2011. április 4-től Kitzinger Dávid lett az ARTISJUS Hangfelvétel-engedélyezési Osztály vezetője. Kinevezését követően – bő háromhetes hallgatási időszak után – először a Jogi Fórumnak beszélt az online jogvédelem, a szerzői jogok gyakorlati érvényesítése és a fájlcserélő programok legalizálása kérdéseiről, de beavatott bennünket távlati elképzelései, stratégiai célkitűzései részleteibe is…
Ön korábban tartalomfejlesztőként dolgozott az informatikai tárcánál, hogyan került kapcsolatba az Egyesülettel? Milyen motivációk sarkallták arra, hogy elvállalja ezt a pozíciót?
Az Informatikai és Hírközlési Minisztériumban tartalomfejlesztési programokért voltam felelős a 2002-2005. közötti időszakban, valamint a tárcaközi kulturális tartalomfejlesztési programokat koordináltam. A szerzői joggal már a minisztériumban közelebbi kapcsolatba kerültem a kulturális örökség, és a kortárs kultúra digitalizálásának programjai kapcsán. 2005-2006-ban részt vettem a kulturális tárca felkérésére Magyarország kulturális stratégiájának kialakításában, ahol a nyitott kultúra kialakításával, a hozzáférés és a digitális terjesztés lehetőségeinek kihasználásával foglalkoztam elsősorban. A tartalomfejlesztési feladatokkal együtt 2005-ben kerültem át a Minisztériumból a Neumann Kht-ba, amelyet 2010-ig vezettem. Itt dolgoztam együtt először az Artisjusszal a Nemzeti Audiovizuális Archívum kapcsán. Később a Filmhíradók Online és a Gramofon Online szolgáltatásunk eredményeképpen pedig jómagam is jogdíjfizető ügyféllé váltam. Már korábban is érdekeltek a tartalompiac szakpolitikai kérdései, és a gyakorlatban is igyekeztem lebontani a létező falakat. Az Artisjus megkeresése nemcsak a környezetemet, de még engem is nagy meglepett, de a vezetés bizalma és bátorsága meggyőzött. Egy olyan pozíciót kínáltak, amely bizonyos lehetőséget nyújt az egész játéktér befolyásolására.
Majd egy hónap telt el azóta, hogy kinevezték a Hangfelvétel-engedélyezési Osztály vezetőjének. Ez még meglehetősen rövid idő, de sikerült-e már körvonalazódnia az elmúlt hetek során, hogy milyen stratégia mentén folytatja majd elődje, a most nyugdíjba vonuló dr. Sajó Zsuzsanna munkáját? Folytatja-e egyáltalán, vagy egy teljesen új irányvonal mentén kíván majd elindulni?
Egy 103 éves szervezet életében a munkatársak sikere abban mutatkozik meg, amennyi nyomot hagynak az intézményen. Elődöm húsz év alatt egy dinamikusan változó piaci környezetben dolgozott. A vezetése alatt álló terület sikerrel alkalmazkodott a zeneipar átalakulásához. Mára a folytonos változás nem különös kihívás, hanem a dolgok alaptermészete. Egészen más ismeretekkel, látásmóddal, szakmai és felhasználó élményekkel rendelkezem, mint munkatársaim többsége. Igyekszem ezeket a szerzők és az intézmény javára fordítani.
Mivel mára már szinte minden digitalizált formában érhető el, és a kereslet is ezt a vonalat követi, a bakelitlemezek, magnókazetták és CD-k ideje- mondhatjuk, hogy lejárt. Mekkora részét öleli fel az ARTISJUS tevékenységének az online szakterület?
A dalszerzők bevételei egyelőre még igen szegényesek az online műfelhasználásokból. Ennek oka a piaci modellek kiforratlansága. Míg a fizikai hordozók világában viszonylag zökkenőmentes voltak a technológiai átmenetek, és az üzleti modellek átalakulása, addig a digitális forradalom komoly kihívást jelent még ma is a magas kontrollhoz szokott piaci szereplőknek. Feladatom, hogy segítsek a technológiai lehetőségeknek megfelelő, fenntartható üzleti modellek megerősödésében. Az új környezetben is annak az eszközeit keressük, hogy sok és jó zenét hallgasson a közönség, amit boldog és megelégedett szerzők írnak.
Tapasztalhatunk-e egy folyamatos bővülést az internetes, online jogvédelem kapcsán, és ha igen, ez mennyiben formálója az Egyesület működésének?
Az internetes jogvédelem az internetes piaccal együtt nő. Az Artisjus a hazai piac jelenlegi súlyánál komolyabb ráfordítással igyekszik a terület fejlődését gyorsítani. Ezek az elméleti és gyakorlati kérdések, a jogi konstrukcióktól a felosztási adatbázisokig mind hosszútávon határozzák meg az Egyesület munkáját.
Az év elején az ARTISJUS csökkentette a kazettán, lemezen megjelenő zeneművek jogdíját, a CD LP jogdíja például 200-ról csökkent 180 forintra. Ennek ellenpólusaként tett –e valamilyen lépést, vagy tervez-e valamilyenfajta díjemelést az egyesület az online szféra vonatkozásában, hogy ez által pótolja az így kiesett bevételt?
Az online tarifák is csökkentek több ponton, illetve új tarifanemek kerültek bevezetésre tavaly. A volumennel igyekszünk a képviselt szerzők bevételeit szinten tartani. Azzal nyilván mindenki egyetért, hogy több zenét hallgatunk, mint valaha. A mi dolgunk, a piaci szolgáltatókkal együtt, hogy megkeressük és elterjesszük azokat az üzleti modelleket, ahol ezután a több után be tudjuk szedni azt a kevesebbet, amivel a fenntartható marad a piac.
Milyen lépéseket tervez jelenleg az ARTISJUS az online fájlcserélő programok ( pl. TORRENT) hathatós legalizálása céljából?
Semmilyet. Nincs jelenleg életképes legális üzleti modell arra, hogy a torrent technológia miként válhat jogszerűvé és jövedelemtermelővé. Csak olyan eszközökkel tudnánk egy becsült forgalom után jogdíjat beszedni, ami indokolatlanul sújtana minden internethasználót. Fontos, hogy nem a mi dolgunk az új üzleti modellek kidolgozása; ez a kulturális területen működő vállalkozók kreativitásán, bátorságán, érzékén múlik. Ha megjelenik olyan modell, amely legális keretek között, hosszútávon működőképes megoldást kínál, azzal együtt tudnánk mi is dolgozni.
El lehet–e végső soron érni, hogy a társadalomban általánossá váljék a jogkövető magatartás, legális zeneletöltés, az emberek elfogadják, hogy ez egy díjköteles szolgáltatás?
Az emberek nem jogkövetők akarnak lenni, hanem jók. Mindenki a saját igazságosság normái szerint él. A jog részben ezeknek a normáknak az eredője. Amire törekednünk kell, hogy az emberek akarjanak fizetni a szolgáltatásokért. Meg kell keresni, hogy miért is éri meg fizetni. Természetesen lehet növelni a jogsértés költségeit a jog eszközeivel. De addig itt nem remélek komoly változást, amíg az iskolákban vagányság puskázni.
Milyen eszközöket alkalmaznak a mindennapok során a szerzői jogvédelem gyakorlati érvényesítése céljából?
Elsősorban kereskedelmi ellenőrzéseket végzünk, a jogérvényesítést pedig a ProArt nevű jogkezelői ernyőszervezet végzi.
Az 1999. évi LXXVI. törvény 92. §-ának (1) bekezdése alapján az ARTISJUS Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület, mint közös jogkezelést végző egyesület a közös jogkezelés körébe tartozó igényeket bíróság előtt saját nevében, saját igényként érvényesítheti. Gyakran fordul elő Önöknél, hogy egy-egy ügy a bíróság előtt végződik?
Először a felszólítás küldjük ki, aztán kerül beadásra fizetési meghagyás, majd az ezt követő mediáció, és a legvégső út csak a bírósági jogérvényesítés. Az apróbb ügyek szerencsére kis számban jutnak el a tárgyalási szakaszba. Nagy baj lenne, ha az Egyesület a perekből élne. Mi a szerzőket nem elsősorban a bíróságon, hanem a szolgáltatások piacán képviseljük. Az egyesület régi, hagyományos működési területén, a nyilvános előadásoknál nagyobb számú peres ügy van, de ez természetes, hiszen több, mint 30 ezer jogdíjfizető partnerrel vagyunk kapcsolatban.
Milyen stratégiai célkitűzései vannak a közeljövőre vonatkozóan és mik a távlati tervei az Ön által vezetett szakterület vonatkozásában?
Célom, hogy beinduljon a zenei területen az online tartalompiac, kényelmes, minőségi, legális alternatívák közül válogathassanak a felhasználók. Az online szolgáltatók az Artisjusban az üzletmenetüket egyszerűsítő partnert lássák. A szerzők ne gondolják a technológiát ellenségüknek. A járulék jellegű jogdíjbeszedés helyett a szolgáltatáshoz kötődő, felhasználással arányos modellnek nyerjenek teret. Hosszú az idáig vezető út. Mindenképpen kifinomult gazdasági modellezésre, transzparens tervezésre van szükség. Szakmai múltamból következően van még egy terület, ahol szeretnék eredményt elérni: fontosnak tartom, hogy a közgyűjtemények számára innovatív, a közösségeket támogató, és a jogszerű szolgáltatások iránt fogékony felhasználókat teremtő online tartalomterjesztési modelleket találjunk.
———————————————————
Kitzinger Dávid 1976-ban született. Tanulmányait az ELTE Szociológia szakán, a University of Stirling Media Studies szakán és a CEU Political Science szakán végezte. Online tanácsadóként dolgozott, majd az Informatikai Minisztériumban a tartalomfejlesztési programokért felelős miniszteri főtanácsadója volt. 2005-től a Neumann János Digitális Könyvtár és Multimédia Kht. ügyvezetőjeként a Nemzeti Digitális Adattár, Nemzeti Audiovizuális Archívum és közadat hasznosítási programokon dolgozott. Emellett részt vett nemzeti kulturáis strattégia és közszolgálati médiastratégia elkészítésében is.
(Fotó: Csepeli Eszter)
