Forgalmi vagy helymeghatározó elektronikus hírközlési adatok olyan összességéhez való, bűnügyi célokból történő hozzáférés, amely lehetővé teszi a magánéletre vonatkozó pontos következtetések levonását, csak a súlyos bűncselekmények elleni küzdelem vagy a közbiztonságot érintő súlyos fenyegetések megelőzése céljából megengedett. Az uniós joggal ellentétes az ügyészséget arra vonatkozó hatáskörrel felruházó nemzeti szabályozás, hogy valamely hatóság részére az ezen adatokhoz való hozzáférést nyomozás lefolytatása céljából engedélyezze – szögezi le ítéletében az Európai Unió Bírósága.
A C-746/18. sz. ügyben hozott ítélet – H. K. kontra Prokuratuur
Észtországban büntetőeljárást indítottak H. K. ellen lopás, harmadik fél bankkártyájának használata és bírósági eljárásban részt vevő személyekkel szembeni erőszak bűncselekménye miatt. H. K.-t a fenti bűncselekmények miatt az elsőfokú bíróság két év szabadságvesztés büntetésre ítélte. Ezen ítéletet a másodfokú bíróság helybenhagyta.
Azokat a jegyzőkönyveket, amelyeken az említett bűncselekmények megállapítása alapul, többek között elektronikus hírközlési szolgáltatások nyújtása keretében keletkezett személyes adatok alapján készítették. A Riigikohus (legfelsőbb bíróság, Észtország), amelyhez H. K. felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, kétségeit fejezte ki azon feltételek uniós joggal1 való összeegyeztethetőségét illetően, amelyek mellett a nyomozó hatóságok ezen adatokhoz hozzáfértek.
E kétségek először is azt a kérdést érintik, hogy azon időszak hossza, amely alatt a nyomozó hatóságok az adatokhoz hozzáfértek, olyan feltételnek minősül-e, amely lehetővé teszi az e hozzáférés révén az érintett személyek alapvető jogaiba történő beavatkozás súlyosságának értékelését. Így a kérdést előterjesztő bíróság kérdése arra irányul, hogy amennyiben ezen időszak nagyon rövid, vagy az összegyűjtött adatok mennyisége nagyon korlátozott, általánosságban a bűnözés elleni küzdelem, és nem csupán a súlyos bűncselekmények elleni küzdelem alkalmas-e az ilyen beavatkozás igazolására. Másodszor, a kérdést előterjesztő bíróságnak a tekintetben támadtak kétségei, hogy az észt ügyészség – a nemzeti szabályozás által ráruházott különböző feladatokra tekintettel – a Tele2 Sverige és Watson és társai ítélet2 értelmében vett olyan „független” közigazgatási szervnek minősül-e, amely engedélyezheti, hogy a nyomozó hatóság az érintett adatokhoz hozzáférjen.
A Bíróság nagytanácsban hozott ítéletében kimondja, hogy a Chartával összefüggésben értelmezett „elektronikus hírközlési adatvédelmi irányelvvel” ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely a bűncselekmények megelőzése, kivizsgálása, felderítése és üldözése céljából lehetővé teszi, hogy a hatóságok olyan forgalmi vagy helymeghatározó adatokhoz férjenek hozzá, amelyek információkat szolgáltathatnak az elektronikus hírközlő eszköz felhasználója által lebonyolított közlésekről vagy az általa használt végberendezések helyétől, és lehetővé tehetik az e felhasználó magánéletére vonatkozó pontos következtetések levonását, anélkül hogy e hozzáférés a súlyos bűncselekmények elleni küzdelmet érintő eljárásokra és a közbiztonságot érintő súlyos fenyegetések megelőzésére korlátozódna. A Bíróság szerint e tekintetben nincs jelentősége azon időszak hosszának, amelyre vonatkozóan az ezen adatokhoz való hozzáférést kérték, valamint az ilyen időszakra vonatkozóan rendelkezésre álló adatok mennyiségének vagy jellegének. Ezenkívül a Bíróság úgy véli, hogy a Chartával összefüggésben értelmezett ugyanezen irányelvvel ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely az ügyészséget arra vonatkozó hatáskörrel ruházza fel, hogy büntetőügyben folytatott nyomozás céljából engedélyezze valamely hatóság részére a forgalmi és helymeghatározó adatokhoz való hozzáférést.
_____________________________________________________________________________
1Közelebbről a 2009. november 25-i 2009/136/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel módosított, az elektronikus hírközlési ágazatban a személyes adatok kezeléséről, feldolgozásáról [helyesen: a személyes adatok kezeléséről] és a magánélet védelméről szóló, 2002. július 12-i 2002/58/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (elektronikus hírközlési adatvédelmi irányelv) 15. cikkének az Európai Unió Alapjogi Chartájának (Charta) 8. és 11. cikkével, valamint 52. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben értelmezett (1) bekezdésével.
22016. december 21-i Tele2 Sverige és Watson és társai ítélet (C-203/15 és C-698/15).
