Dr. Majtényi László, volt adatvédelmi biztos valószínûleg a legismertebb közszereplõk közé tartozott sokáig és az elhúzódó utódjelölési procedúra miatt még most is gyakran találkozhatunk nevével. Nem volt könnyû dolga, akárcsak többi ombudsmann kollégájának, hiszen 1995-ben egy frissen bevezetett, hazánkban addig ismeretlen intézményt kellett a törvényi keretek között tartalommal megtöltenie, a “régi” hivatalok és intézmények vezetõivel elfogadtatnia, akiknek ügyeiben a vonatkozó jogszabályok szerint a biztos általában teljes hatáskörrel vizsgálódhat.
– Hogyan merült fel az Ön neve 1995-ben? Mit szólt elõször a jelöléshez?
Errõl azokat kellene kérdeznie, akik jelöltek, mert nekik kell tudniuk, de nagy meglepetés nem ért, hiszen a köztársasági elnök úr hat párti egyetértéssel az elõzõ ciklusban is jelölt már egyszer – igaz az alkotmányügyi bizottság akkor törvénysértõ módon nem hallgatott meg. Tekintve, hogy az ombudsmanológiában és az információs jogok elméletében is volt némi nevem, a jelölés nem ért egészen váratlanul.
– Mennyire volt nehéz az új szerv kiépítése, mikor tudták megkezdeni a munkát? Honnan merített példákat, ha szükség volt ilyenekre?
A technikai feltételek az elején katasztrofálisak voltak, az elsõ hetekben a telefonálás is nehézségekbe ütközött, szék nem volt, amelyre leültünk volna. Másfelõl szerencsés voltam, mert az elsõ perctõl kiváló kollégák segítettek. A külföldi példák nem voltak számunkra ismeretlenek. Sokat segített az elsõ alkotmánybíróságon szerzett szakmai gyakorlatom, ami nagyon jó iskola kezdõ ombudsmanoknak. Nagyon jó volt az indulás, a Parlament szeretett minket, izgalmas, a társadalmat élénken foglalkoztató ügyek kerültek az asztalomra, szerencsés csillagzat alatt született az intézmény.
– Milyen kezdeti nehézségekkel kellett szembenézni, mikorra fogadtatták el magukat az ellenõrzendõkkel? Inkább az állami, vagy a gazdasági szféra képviselõivel volt könnyebb partneri viszonyt kialakítani egy merev távolságtartás helyett?
A vizsgált szervezetekkel szemben (mindegy, hogy állam vagy gazdasági társaság) a lehetõ legmerevebb távolságtartást tartottam helyesnek. Soha nem volt bratyizás, ezzel egy rossz magyar kádárista meg korábbi urambátyámos közjogi tradíciót utasítottam el. Én nem jártam partykra, nem vadásztam, nem ittam, nem vitorláztam, nem teniszeztem, nem barátkoztam senkivel a politikai és a gazdasági elitbõl. A szabadidõmet legfeljebb a régi barátaimmal osztottam meg, igaz az ombudsmankollégákkal, és a hivatalom munkatársaival emberileg is közel kerültünk, ez viszont nem ment az elfogulatlanság kárára. Egyébként – biztos, hogy helyesen – fényesen el voltunk szigetelve. Amúgy a vizsgálatokat elszenvedõk kénytelenek voltak elfogadni, nem volt választásuk. Ugyanakkor állítom, soha senki méltóságát nem sértettük meg.
– Melyek voltak azok az ügyek, melyek kifejezetten emlékezetesek voltak, amelyek megoldására valamilyen ok miatt szívesen emlékszik vissza?
Évente úgy ezer ilyen ügy volt. Ha mégis mondok valamit, a legkeservesebb ügyek voltak egyúttal a legszebbek, legemlékezetesebbek. Lottó ötös, Xénia Láz, Bõs-Nagymaros, Yad Vashem, EKA, Kormányülések nyilvánossága, Kriminális, Országjáró… és így tovább.
– A szeptember 11-i események az adatvédelem területét különösen érzékenyen érintették. Azóta több olyan jogszabály is született szerte a világban, melyek azelõtt a jogvédõ egyesületek, mozgalmak és a liberálisabb szemléletû pártok hozzáállása miatt nem, vagy csak nehezen és jóval árnyaltabban jelenhettek volna meg. Konkrét példaként állhat az USA és az FBI Carnivore internetes forgalomellenõrzõ rendszerének engedélyezése. Voltak esetleg a terror elharapózása elõtt is jelek erre a tendenciára, vagy valóban ez volt az ok? Ha történt egyensúlytévesztés, mikorra várható egyfajta visszarendezõdés?
Voltak persze, elég ha a KATOR-ra a nagy adatbázisok integrált rendszertervére vagy a paranoiás, Európában példátlannak mondható határregisztrációs rendszerre gondolunk, melynek ügyében, szokásomtól eltérõen még az Alkotmánybírósághoz is fordultam, látható eredmény nélkül. Egy biztos szeptember 11-e után olyan világban élünk majd évekig, melyben az állam átláhatatlanabb lesz és a polgár átláthatóbb lesz annál, mintha a terrortámadás nem történt volna meg. A veszélyek alig beláthatóak.
– Magyarországon milyen változásokat hozhatnak ezek az események az adatvédelmi jogi környezetben? Mi a véleménye az elektronikus kereskedelmi törvény kéretlen reklámra (spam) vonatkozó rendelkezéseirõl, melynek adatvédelmi vonzatai is vannak, tekintve hogy az e-mail-cím személyes adatnak minõsül?
A jogalkotónak el kell döntenie, hogy legalizálja-e a spamet, mely ma voltaképpen illegális. Azt mindenképpen biztosítani kell, hogy mindenkinek joga legyen arra, hogy a nem kívánt üzleti levelekkel ne terheljék az e-postáját. Az EU-ban mind opt out-ra, mind az opt-in-re van példa, az információs önrendelkezés szempontjából a beleegyezés joga, a kereskedelem érdekei tekintetében persze a tiltakozás joga kedvezõbb. Dönteni kell arról is, hogy központi vagy decentralizált Robison-lista legyen a tiltakozási jog esetében. A szabályozás szükséges, az ex lex helyzet, a nem tisztességes üzleti magatartást erõsíti.
– Hosszas keresés után úgy tûnik a politika megtalálta a megfelelõ utódot az Ön számára Péterfalvy Attila személyében, aki külsõ tanácsadóként dolgozott együtt Önnel korábban. Mi a véleménye a választásról?
Jó döntésnek, a normalitásnak tett gesztusnak tartom a jelölést. Azt már kevésbé értem miért kellett fél évet várnunk egy megfelelõ jelöltre.
– Az Egyesült Királyságban 1998, az USA-ban és Ausztriában 1999 óta, Magyarországon idén elõször osztották ki a Nagy Testvér Díjat, melynek pozitív kategóriájában tulajdonképpen ellenfél nélkül Ön “vitte el a pálmát”. Minden bizonnyal örült a megtiszteltetésnek, hisz Ön volt az egyetlen aki a díját átvette. Mi a véleménye a többi díjazottról, jogosan kapták a kétes értékû elismerést? Lettek volna még jelöltjei, milyenek a magyarországi “adatvédelmi viszonyok”?
Nem én döntöttem persze, de nagy az átfedés a döntés és az én álláspontom között. Nagyon örültem az elismerésnek. Szép számmal tudtam volna további jelölteket ajánlani a negatív, de az inverz pozitív díjra is. Az IM az új adatvédelmi törvény tervezetének videózós szabályáért kapott citrom díjat. Ha kérdezi, hozzáteszem, amit a zsûri persze nem tudhatott, hogy az IM néhány fontos ügyben (pl. koncessziós törvény, környezetszennyezés adatainak nyilvánossága) az én hivatali idõmben a kormányon belül támogatta az információs jogok érvényesülését.
– Most, hogy visszatért a privátszférába mivel foglalkozik majd? Várhatók Öntõl tudományos munkák, esetleg oktatói feladakat is vállal? Végül, ha arra kerülne sor elfogadná újra, ha adatvédelmi omdbudsmannak jelölnék?
Tanítok is több egyetemen, írok is, nemrég fejeztem be például egy alapjogi tankönyv információs jogokkal foglalkozó részét, októbertõl a Réti Szegheõ és Társai Ügyvédi Irodával együttmûködve ügyvédi gyakorlatot is folytatok. Hogy hat év múlva kedvem lesz-e ugyanabba a folyóba belelépni újból, most nem tudom megmondani.
