Az elektronikus hírközlési törvény kodifikációjáról, az európai modellek felhasználhatóságáról és a jogszabály néhány lényeges pontjáról nyilatkozik Csikai Attila, a kodifikációt irányító szakmai team vezetõje.
– Az elektronikus hírközlési törvény kodifikálási munkálatainak Ön volt az irányítója. Miért ügyvédi irodát és miért éppen Önöket bízták meg ezzel a munkával, melynek elég bonyolult szakmai háttere van?
A törvény elkészítésének tanácsadói feladataira az Informatikai és Hírközlési Minisztérium még a tavalyi év végén közbeszerzési pályázatot írt ki, amelyet irodánk a KPMG-vel közösen nyert meg. A feladat nagysága és a rendelkezésre álló idõ szûkössége, az érintett szabályozási területek komplexitása, az orvosolni szükséges különbözõ piaci problémák eltérõ jellege mindenképp olyan szakértõi csapat felállítását kívánta meg, amely a távközlés minden területén átfogó és naprakész ismeretekkel, nemzetközi és magyar tapasztalatokkal rendelkezik. Mivel ezt a hatalmas feladatot meglehetõsen rövid idõ alatt kellett elvégezni, fontos szempont volt az is, hogy megfelelõ számú szakértõ vegyen részt a napi munkában. Ezeknek a feltételeknek csak kevesen, elsõsorban csak az irodánkhoz hasonló nagy nemzetközi ügyvédi irodák vagy tanácsadók képesek megfelelni. Irodánk és a KPMG mellett több neves tanácsadó és szakember dolgozott a törvény tervezet elkészítésén.
– Milyen európai tapasztalatokat tudtak felhasználni a törvény megfogalmazásánál, valamint biztosítható volt-e az, hogy a törvény teljes mértékben eu-konform legyen?
A törvénytervezet készítése során már az elsõ perctõl kezdve két fõ szempontot követtünk: az új törvény igazodjon a speciális magyarországi viszonyokhoz, ugyanakkor feleljen meg az Európai Uniós jogharmonizációs követelményeknek is. Mivel a magyar távközlési piac meglehetõsen egyedi sajátosságokkal és problémákkal rendelkezik, ami elsõsorban az egy nagy és több kisebb vezetékes szolgáltató (Matáv, Invitel, Hungarotel, Monortel) jelenlétének a következménye, Európában nincs olyan szabályozási modell, amely változtatás nélkül átvehetõ lenne. Nemzetközi irodahálózatunk segítségével áttekintettük valamennyi EU tagállam szabályozási gyakorlatát, felkerestük az egyes tagállami szabályozási hatóságok vezetõit, és igyekeztünk minden példából a magyar sajátosságoknak leginkább megfelelõ egyes elemeket figyelembe venni. További nehézséget okozott az európai szabályozás közelmúltbeli jelentõs változása, amelynek megfelelõen az EU tagállamoknak szintén lényegesen át kellett alakítaniuk az iparági szabályozási rendszereiket, amellyel a törvénytervezet elõkészítésének idõpontjában a legtöbben nem készültek el. Mivel a megváltozott uniós szabályoknak a tagállamoknak is csak idény nyárra kellett megfelelniük, az új szabályok gyakorlati alkalmazása során nyerhetõ tapasztalat ezekben az országokban sem áll rendelkezésre. Ennek ellenére az elektronikus hírközlési törvény tervezete EU-konform, és amellyel kapcsolatban az EU Bizottság illetékes igazgatósága munkatársaival folytatott több szakmai konzultáció során sem merült fel kifogás.
– Részt vettek-e külföldi szakértõk a törvény megalkotásában és milyen volt az együttmûködés a hazai szakértõkkel?
A munkába bevontuk brüsszeli irodánk távközléssel és versenyjoggal foglalkozó munkatársait, valamint a KPMG több neves külföldi szakértõje is megosztotta velünk tapasztalatait.
– Sikerült-e egyszerûbbé, átláthatóbbá, közérthetõbbé tenni a törvény fogalomrendszerét, mivel az elõdjének az ilyen jellegû hiányosságai sok gondot okoztak a gyakorlatban?
Reményeink szerint sikerült, hiszen a törvény jelenlegi tervezetében szereplõ fogalmakat irodánk munkatársai, a KPMG tanácsadói, a minisztérium, a Hírközlési Felügyelet a mûszaki egyetem szakemberi a szolgáltatókkal, fogyasztói érdekképviseleti szervekkel történt többszörös egyeztetés során határozták meg.
– Mely állami szerv, szervek felügyelik majd a törvény végrehajtását, erõsödik-e az állami ráhatás a célként kitûzött valódi verseny eléréséért?
A törvénytervezet létrehozza a Hírközlési Felügyelet helyébe lépõ, és annál lényegesen erõsebb jogosítványokkal rendelkezõ Nemzeti Hírközlési Hatóságot. Az új hatóság kulcsfontosságú szerepet tölt be a törvény végrehajtása során: az új szabályozás leglényegesebb feladatának, az érintett piacok meghatározása és az azokon jelentõs piaci erõvel rendelkezõ szolgáltatókra megfelelõ kötelezettségek elõírása ez a hatóság lesz a felelõse. Ezt a feladatot a hatóság a Gazdasági Versenyhivatallal szoros együttmûködésben végzi, amely további garanciáját biztosítja a hatékony verseny kialakulásának. A törvénytervezet szerint az elektronikus piac szabályozási feladatai a minisztériumból egyre inkább az új hatósághoz kerülnek, amely a piaci viszonyok naprakész ismeretében gyorsabban és rugalmasabb tud beavatkozni a verseny elõsegítése érdekében. A hatóság piacfelügyelet keretében folyamatosan ellenõrzi, hogy a szolgáltatók betartják-e az õket terhelõ kötelezettségeket, és többek között pénzbírsággal sújtja a szabályokat be nem tartókat. A fogyasztók védelme is a hatóság kiemelt feladatai közé tartozik, a piacfelügyeletet végzõ munkatársakon felül az Elektronikus Hírközlési Fogyasztó Jogok Képviselõje teljes munkaidejében kifejezetten a fogyasztók érdekeit képviseli.
– Sokan a mobilszolgáltatók piaci versenyének beindulását várják az új törvénytõl- mennyire megalapozottak ezek az elvárások?
A mobilszolgáltatók között jelenleg is verseny van, az új törvény ennek a versenynek a további fejlõdést teszi lehetõvé. A törvény tervezet elõkészítésével egyidõben elkészült és a nyáron hatályba lépett az a miniszteri rendelet, amely a vezetékes hálózatokból a mobil hálózatokba irányuló hívások díjának jelentõs csökkenését eredményezte.
