn írt szöveg alapján is képet kaphatunk az író személy jelleméről. Aki táblázatkezelővel szeret önéletrajzokat készíteni, az előnyben részesíti a kereteket, a határokat. Ő inkább zárkózott típus, csak annyit szeret megmutatni önmagából, amennyit „kell”. Inkább a külsőségek vannak előtérben az egyénnel szemben. A szövegszerkesztőben írt önéletrajzokra mindezek ellentéte igaz: az író nem érzi korlátozva magát, bátran írhat munkahelyeiről, ott végzett feladatairól és iskoláiról. Így több fontos részletet is elárulhat magáról. Annak ellenére, hogy a szövegszerkesztőben írt szöveg sokkal kevesebb lehetőséget kínál a lelkivilág és a személyiség megismerésére, mint a kézzel írt szöveg, mégis meg lehet ismerni azokat. Sokat elárul, hogy milyen betűtípusokat használ, milyen szavakat ír dőlt betűvel vagy kiemelve, melyiket húzza alá, vagy milyen írásjeleket használ.
Csak kézírást vizsgál a grafológus?
Olykor rajzokat, graffitiket is. A Kádár János síremlékét felbolygató elkövetők pszichológiai profiljának elkészítésekor például kizárólag a firkálásra tudtam támaszkodni.
Egyik szakterülete a grafometrikus hazugságvizsgálat. Ugye, nem hazudtam?
A komputeres grafometria digitalizálja a kézírást, egzakt adatokat biztosít, így az intuíciót megfelelő keretek közé tudja szorítani. A grafometrikus hazugságvizsgálat döntően a büntetőeljárásban hasznos, a gyanúsítottat, a vádlottat, de akár a sértettet és a tanúkat is alávethetik az elemzésnek. Egy grafológiai hazugságvizsgálati példa azt bizonyította, hogy milyen többlet információk nyerhetők a kézírás láthatatlan, a levegőben megvalósuló részének elemzésekor. Kísérletben felkértük a vizsgált személyeket, hogy az „igen” szó leírása helyett rajzoljanak egy kört, míg a „nem” szó helyett egy négyszöget. A vizsgálatban egymás után tettük fel a kérdéseket, ahol a válasz a valóságnak megfelelően egy kör vagy egy négyzet gyors megrajzolása volt. Azokban a helyzetekben, amikor a kísérlet szerinti elrendezésben hazudtak a vizsgálati alanyok, akkor kört írtak le négyzet helyett és fordítva. Vagyis amikor hazudtak, a papíron a kör és a négyzet többé-kevésbé megfelelt a kívánalmaknak, ugyanakkor azonban a kör vagy a négyzet indítása előtt a levegőben történt valami: tétova ide-oda mozgások jelentek meg, amelyek azonban jól felismerhető módon ábrázolták a valós, igaz válasznak megfelelő piktogramot. Miközben az elfojtott, felülbírált kör a felszínes magatartásban rejtve maradt, a láthatatlan régióban, ha nem is tiszta formában, de megjelent.
________________________________________________
Agárdi Tamás (1948) az ELTE Állam- és Jogtudományi karán végzett 1972-ben. Újságírói, grafológusi diploma birtokában elvégezte az ELTE pszichológiai szakát (1989). Klinikai szakpszichológusi, hipnoterapeuta és pszichodramatikus minősítéssel rendelkezik. 1974 és 1991 között az Magyar Televízió szerkesztő-riportere. 1985-ben jelent meg a Grafológia mindenkinek című könyve. Alapító elnöke a Magyar Írástanulmányi Társaságnak és létrehozója a Grafológiai Intézetnek (1991), amelynek elnöke. 1989-től 1997-ig a Dél-pesti Kórházban volt klinikai pszichológus. 1993 óta igazságügyi szakértő. Az első időkben igazságügyi grafológus szakértő, később igazságügyi klinikai és mentálhigiéniai felnőtt- és gyermek szakpszichológus szakértő, klinikai írásszakértő szakpszichológus. A Budapesti Igazságügyi Szakértői Kamarának két ciklusban, a Magyar Igazságügyi Szakértői Kamarának pedig jelenleg harmadik ciklusban elnökhelyettese. Oktatott többek között az ELTE pszichológiai karán, a Rendőrtiszti Főiskolán, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán, jelenleg is tanít a Magyar Igazságügyi Akadémián és a Magyar Ügyészképző Központban.
