A Csődtörvény módosításáról, az új szabályozásban rejlő reorganizációs tendenciákról, valamint az ezzel kapcsolatos ügyvédi lehetőségekről kérdeztük Dr. Erdős Gábort, a Faludi Wolf Theiss Ügyvédi Iroda bank- és finanszírozási csoportjának vezetőjét.
2009 júniusában megszületett a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban Cstv.) módosítása. Mi volt a jogalkotó szándéka ezzel a módosítással?
Általánosságban elmondható az, hogy a jogalkotó célja a Cstv. alkalmazhatóságának elősegítése volt, valamint annak a megteremtése, hogy a törvény gyakorlatban is reális lehetőséget biztosítson arra, hogy a bajba jutott cégek rendezni tudják adósságaikat. A módosítás megkönnyítette egyrészt magának a csődeljárásnak a szabályait, másrészt pedig megteremtette a csődeljárás elsőbbségét a felszámolási eljárással szemben. Azt gondolom, hogy mindez egy nagyon fontos lépés jó irányba. Külföldön – főként az angolszász országokban vagy Franciaországban – azt lehet látni, hogy a fizetésképtelenségi eljárások nagy része arra irányul, hogy reorganizációt segítsen elő, hogy megmentse a cégeket, és az eljárásoknak csak egy nagyon elhanyagolható hányada irányul ténylegesen a cégek felszámolására. Magyarországon ez a tendencia a múltban másként alakult, mert a csődeljárás egy nagyon nehézkes eljárás volt, s most az új szabályok lényegesen megkönnyítették az alkalmazhatóságát.
Melyik a legfontosabb új jogintézmény, amely a fenti célok megvalósítását elősegíti?
A legfontosabb új intézmény az automatikus moratórium bevezetése, amely azt jelenti, hogy amennyiben az adós kezdeményezi a csődeljárást, a bíróság automatikusan elrendeli a moratóriumot, amely 90 napig tart, s egészen 1 évig meghosszabbítható a hitelezők hozzájárulásával. Ez alatt az időszak alatt lesz alkalma az adósnak arra, hogy leüljön a hitelezőivel és megpróbálja reorganizálni a cége működését és a hitelezőivel megkötni a csődegyezséget.
Érintettük már a jogalkotói célkitűzések között azt, hogy a módosítás célja a régi/új csődeljárás „vonzóvá” tétele. Ön szerint ez elérhető cél? Valamint ha a maga egészében vizsgáljuk az új szabályozást, akkor az tekinthető-e a reorganizációs tendenciák hazai kodifikációs úttörőjeként?
Azt gondolom, hogy igen – s ahogy már említettem, ez egy jó irány, méghozzá két szempontból is. Egyrészt az adós az automatikus moratóriummal (vagyis azzal, hogy a korábbiakkal ellentétben a moratóriumhoz nem szükséges a hitelezők hozzájárulása) rá tudja kényszeríteni a hitelezőit arra, hogy leüljenek egy asztalhoz, és megpróbálják rendbe tenni a társaságot. Másrészt egy új szabály értelmében a hitelezők is indíthatnak csődeljárást (erre korábban csak az adósnak volt a lehetősége): vagyis az új törvény megteremti annak a lehetőségét, hogy egy hitelező csődeljárás keretében kezdeményezze adósa reorganizációját és pénzügyi helyzetének rendezését – ez egy nagyon fontos új szempont, amely adott esetben a bankoknak új eszközül szolgálhat.
Hogyan bővültek a vagyonfelügyelő jogkörei a módosítás nyomán?
Nagyon fontos új rendelkezés, hogy megnövekedtek a vagyonfelügyelő jogkörei, amely alapvetően abból fakad, hogy magának a csődeljárásnak szabályai is sokkal differenciáltabbá váltak. Ennek egyik példája az – csődeljárásban egyébként is új keletű – hitelezői követelések nyilvántartásba vétele, amely a vagyonfelügyelő feladata lett. A vagyonfelügyelő közreműködik továbbá az eredetileg 90 napos moratórium esetleges meghosszabbításában. Új rendelkezés az is, hogy a bíróság elrendelheti, hogy az adós gazdálkodó szervezet vezetője a vagyonfelügyelővel együtt gyakorolja cégjegyzési és bankszámlák feletti rendelkezési jogát. A vagyonfelügyelő továbbra is részt vesz a reorganizációs program és egyezségi javaslat megtárgyalásán.
A módosítással bővültek a hitelezővédelem intézményei (a csődtörvény módosításáról szóló törvény például magát a gazdasági társaságokról szóló törvényt is érintette). Melyek a legfontosabb irányok?
Említettük már, hogy a hitelezők számára legfontosabb új szabály, hogy ők is elindíthatják a csődeljárást. Másik fontos szabály az, hogy megnövekedett a hitelezői választmány szerepe például csődegyezség elérésnél. Így ha a meghatározott hitelezői választmányi jóváhagyás megszületik, akkor az ellene szavazó hitelezőkre is vonatkozik a csődegyezség, azonban a törvény kimondja, hogy ez a csődegyezség nem lehet diszkriminatív (védve ezzel a kisebbségi hitelezőket). Ezentúl a hitelezőknek (akár korábban a felszámolási eljárásban) a csődeljárásban is be kell jelenteni a hitelezői igényeiket, hiszen csak ebben az esetben szavazhatnak és vehetnek részt a hitelezői választmány munkájában.
A hitelezők követelésarányos többsége fogja befolyásolni a csőegyezség létrejöttét, persze a kisebbségi hitelezők diszkriminálásától mentesen. A gyakorlatban hogyan valósulhat meg egy diszkriminációtól mentes csődegyezség?
A jogszabály egy általános leírást ad erről, nyilvánvalóan ez a gyakorlatban fog konkretizálódni. Ennek az előírásnak az értelmezését majd a gyakorlat fogja megadni. Azt gondolom, hogy az elv megteremtése nagyon fontos, s remélem, hogy a gyakorlat úgy alakítja az eljárásokat, hogy világosan látszani fog, miben nyilvánul meg a diszkriminációmentesség.
Milyen szabályozási mintákat alkalmaztak a módosításban? A külföldi szabályok hogyan „váltak be” a gyakorlatban?
Ahogy én látom a külföldi példákat, alapvetően angolszász, illetve francia jellegű szabályozási irányról van szó: ez a reorganizáció, valamint a csődegyezség megteremtésének a könnyítése. Külföldön ezek a szabályok jól működnek, a jelen módosítás pedig egy szemléletbeli változást is igényel Magyarországon. Nálunk annak a fajta személetnek, hogy egy bajba jutott adóst azonnal felszámoltatunk, a megváltoztatása fontos és szükséges, mert külföldön az a fő személeti mód, hogy ha van egy adósom, akkor őt megpróbálom megmenteni, mert akkor tudja nekem kitermelni a hitelt. Ez a külföldi személet jelentős, fontos továbbá, hogy életben tudjunk tartani olyan társaságokat, amelyeknek fizetési problémáik vannak, de ha reorganizáljuk őket, adunk nekik egy kis időt, akkor újra működőképesek lehetnek, meg tudják tartani a munkahelyeket. Ezzel a törvénnyel remélhetőleg egy szemléletváltást is el lehet érni.
A reorganizációs tendenciák lehetőségül szolgálhatnak az ügyvédi irodák számára új hazai piacok, profilok kialakítására?
Igen, egyrészt az által, hogy megnő a csődeljárások száma, s a megnövekedett csődegyezségek nyomán fokozott mértékben szükségessé válik a jogászi szakértelem alkalmazása. Lehetőség lesz arra, hogy a hitelezők meghatalmazottal képviseltessék magukat, ez pedig jó lehetőség arra, hogy a jogi képviselők megjelenjenek a csődeljárásban.
Ne feledkezzünk meg a felszámolási eljárásról sem! Ezen a területen mire számíthatunk?
A csődeljárás és a felszámolási eljárás viszonyában új szabály, hogy ha egy megindult felszámolási eljárás során a felszámolást elrendelő elsőfokú határozat előtt megindul a csődeljárás, akkor fel kell függeszteni a megindult felszámolási eljárást – ez megteremti a csődeljárás elsőbbségét. Másik fontos – a bankok, a hitelezők által régóta igényelt – változás az, hogy a hitelezői választmány indokolás nélkül és bizonyos szabályok betartása esetén leválthatja a felszámolót, továbbá a hitelezők igénybejelentésére nyitva álló végső határidő 1 évről lecsökkent 180 napra. Összességében pedig elmondható, hogy a jogalkotó szigorúbb szankciók bevezetésével próbálta a mulasztásokat visszaszorítani.
