Alexa Noémit, a Transparency International Magyarország ügyvezető igazgatóját kérdeztük a szervezet tevékenységéről, kiemelten a korrupció problematikájáról, valamint a bíróságok átláthatóságát és számonkérhetőségét elősegítő programról
Nemrégiben a Brit Birodalmi Érdemrend tiszteletbeli tagjává avatta Önt Őfelsége a Királynő. Először is gratulálnék az elismeréshez és szeretném megkérdezni, hogy mit jelent Önnek illetve a Transparency International-nek (TI) ez az elismerés.
Köszönöm. Számomra ez rendkívül nagy elismerés. Valahogyan megerősíti azt, hogy a TI egy sikertörténet és, hogy megérte belefektetni ennyi munkát. Megerősítése annak is, amit itt mi már érzünk, hogy a nulláról tényleg sikerült létrehozni egy működő szervezetet, ahol vannak munkatársak, van költségvetés és nem azon gondolkodunk, hogy a jövő hónapban bezárunk-e vagy sem. Ezenfelül közismertté váltunk, és a korrupció ügyének középpontba helyezésén túl is vannak szakmai eredményeink. Úgy vélem ez a kitüntetés egyrészt ennek az elismerése, másrészt pedig egy biztatás, hogy folytassuk a tevékenységünket, és ha lehet, tegyük ezt egyre magasabb színvonalon.
Meglepte a kitüntetés?
Igen, nekem nagyon nagy meglepetés volt. Amikor a jelölésről hónapokkal ezelőtt tájékoztattak, még nagyon halvány fogalmam volt arról, hogy mit is jelent ez az elismerés, de minél többet olvastam róla annál büszkébb lettem magamra és a TI-re.
Ön 2007 óta a TI ügyvezetője. Mikor, hol és milyen céllal jött létre a szervezet, mik a főbb tevékenységi körei, milyen eredményeket ért el idáig?
2005-ben a TI berlini titkársága egy az EU-s alapok átláthatóságát vizsgáló nemzetközi projektet indított. Én akkoriban szabadúszóként számos nemzetközi projektben dolgoztam. Mivel elsősorban EU-s alapokkal foglalkoztam, felkértek, hogy legyek a projekt magyarországi menedzsere. Elvállaltam és – bár akkor úgy tűnt ez csak egy lesz a többi munkám között – annyira megszerettem, hogy végül 2006 táján a programban részt vevő kollegákkal úgy döntöttünk, hogy megpróbáljuk létrehozni a magyarországi TI-t.
A TI tagozatai minden országban önkéntes alapon szerveződnek. Van egy akkreditációs folyamat, mely a létrehozási szándék bejelentésével indul, ezek után egy név– és logóhasználatra jogosító státuszhoz jut az adott tagszervezet, melyet egy kétéves „kivárós” periódus követ. Ezalatt kiderül, hogy mennyire életképes az adott NGO és csak ezt követően válik teljes jogú taggá.
Az TI pénzt nem ad, viszont nem is kötelez semmire, gyakorlatilag szabad kezet kapunk, és használhatjuk a nemzetközi tapasztalatokat. Szakmailag rendkívül profi szervezetről van szó, ami emellett nagyon humánus módon működik. Esetleges hiba esetén segítenek és általában jellemző, hogy a szaktudás sokkal fontosabb, mint az adminisztráció.
A magyarországi szervezet alapítványként működik, ahol eleinte kurátorként dolgoztam. Próbáltunk pénzt szerezni követségektől, kamaráktól, pályáztunk sok helyre, hogy az első kutatás anyagi hátterét és ezzel a szakmai stratégiánk alapjait megteremtsük. 2007 közepén már lehetőségünk volt arra, hogy félállású alkalmazottként ügyvezetője legyek a szervezetnek.
A TI módszertanának megfelelően átfogó helyzetelemzést készítettünk, és erre építettük a programunkat. A kutatás eredménye azt mutatta, hogy a pártfinanszírozás, a közbeszerzések, az igazságszolgáltatás és a közérdekű bejelentők védelmének hiánya a korrupció elleni küzdelem kulcsterületei. Nagyjából így jönnek a sikerek is, csak fordított sorrendben.
A közérdekű bejelentők védelméről született egy törvény, amit én nagy sikernek könyvelek el, mert ezelőtt nem volt ilyen jellegű szabályozás Magyarországon. Igaz, a mögötte levő intézményrendszer hiányzik, így gyakorlatilag a törvény nem működőképes. Egy jó nagy lépéssel mégis előrébb vagyunk.
Az igazságszolgáltatásban személy szerint nagyon nagy eredménynek érzem, hogy az Országos Igazságszolgáltatási Tanács (OIT) rendkívüli ülésén, amikor OIT stratégiáról van szó, a TI elmondhatja tapasztalatait.
A közbeszerzéseknél már nem ekkora a sikerélmény. Mi az átláthatósági megállapodás nevű intézményt próbáltuk meg Magyarországon bevezetni. Egyelőre teszt-projektek indultak, és bekerült a magyar közbeszerzési törvénybe is az átláthatósági megállapodás fogalma, de borzasztó rossz a szabályozás. Jelenleg bizonytalan, hogy ez sikertörténet-e, de reméljük, a tesztprojektek meghozzák a kívánt eredményt.
A pártfinanszírozásnál annyit értünk el, hogy a probléma köztudottá vált. Ma már senki nem kérdőjelezi meg, hogy a pártok kampányfinanszírozási gyakorlata törvénysértő. Sajnos eddig a választópolgári nyomás még nincs akkora, hogy a pártok emiatt szavazatok elvesztésétől tarthatnának.
Elsősorban a korrupció elleni harc jut eszünkbe a szervezetről. Hogy áll most ez a tevékenységük Magyarországon és mit tudnak Önök tenni a korrupció ellen? Milyen eszközök állnak rendelkezésükre?
Nagyon széles az eszközök tárháza. Egy nagyon komoly megkötése van a TI-nek – a pártsemlegességen túl – hogy együttműködik, amíg lehet. Együttműködünk a kormánnyal, üzleti szektorral, civilekkel, állampolgárokkal és konstruktív kritikával élünk. Azaz nemcsak kívülről szapuljuk a rendszert, hanem próbálunk megoldási javaslatokkal is élni.
Eszközeink ugyanazok, mint bármely civil szervezeté. Van, hogy jogszabályokat véleményezünk, illetve ha nagyobb médiafigyelemre vagy állampolgári aktivitásra van szükség, interaktív, látványos módon cselekszünk. Az mindig az adott ügytől függ, hogy mekkora médiafigyelmet igényel. Míg az igazságszolgáltatásnál elég, ha szinte csak hírt adtunk – hisz ott a bíráknak kell megegyezniük – a pártfinanszírozás esetében választói voksokkal kell hatni a politikusokra, ami lényegesen nagyobb nyilvánosságot igényel. Az internetes technikák használata mellett rengeteg személyes találkozón veszünk részt, a döntéshozatal különböző szintjein. Minden javaslattételünket kutatás előzi meg, mely így alapvető tevékenységünk.
A tavalyi évben született meg a korrupcióellenes törvénycsomag, melyből végül 2010. április 1-től egy törvény lépett hatályba. Látszik-e ennek kézzelfogható eredménye?
Az antikorrupciós törvénycsomagban eredetileg két törvény szerepelt. A második biztosította volna az intézményi hátteret. Azt akkor a köztársasági elnök megfontolásra visszaküldte a Háznak, ezek után pedig nem szavazták meg. A javaslattal tényleg sok probléma volt – mi is szakmai kritikával éltünk –, mégis nagyon sajnálom, hogy emiatt nem lett működőképes a közérdekű bejelentők védelme. Ez az intézmény ugyanis – ami kevésbé ismert Magyarországon – nemzetközileg már bizonyította, hogy sokkal olcsóbb és hatékonyabb a korrupciós esetek feltárásában.
Van-e tényleges szerepe a jognak a korrupció elleni küzdelemben? Milyen irányba kéne Ön szerint mozdulnia a jogalkotásnak-jogalkalmazásnak? Milyen jogalkotási, szakmai javaslatokkal élne a TI az új kormány felé?
A kétharmados többségre tekintettel az új kormánynak rengeteg a lehetősége. Most, ha szeretnék, radikális módon tudnák csökkenteni a korrupciós kockázatokat. A jog elengedhetetlen feltétele a korrupció elleni küzdelemnek, hiszen ez szabja meg a kereteket. Amíg ez a keret nincs meg, nem elég szigorú, vagy nem elég világos, addig nagyon nehéz előrelépni. A jogi keretek megléte esetén a követező fázis a szabályok betartatása, illetve a be nem tartás szankcionálása. Vannak remek törvényeink, mint az információszabadsággal, a közérdekű adatok hozzáférésével kapcsolatos jogszabályok, de a betartatásukkal komoly gondok vannak.
Vannak aztán olyan területek – gondolok itt a pártfinanszírozásra, a közbeszerzésekre vagy a lobbytörvényre –, ahol maga a jogszabály sem életképes. A jogalkotó nagy lehetősége és jelen helyzetben felelőssége olyan feltételrendszert teremteni, ahol lehetőség van a számonkérésre és arra, hogy az állampolgár számára világos legyen, hogy mire és hogyan használják a közpénzeket.
Egyelőre én a Fidesztől, a Fidesz-KDNP koalíciótól nem láttam antikorrupciós csomagot. Egy-egy nyilatkozatot igen, ami viszont nem utal átfogó gondolkodásra. Ez aggasztó. Remélem, hogy a korrupció ügye ennél nagyobb prioritást élvez majd. A vesztegetők megbüntetésénél ugyanis sokkal fontosabb a prevenció. Természetesen annak is lehet visszatartó ereje, ha néhány embert a börtönbe küldünk, de jóval hatékonyabb a megelőzésre koncentrálni.
Mi a TI véleménye a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium által előkészített, a közbeszerzésekről szóló 2003. évi CXXIX. törvényt módosító törvénytervezetről?
Én személy szerint mindenképpen egy új törvényben látom a megoldást. A jelenlegi módosítás célja a választási ígéretek gyors beváltása, a kis -és középvállalkozásoknak való kedvezés. Ebben még nem látom a szándékot az átláthatósági elemek erősítésére. Viszont az a hír járja, hogy ősszel egy egészen új közbeszerzési törvényt szeretnének előkészíteni. A jelenlegi javaslat most talán kártékony is, mivel csak újabb módosítások kerülnek egy már eleve átláthatatlan törvényhez. Ettől nem lesznek kevésbé korruptak a közbeszerzések. Ezért majd egy új törvény tud sokat tenni. Hozzáteszem, hogy a módosító javaslatnak is vannak jó elemei – ilyen a kötelező hirdetményellenőrzés eltörlése – amelyeket természetesen nagymértékben támogatunk.
A TI a közelmúltban pert nyert az Alkotmányvédelmi Hivatal (NBH) ellen. A Fővárosi Bíróság ítéletében kötelezte az Alkotmányvédelmi Hivatalt, hogy 15 napon belül hozza nyilvánosságra azoknak a cégeknek a listáját, akik részt vehetnek a nemzetbiztonsággal kapcsolatos, közbeszerzési törvény hatálya alól kivont beszerzésekben. Ön miben látja az ilyen és ehhez hasonló ítéletek jelentőségét? Vannak-e hasonló perek folyamatban?
A per, amit említett kifejezetten a közbeszerzésekkel kapcsolatos kutatásunk kapcsán indult. A kutatás egyik fázisában szükségünk volt adatokra. Ezeket kikértük és nem kaptuk meg. Azt gondolom, hogy minden ilyen döntés – különösen majd, ha jogerőre emelkedik – azt segíti elő, hogy kevesebb esély legyen a zavarosban halászni, és nem jó törvények mögé bújni. Természetesen nem célunk nemzetbiztonsági kockázatot jelenteni Magyarország számára, az viszont cél, hogy a nemzetbiztonsági kockázat ne lehessen hivatkozási alap a közpénzek átláthatatlan elfolyatására.
Jelenleg nincs hasonló jellegű ügyünk. De előfordulhat, hogy lesz. A választási kampány idején számos tömegközlekedési eszközön helyeztek el választási hirdetéseket. Nem lehet tudni, hogy hova lettek a hirdetésekért befolyt pénzek, holott itt is köztulajdonról van szó. Itt is kikértük az adatokat és remélem, hogy nem lesz szükség perre, mivel ez egyáltalán nem az érdekérvényesítési stratégiánk fő eleme, hanem esetlegesen egy eszköz a többi között.
Kérem, mondjon pár szót a jelenleg folyó ügyekről és arról, mivel foglalkozik most.
Most készítjük elő a pártfinanszírozási projekt stratégiáját. Most készül az az átfogó helyzetelemzés, ami a már említett 2007-esnek egyfajta aktualizálása. Ehhez szükségünk van az érintett kérdésekkel (gazdaság, civil társadalom, közbeszerzések stb.) foglalkozó szakpolitikusokra emiatt is zajlik a kapcsolatfelvétel az új kormánnyal. A kutatás most európai szintű lesz. Feladatom még, az igazságszolgáltatással kapcsolatos projekt távlatainak kialakítása is.
A TI magyarországi szervezete 2007-ben indította el a bíróságok átláthatóságát és számonkérhetőségét elősegítő programját. Kérem, mutassa be a programot, annak főbb célkitűzéseit. Mik a TI javaslatai, észrevételei az igazságszolgáltatás reformjával kapcsolatban?
Az egész program egy szerencsés egybeeséssel indult. Egy időben készült el a TI 2007. évi korrupciós jelentése az igazságszolgáltatásban tapasztalható korrupciós kockázatokról, és kezdődött meg a mi magyarországi tevékenységünk.
A TI 4 területet jelölt meg, ahol megfelelő fékek és ellensúlyok esetén az igazságszolgáltatási rendszer jól tud működni. Az első ilyen terület a bírák kinevezése és előmenetele, a második a bírói munkafeltételek, a harmadik a számonkérhetőség és a fegyelmi szabályok, a negyedik pedig az átláthatóság. A jelentés nemzetközi tapasztalatokat sorakoztatott fel, Magyarországról nem tartalmazott adatokat. Ekkoriban Hack Péter és Fleck Zoltán végzett itthon hasonló jellegű kutatásokat. Leültünk hárman és a fenti pontokat Magyarországra vetítve egyértelműen kiderült, hogy hol érdemes javítani. Megállapodtunk a Legfelsőbb Bírósággal, hogy a jelentés megállapításait egy konferencián mutatjuk be. Akkoriban már megjelentek az OIT által egyes egyetemektől, az Eötvös Károly Intézettől megrendelt tanulmányok is, így még több adatunk volt. A tervezhető stratégiához, a javaslatok megfogalmazásához úgy döntöttünk, hogy lefordítjuk a TI jelentését és ehhez a könyvhöz ugyanolyan struktúrában hozzáírjuk a Magyarországgal kapcsolatos tapasztalatainkat. Ez végül 2008-ban jelent meg.
Arról, hogy az életben mi lehet működőképes nagyon kevés információnk volt. Kerestük a fórumot, ahol bírákkal tudunk beszélgetni, egyeztetni, hogy lássuk a gyakorlati tapasztalatokat, az OIT jegyzőkönyvein, és a hivatalosan elérhető iratokon túl. A debreceni, a győri és a budapesti ítélőtábla is nyitott volt, képzést indítottuk a Bíróképző Akadémián is – remélem ennek lesz majd folytatása – egyszóval sikerült a párbeszédet elmélyítenünk. Persze vannak rossz tapasztalataink is, de úgy érzem, hogy a bírák harmadát azért elértük képzéseken és rendezvényeken keresztül.
A héten véleményezzük az OIT stratégiáját. Úgy látom, sok helyen egyezik a javaslatainkkal. Neuralgikus pont a tárgyalások nyilvánossága, amiről mi mást gondolunk, mint az OIT, de ettől eltekintve hasonlóak az elképzelések. Hangsúlyozottan fontos kérdés az igazságszolgáltatás – mint független hatalmi ág – ellenőrzése.
Nemzetközi téren is vitatott, hogy – akár a szervezeti ellenőrzés kormányzathoz rendelésével, akár más módon – köthető-e a mindenkori hatalomhoz az igazságszolgáltatás. Mi ezt semmiképpen nem javasoljuk. Számunkra egyértelmű, hogy az ellenőrzés módja a nyilvánosság, és nem a mindenkori hatalom igénybevétele. Rendkívül fontos, hogy ez így is maradjon. A magyar igazságszolgáltatás függetlensége hatalmas érték. Az kevésbé pozitív, hogy a működés nem átlátható. Viszont ha lassan is, de ebbe az irányba mozdul a rendszer és ez mindenképpen jó.
Nem szeretném túldicsérni a bíróságokat, de azt sem szeretném, ha úgy nézne ki, hogy a TI szerint minden rossz. Mi a javítás igényével lépünk fel, és most optimista vagyok, mert valamiféle nyitást látok. Ez nyilván messze van attól, amit mi várnánk – na persze, mi mindig többet várunk, mint amennyit a közszféra engedni szokott –, de valami megindult és bízom benne, hogy ez eredményre vezet.
Spanyol – kulturális antropológia szakon végzett az ELTE-n. Hogyan került kapcsolatba a TI-vel?
Hát nem mondom, hogy tudatosan ki volt ez találva… Tulajdonképpen véletlenül csöppentem ide. Sosem gondoltam, hogy ez lesz a szakterületem, de utólag nagyon örülök, hogy megtaláltam. Egyébként, eredetileg matek-spanyol szakon kezdtem, csak a matekot a felénél abbahagytam. Ezt azért említem, mert a humán- és a reáltudományok nálam mindig együtt jártak. A spanyol – kulturális antropológia után aztán elvégeztem a „külkert” mert hiányzott a reáltudomány. Aztán egyre inkább egy gazdasági vonalon indultam el, ezen belül is inkább a nemzetközi kapcsolatok felé. Végül a Corvinus Egyetemen PhD. fokozatot szereztem nemzetközi kapcsolatokból. Hát, ezzel tulajdonképpen be is fejeztem az egyetemi tanulmányaimat. Ami még érdekes tapasztalat volt számomra, az egy barcelonai Master-képzés, politika és kormányzás címmel. Itt nagyon jó, átfogó képet kaptam a demokratikus intézményrendszer felépítéséről. A Barcelonában szerzett ismeretek és a közszférában eltöltött 4 év adott számomra egy közigazgatási hátteret. Azután úgy alakult, hogy szinte mindenütt nemzetközi projektekkel dolgoztam, elsősorban uniósokkal. Valahogy ez a nemzetközi vonal maradt meg szintézisül. A korrupció előtt a drogokkal, a kábítószerek elleni küzdelemmel foglalkoztam. Szerettem, amit csináltam, de szakmailag nem kötött le annyira. Valahogy nem éreztem azt, hogy szívesen elolvasnék egy-egy újabb tanulmányt. A korrupcióval kapcsolatban ezt érzem. Az ügy rám talált, és ha minden jól megy ez most már így is marad!
Köszönöm az interjút és nagyon sok sikert kívánok!
Alexa Noémi szakmai életrajza:
Alexa Noémi 2007 óta vezeti a Transparency International magyarországi szervezetét. Előtte az Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium nemzetközi főosztályának vezető-helyetteseként szerzett közigazgatási tapasztalatot. Szakterülete az uniós források elosztása és felhasználása, különös tekintettel a regionális különbségekre. Széleskörű tapasztalattal rendelkezik nemzetközi kapcsolatok terén, valamint uniós és nemzetközi és programok tervezésében, lebonyolításában. Az ELTE spanyol-kulturális antropológia szakán diplomázott, majd a Budapesti Corvinus Egyetem nemzetközi kapcsolatok szakán szerzett doktori fokozatot.
