Nem sérti a visszaható hatályú jogalkotás tilalmát, ha az új jogszabályi rendelkezések alkalmazása a hatályba lépés előtt bekövetkezett jogi tényeket nem módosítja a jogalanyok számára hátrányos módon – szögezi le az Alkotmánybíróság III/1920/2020. számú, bírói kezdeményezést elutasító határozatában.
Az Alkotmánybíróság elutasította a hatályos közbeszerzésekről szóló törvény 197. § (1) bekezdésének második mondata és a 197. § (2) bekezdésének „az (1) bekezdés második mondatában foglalt “kivétellel” fordulata alaptörvény-ellenességének megállapítására és alkalmazásának kizárására irányuló bírói kezdeményezést.
Az ügy tényállása szerint a II. rendű felperes mint ajánlatkérő uniós értékhatárt meghaladó értékű tárgyban hirdetmény közzétételével induló tárgyalásos közbeszerzési eljárást indított, amely eredményesen lezárult, és az ajánlatkérő a nyertes ajánlattevővel (az I. rendű felperessel) szerződést kötött. A szerződést több alkalommal módosították, ezt követően a Közbeszerzési Hatóság elnöke hivatalból kezdeményezte jogorvoslati eljárás megindítását. A Közbeszerzési Döntőbizottság az ajánlatkérő és a nyertes ajánlattevő között létrejött mindhárom megállapodást jogellenes szerződésmódosításként értékelte, és a jogsértés következményeként bírságot szabott ki a felperesekre. A felperesek a közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt közigazgatási pert indítottak. A perben eljáró Fővárosi Törvényszék előzetes döntéshozatal iránti kérelmet nyújtott be az Európai Unió Bíróságához a nemzeti jog és az uniós jog összeegyeztethetőségével kapcsolatban. Az Európai Unió Bírósága ítéletében választ adott az előzetes döntéshozatal iránti kérelemben előterjesztett kérdésekre, amelynek következtében a Fővárosi Törvényszék bírói kezdeményezéssel fordult az Alkotmánybírósághoz, mivel álláspontja szerint a sérelmezett jogszabályi rendelkezések visszamenőleges hatállyal rendelik alkalmazni a hatályos közbeszerzésekről szóló törvény rendelkezéseit a korábban hatályos közbeszerzésekről szóló törvény hatálya alatt létrejött jogviszonyban, ami felveti a jogbiztonság sérelmét.
Az Alkotmánybíróság határozatában kifejtette, hogy a szerződésmódosításra vonatkozó anyagi jog ugyan eltérően került szabályozásra, mivel a korábban hatályos törvény „negatívan” a szerződésmódosítás tilalmazott eseteit rögzítette, míg a hatályos törvény szerinti anyagi jog „pozitívan” azon eseteket szabályozza, amelyek a szerződésmódosítás jogszerű esetei, azonban ezen, főként az új uniós irányelv implementálása miatt előállt szabályozási különbség nem eredményez ad malam partem visszaható hatályú jogalkotást. Az ad malam partem visszaható hatályú jogalkotás tilalmával tehát nem áll ellentétben, hogy a hatályos közbeszerzésekről szóló törvény támadott rendelkezései értelmében a jogalanyokra a szerződésmódosításokra irányadó új anyagi jogi szabályozást kell alkalmazni, mert nem eredményez jogkorlátozást, nem teszi a jogalanyok helyzetét, kötelezettségeit hátrányosabbá. Mivel az Alkotmánybíróság határozatában kifejtettek szerint nem sérti a visszaható hatályú jogalkotás tilalmát, ha az új jogszabályi rendelkezések alkalmazása a hatályba lépés előtt bekövetkezett jogi tényeket nem módosítja a jogalanyok számára hátrányos módon, az Alkotmánybíróság a bírói indítványt elutasította.
